Asztmás roham a könnygáztól

Farkas András 27 éves építészhallgató barátnőjével indult az Astoriához délután négy órára, a Fidesz megemlékezésére. Átsétáltak a Lánchídon, majd a Deák tér felé vették az irányt. Útközben meglepődve látták, hogy randalírozók vannak a megemlékezés helyszíne közelében. Később, az Astoriához érve hatalmas tömegen kellett keresztülfúrniuk magukat, hogy halljanak valamit a színpadon történtekből. Hátulról erős fütytyögések, bekiabálások zavarták az ünnepet: többen arra biztatták a megemlékezés résztvevőit, menjenek és nézzék meg, mi történik kicsivel távolabb, a Deák tér környékén. A bekiabálókat a tömeg tagjai, köztük idős asszonyok csitítgatták.
A megemlékezés végén Farkas és barátnője a Deák tér felé szeretett volna hazamenni, erre azonban nem volt módjuk, mert hamarosan szembesülniük kellett azzal, hogy a rendőrök feléjük nyomulnak és nem engednek senkit abba az irányba.
– Kicsit féltünk, és nem értettük, miért viselkednek így a rendőrök, de nem volt sok időnk tűnődni, mert hamarosan lovas roham indult, számtalan embert, köztük időseket elsodorva – emlékezett az egyetemista, aki szerint abban az órában a legtöbb ember ettől a támadáshullámtól sérült meg. Záporoztak a gumilövedékek és a könnygázgránátok, Farkas barátnője, aki asztmás, a tömény gáztól rohamot kapott. A férfi egy pulóverrel próbálta eltakarni kedvese arcát, hogy minél kevesebb vegyi anyag jusson a szervezetébe.
Teljes volt a káosz, az emberek rémülten kiabáltak, sikítoztak, próbáltak kiutat keresni. Az egyetemi hallgató és barátnője közben lassan az Astoriához, majd onnan a Kossuth Lajos utca elejéig jutott. Vártak egy darabig, arra számítva, hogy a rendőri roham alábbhagy. Hiába reménykedtek.
– Ekkor már halálfélelmünk volt – mesélte Farkas, aki partnerével a záporozó lövedékek ellen egy kihelyezett mobilvécébe menekült. Ott várták meg, míg a brutális rendőri akciónak vége lett, majd az Erzsébet híd felé hazamentek. Otthon televízión követték figyelemmel a további eseményeket.
Éjjel három órakor Farkas András kocsiba ült, és visszatért a városba. A Lánchídnál rendőrök állították meg, hosszan igazoltatták, majd útjára engedték. – Olyan volt, mintha egy háború sújtotta országba érkeztem volna meg: a feldúlt utcákon csak néhány taxi és rendőrautók jártak – emlékezett a fiatalember.