Néhány napja ismertette Gyurcsány Ferenc és Veres János a 2007-es költségvetés-tervezetet, melyet mindketten konzervatívnak minősítettek. A büdzsé több tartalékképzést ír elő a tárcák részére a bevételi oldal bizonytalansága miatt, az EU-tól lehívható pályázati pénzek tekintetében ugyanakkor a kormány soha nem látott, százszázalékos „sikerrátával” kalkulált. Hogyan látja a büdzsé megvalósíthatóságát?
– Konzervatívnak semmiképpen nem nevezném a jövő évi költségvetést. Akkor lehet ugyanis konzervatívként jellemezni egy büdzsét, ha kiegyensúlyozott: ettől azonban mind a 2006-os, mind a 2007-es változat messze áll. Ahogy haladunk előre az időben, úgy körvonalazódnak a bizonytalanságok, amelyek egy része az előző évi adatokból származik. Példaként említeném a sajtóban nemrég napvilágra került százmilliárdos deficittöbblet-tévedést, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal a 2005-ös esztendőre vonatkozólag talált. Az Állami Számvevőszéktől pedig tudjuk, hogy a repülőtér eladásából származó, 463 milliárdos bevételből csak hozzávetőleg 80 milliárdot fordítottak az államadósság csökkentésére, a különbséget tehát szintén hozzá kell adni a valóságos hiányhoz. Vagyis elviekben további 400 milliárdos megszorításra lenne szükség ahhoz, hogy a pénzügyminiszter úr által beterjesztett számok megvalósulhassanak. Ehhez képest sem a bevételi, sem a kiadási oldalon nem erőteljesek az intézkedések. Mivel az áfához és a jövedéki tételekhez nem nyúltak, ezért a pluszbevételek forrása jórészt az infláció meglódulásának köszönhető. Annak a jelentősége az államháztartás egészére nézve ugyanis vajmi kevés, ha például jövőre már ezren fizetnek luxusadót. A tandíjból származó bevételek esetében pedig sokan tartanak attól, hogy a felsőoktatási intézmények költségvetésének folyamatban lévő lefaragását hivatottak pótolni: félő, hogy a diákoktól beszedett pénzek a villanyszámlára és hasonló kiadásokra mennek majd el. Összességében a bevételnövelő intézkedések valós bevételt növelő hatását nem látom, míg a kiadási oldalon sem körvonalazódnak az erőteljes megtakarítások, miközben az összes jelentés arról szól, hogy kinek a területét nem érintik a költségcsökkentések. Kis jelentőségű intézkedések láthatók, amelyekből nem lesz jelentős kiadáslefaragás, ugyanakkor nem tudnak előrehaladni a reformokkal többek között az elbukott önkormányzati és közigazgatási elképzelések, illetve a népszavazási kezdeményezések miatt. A büdzsé bizonytalanságát jelzi, hogy nem lehet látni, mitől várhatnánk markáns javulást jövőre, miközben a kiinduló adatok is egyre bizonytalanabbak.
Az uniós pénzek kalkulálásakor figyelembe kell venni, hogy ezek a források pályázat révén szerezhetők, automatikusan tehát nem jár semmi. A száz százalékot elviekben ugyan le lehet hívni – bár eddig a leghatékonyabb mutatót az írek produkálták, hozzávetőlegesen hetven százalékkal –, azonban súlyos kételyeim vannak, hogy ez bármit is javítana a 2007-es költségvetésen.
– Veres János úgy fogalmazott: a hét évre vonatkozó uniós források egy évre arányosított, azaz a pályázható teljes összeg egyhetedének lehívásával számoltak.
