Jönnek a fehérgalléros ingatlancsalók

Lecsengeni látszanak a lakásmaffia típusú bűncselekmények Magyarországon. Az ingatlancsalók és módszereik finomodnak, színre lépnek a jól képzett fehérgalléros csalók, akik jól csengő fedőintézmények nevében tévesztik meg kiszemelt áldozataikat. Jól bevált módszereket honosítanak például Németországból: házaló ingatlanbrókerként kopogtat a csaló.

A kisstílű ingatlancsalásoknak gátat szab már a szigorúbb földhivatali ügyintézés, a Takarnet informatikai rendszer. Körülményesebb a személyes adatokhoz való hozzáférés, fokozódott a személyes adatok ellenőrzése. Az ingatlanok előtörténetét nyilvános és közhiteles dokumentum tartalmazza, megtekintéséhez bizonyítani kell a személyes érintettséget. A tulajdonosnak engedélyeznie kell, hogy bejegyzés történjen a tulajdoni lapba, a földhivatalok által kiadott dokumentumok több biztonsági elemet tartalmaznak, amelyekkel szinte teljesen kizárható a hamisítás. Viszont továbbra sincs az ingatlannal foglalkozó cégeknek, vállalkozóknak hivatali, ellenőrzési, esetleg szankcionálási jogokkal felruházott szakmai szervezete.
Az ingatlanközvetítők, ingatlanirodák, ingatlanügynökségek pontos száma nem ismert, de a RICS Magyarország (az angol Királyi Okleveles Ingatlanszakértők Társasága) felmérése szerint 3359 olyan vállalkozás működik, amelyek fő tevékenységként foglalkoznak ingatlanforgalmazással vagy ingatlanközvetítéssel. Stranyák József, a Magyar Ingatlantanács elnöke egyik tanulmányában (KSH-adatokra hivatkozva) 50 ezerre becsüli azon társaságok számát, amelyek ingatlanügyletekkel is (!) foglalkoznak. Túl sokan, pontosabban elegen vannak ahhoz, hogy minden ingatlantulajdonos ki legyen szolgáltatva a nyereséghajhászoknak.
Súlyosabb vádakat is megfogalmaz Stranyák, többek között azt, hogy a magyar ingatlanpiaci tevékenységek szakmai felügyeletét, ellenőrzését különböző érdekcsoportok elszabotálják. „Munkánkat és a hatályos jogszabályokat egy szűk hatalmi-szakmai elit szabotálja. A bebukott banki ingatlanokat a bankok látszatra pályázati úton az általuk preferált vevőknek juttatják. E piackorlátozó házitenyészetekkel szemben csak széles körű szakmai nyilvánossággal harcolhatunk” – állítja a Magyar Ingatlan Kamara létrehozásáért felelős törvény-előkészítő bizottság elnöke.
A 71/2004. (VI. 22.) országgyűlési határozat sorsa bizonyítja, hogy igencsak erős az az érdekcsoport, amely egyelőre nem kívánja a tiszta, minden szempontból áttekinthető és szabályozott ingatlanpiacot. Ez a határozat volt az áttörés a lakásmaffia elleni harc intézményesítésében, ugyanis öt minisztérium számára tételesen is megfogalmazta a teendőket, határidős teljesítés mellett. E határozatnak köszönhető, hogy legalább a kisstílű lakásmaffia-tevékenységet sikerült viszszaszorítani, többek között a földhivatalok tevékenységének korszerűsítésével. De a kormányoldal és az ellenzék által is támogatott 71-es határozatban foglaltakat sikerült hatályon kívül helyezni az 53/2005. (VI. 4.) számú határozattal, amit viszont nem támogatott az ellenzék. A parlament lakásmaffia albizottságának ellenzéki alelnöke 2005. április 25-én elhangzott interpellációjában úgy vélte, „a kormány a 2004. évi határozat kiüresítésével kísérli meg elfedni azt (…), hogy az előírt feladatok nagy részét egyszerűen elsumákolta”. Az albizottság szocialista elnöke elismerte: „a kormány, hogy úgy mondjam, nem örült igazán a 71-es országgyűlési határozatnak (…) azért, mert minisztériumokra bontva, határidős feladatokkal rögzítette a teendőket, amit a kabinet hatáskörének csorbításaként fogtak fel”.
Azaz belátható idő belül nem rendeződhet a magyar ingatlanpiac szabályozásában uralkodó káosz. Törvényhozási, törvényalkalmazási és jogharmonizációs csapásirányok, szakmai javaslatok vannak, de határidő és végrehajtó, azaz felelős nélkül. Így például csak merő szakértői ábránd, hogy vajon ki és mikor fogja felülvizsgálni, esetleg szabályozni a pénzintézetek hitelezési üzleteihez kapcsolódó ingatlanértékesítési és szerződéskötési gyakorlatát? A fedezeti ingatlanok értékét ugyanis a bankok jóval a piaci ár alatt állapítják meg, s kényszereladás esetére rendszerint elővételi vagy vevőkijelölési jogot is kikötnek maguknak. Ezek jelentik azokat a lehetőségeket, amelyek a fehérgalléros ingatlancsalóknak kedveznek: például az ingatlanbrókereknek, akik elhallgatják egy-egy hitel vagy ingatlanértékesítési konstrukció kockázatait.
Németországban, bírósági döntés értelmében az ilyen ingatlanbrókerek által kötött szerződések érvénytelennek számítanak. Nálunk viszont most jelennek meg…