Az örmény franciák megnyerése a cél

Franciaország 2001-ben már hozott törvényt arról, hogy hivatalosan elismeri az örmény népirtást, amely során Törökország 1915-ben mintegy másfél millió örményt végzett ki. Egy hete pedig a nemzetgyűlés megszavazott egy újabb törvényt, amely szerint büntetnék azt, aki tagadja a genocídiumot. A mostani szavazás hátterében a földrajzi távolság ellenére a közelgő köztársaságielnök- és parlamenti választások állnak.
Franciaország történelmileg baráti kapcsolatokat tart fenn Örményországgal, és az országban közel félmillió örmény származású ember él. Az ő kegyeiket szerette volna elnyerni a Szocialista Párt, amikor előállt a törvényjavaslattal, hogy büntessék meg azt, aki tagadja az örmény népirtás tényét. Az alsóház elfogadta a törvényt, ám az 577 képviselőből csupán 125 vett részt a szavazáson. A 106 igennel szavazó képviselő az ország földrajzilag olyan területéről jött, ahol különösen magas az örmények száma: elsősorban ezen választók megnyerése volt a cél. Annál is inkább, mert nem várható, hogy a felsőház is jóváhagyja a törvényt. A szocialisták azonban kijelentették, hogy hatalomváltás esetén folytatni fogják a harcot, és ismét a parlament elé terjesztik majd javaslatukat.
A 90-es évek elejétől fogva, a történészek felháborodása ellenére egyre több olyan törvényt szavaz meg a parlament, amely a történelem értelmezéséről szól. Ilyen az 1990-ben napvilágot látott Gayssot-törvény, amely az idegengyűlöletet, az antiszemitizmust és a rasszizmust kiemelve tiltja az emberiség ellen elkövetett bűnök tagadását. 2001-ben egy másik jogszabállyal emberiség elleni bűnnek minősítették a rabszolgaságot, majd másfél évvel ezelőtt a „gyarmatosítás pozitív szerepéről” törvénykeztek. Nagy viták után végül ez az utolsó törvény nem lépett életbe, ám a történészek így is folyamatosan ellenkeznek azzal, hogy a törvények írják a történelmet, azt az érzést keltve, hogy létezik egy hivatalos igazság, amely magasabb rangon áll, mint a szólásszabadság.
Volt olyan javaslat, amely a mostani, az örmény genocídiumról szóló rendelkezésbe belevette volna, hogy a törvény alól kivételt jelentsenek a tudományos kutatások, ám ezt végül elvetették. A képviselők ugyanis egyre inkább a szavazókörükből jövő identitási nyomásoknak próbálnak meg eleget tenni, és mivel számtalan idegen eredetű közösség él az országban, szaporodnak az ő problémájukkal foglalkozó törvények. Az a képviselő pedig, akit közvetlenül nem érint a kérdés, inkább távol marad, mint hogy ellenző szavazatával ártson a régi baráti kapcsolatnak. A választók megnyerése melletti versenyben eltörpül az a tény, hogy a Franciaország és Törökország közötti kereskedelmi kapcsolatok miatt mintegy tízmilliárd euró forog kockán.