– Ez közel lehetetlen, mert egy pályázat időben is behatárolt: ha most pályázunk, akkor jövőre nyerhetjük el a forrást, addig is előfinanszírozásra van szükség, tehát 2007-ben még akár romolhat is a folyó bevételek, vagyis a készpénzforgalom egyenlege. Javulás akkor lenne elvileg regisztrálható, ha 2004–2005-ben annyira sikeresen pályáztunk, hogy most hihetetlen mennyiségű pénz folyna be, feltéve hogy ezek az elnyert pályázatok az utólagos ellenőrzéskor is elnyerik a brüsszeliek jóindulatát, ami szintén nem automatikus. 2007-ben ebben a tekintetben tehát nem lehet áttörést várni. Visszautalnék a konvergenciaprogram számaira, ahol nagyon helyesen nem is szerepel jelentős, a korábbi évektől lényegesen eltérő uniós pénzbeáramlás. Az elmúlt években inkább az volt jellemző tendencia, hogy nem tudták az összes uniós fejlesztési pénzt felhasználni. Pusztán az uniós források biztos befolyására tehát nem lehet az egyensúlyt célzó terveket felépíteni.
– A pénzügyminiszter október 21-én közölt nyílt levelében úgy fogalmazott: tárcája nem titkolt el semmit a választások előtt, mindöszsze „márciusban még csak két hónap adatainak voltak birtokában, ez alapján a tendenciák még nem voltak láthatók”. Hogyan létezik, hogy több mint ezermilliárd forinttal magasabb éves hiány csak hónapokkal később derülhet ki?
– Hadd idézzem Katona Tamás volt pénzügyminisztériumi államtitkárt, aki azt mondta, hogy éltek minden olyan lehetőséggel, amit az európai uniós szabályok legrugalmasabb értelmezése megadott. Ennek hatására állt elő az a helyzet, hogy időről időre mindig egy irányba tévedtek. A tévedésnek azonban az a jellemzője, hogy mindkét irányba lehet rendszeresen, véletlenszerűen tévedni. A kormánytól független előrejelzések, mint például az OECD, a Valutaalap, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, és a hitelminősítő intézetek a pénzügyminisztériumi számoknál lényegesen magasabb deficit-előrejelzéseket szerepeltettek. A kormányzattól erőteljesen függő kutatóintézetek prognózisaiban szereplő adatok közelebb álltak ugyan a PM adataihoz, azonban ezt nem lehet felróni nekik, mert egyfelől hozott anyagból dolgoznak, azaz nincs külön költségvetési információs rendszerük, másfelől a megrendelőjük jórészt a kormány, amelyre rá vannak utalva. Az általam ismert elemzésekben az államháztartási és a folyó fizetési mérleg hiányai reálisan, végső soron a kialakult deficitnek megfelelő előirányzott adatokként szerepeltek. A kormányzat mindössze azt tehette – amit Veres úrtól tudunk –, hogy letiltatta a birtokában lévő információk feldolgozását és terjesztését, vagyis saját magát vezette félre. Elég nehezen hihető, hogy pont azok, akik az elsődleges adatokat ismerték, ne lettek volna tisztában a valós helyzettel. Megrázó erejű, új felismerések engem az elmúlt tizenkét hónapban nem értek, pedig nem rendelkezem olyan apparátussal, amely adatok előállításával és kémlelésével lenne elfoglalva, tehát ha engem sem lepett meg a valós helyzet, akkor őket talán még kevésbé. Itt az történt – és ezt Katona Tamás és mások is elmondták –, hogy a választások előtt adott volt egy bizonyos kommunikáció, amely később megváltozott. A kormányfő júliusi, brüsszeli útja előtt egyik tanácsadója fogalmazott úgy, hogy a miniszterelnök úr személyes varázsát bevetve segít majd Brüsszelben a magyar gazdaság hitelességét helyreállítani. Ennek a varázsnak a hatása az volt, hogy tíz nappal a látogatás után abbahagyták az adatok kozmetikázását. Nyilván Almunia elmagyarázta, amit mindenki tud, azt felesleges elhallgatni. Meglepetést a kommunikációs stratégia számára jelenthettek csak ezek az ügyek, a nemzetgazdaság folyamatai egészében nem voltak elrejtve a szakértők elől, az erre vonatkozó információs csatornák végig nyitva álltak.
NBA
Moszkvától Brooklynig – Gyemin és az NBA geopolitikai próbatétele
