Fegyverek Kínának?

Ismét napirendre került a Kína ellen 1989-ben bevezetett európai fegyverszállítási embargó feloldása. A globális biztonságpolitikát átíró ázsiai hatalommal szemben az ipar nagy nyomást gyakorol az Európai Unióra, hogy nyissa meg a számára óriási lehetőséget jelentő piacot.

Franciaország támogatta Kínával közös tegnapi nyilatkozatában a hatalmas ázsiai országra tizenhét éve kivetett európai uniós fegyverembargó feloldását. Az EU és Kína közötti partnerség fejlődésére figyelemmel a két fél elérkezettnek látja az időt „a jelenlegi viszonyok között már nem releváns” fegyverembargó feloldására – áll a szerdán négynapos látogatásra Pekingbe érkezett Jacques Chirac francia elnök és vendéglátója, Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai államfő jegyezte közös nyilatkozatban.
Az embargót a pekingi Tienanmen téren 1989-ben a demokráciát követelő diákok ellen elkövetett mészárlás után rótták ki Kínára. A francia és a kínai elnök súlyos aggodalmának adott hangot az október eleji észak-koreai kísérleti atomrobbantás kiváltotta válság miatt, amelynek diplomáciai megoldását szorgalmazták, sürgetve Phenjant, hogy térjen vissza a témában évekkel ezelőtt megkezdett, de megfeneklett hatoldalú tárgyalásokhoz. Kína és Franciaország egyúttal felszólították Iránt, hogy tegyen eleget a Teheránt az urándúsítás felfüggesztésére kötelező, 1696-os számú ENSZ biztonsági tanácsi határozatban foglaltaknak.
A közös nyilatkozat szerint Kína kötelezettséget vállalt, hogy „megvéd minden emberi jogot és minden alapvető szabadságjogot”. Hu Csin-tao és Chirac leszögezték: „Kína és Franciaország hangsúlyozza annak fontosságát, hogy segítsék és megvédjék az emberi jogok érvényesülését az ENSZ-alapokmány elveinek megfelelően, tiszteletben tartva e jogok egyetemességét.” A szöveg kimondja, hogy az emberi jogok védelme minden állam kötelessége, azok sajátosságainak figyelembevétele mellett is.
Az Egyesült Államok a francia állásponttal szemben ellenzi a fegyverembargó feloldását. Érvelésük szerint a kínaiak az utóbbi években gazdasági eredményeikre támaszkodva jelentős volumenű korszerűsítési programot valósítottak meg haderejükben, amelyet előbb vagy utóbb világhatalmi törekvéseik szolgálatába állítanak. Bár a kínai fejlesztések forrása túlnyomórészt Oroszország, kerülő úton (például Izraelből) már sok katonai, illetve kettős hasznosítású technológia jutott el a kommunista országba.