A hajdani Magyarország délkeleti szegletében, negyven kilométerre az ezeréves határtól, de négyszázra a nem egészen egy évszázadostól rendezték a női BL-selejtező visszavágóját. A Ferencváros híveit azonban sem a távolság nem riasztotta el, sem a 2000-es Európa-bajnokság bukaresti végjátékának emléke – igaz, a magyar Eb-arany minden viszontagságért kárpótolt –, így a vendégszektor csordultig telt, a hivatalosan engedélyezett száz főnél nyilvánvalóan többen zsúfolódtak össze. Budapesti, sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi drukkerek üdvözölték egymást régi ismerősökként, és talán nem is ugyanarra gondoltak, amikor közösen skandálni kezdték: itthon vagyunk. A rigmust szerencsére csak a fradista lányok értették, a románok nem, ezért az üzenet az egyik felet úgy biztatta, hogy nem hergelte feleslegesen a másikat.
Mindez a mérkőzés képén és hangulatán is érződött, mert bár a hazaiak nagyon nekilódultak, és 5-3-ra vezettek, az FTC 6-5-re fordított, végig döntetlenközelben tartotta az állást, és a hatgólos népligeti előnyhöz szünetig még egyet hozzá is tett. Félidőben tehát optimista mérleget vontunk: harsány, de emberszabású a közönség, korrekt a bíráskodás, behatárolt képességű és rutintalan a vetélytárs, összesítésben máris hét gól a „fór”. Úgyhogy már nem is az ellenféltől vagy a körülményektől tartottunk, picit legfeljebb saját magunktól, hiszen egyértelművé vált: ha a Ferencvárosból nem tör elő valamiféle öngyilkos hajlam, és nem emészti el saját magát, simán bejut a BL tizenhatos mezőnyébe.
Így is történt. Kirsner nemcsak a góljaival és a labdaszerzéseivel, hanem a belőle sugárzó rendíthetetlenséggel is megteremtette a kereteket ahhoz, hogy társai egyet-kettőt villanjanak, és még a sérüléséből lábadozó Tóth Tímea is elővarázsolt végre két szép gólt a „régiből”. A brassóiak egyszer léptek meg hárommal, de Németh Helga rögvest betuszkolt egyet a túloldalon, elejét véve bármiféle megalapozatlan riadalomnak, illetve román szemszögből bizakodásnak. A hajrá így aztán izgalommentesen telt, a sorsába beletörődött Rulmentul is csak azért küzdött, hogy egyetlen gólocskával nyerjen; ezt 30-29 formájában el is érte, a románok így legalább nem keseredtek neki a végletekig, hanem csendesen szemlélték, amint az FTC játékosai felmásznak a lelátóra a szurkolókhoz, majd a magyar kórus rázendít a székely himnuszra, mindenki vigyázzba merevedik, és egy amúgy önmagában nem rendkívüli mérkőzés sokak számára ettől is örök élmény marad.
Ha úgy tekintünk a meccsre, mint lecsupaszított sporteseményre – persze nyilvánvalóan több volt annál –, nem láttunk mást, mint hogy a Ferencváros érvényre juttatta nagyobb tudását, ehhez párosuló mentális fölényét, amelynek hatására az ellenfél szép lassan megadta magát. Németh András és Mariana Tirca, a két vezetőedző teljes egyetértésben mondta: az FTC érettebb csapat, a játékosai ezt éppen a döntő szituációkban bizonyították, a Rulmentul pedig még nem kész a Bajnokok Ligájára.
Valóban nem, de ennek szemléltetéséhez kellett a Ferencváros is, amely Brassóban is a szívét vitte a pályára, és nyert egy több szempontból is fontos párharcot. Ez még akkor is becsülendő, ha ettől nem kerül vissza a város fölé magasodó Cenk-hegy tetejére az onnan 86 éve levert Árpád-szobor.
További Három siker. A férfi Bajnokok Ligája csoportkörében mindkét magyar csapat beváltotta a papírformát, azaz győzött. Az MKB Veszprém nagyon könnyedén, 46-30-ra a szlovákiai Vágbesztercén, a Pick-Szeged jóval nehezebben, hazai pályán
28-23-ra a fehérorosz Breszt Meskovo ellen. A női EHF-kupában a Kiskunhalas Fehéroroszországban is elintézte 35-23-ra a Gorodnicsanka Grodnot, így kettős sikerrel jutott tovább.
origo.hu
Kiderült, ki lesz Gyurcsány Ferenc utódja
