Két beszéd, egy következmény

Erős év az idei, hiszen a rendszerváltás óta nem volt annyi történelmi jelentőségű beszéd a magyar közéletben, mint idén gyors egymásutánban. Orbán Viktornak a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde és Antall József híres pizsamás interjúja után jött Gyurcsány őszödi őszinteségi rohama, majd az elmaradt megtisztulás következtében október elsején Sólyom László iratkozott fel az emlékezetes mondanivalót megfogalmazók sorába.
A köztársasági elnök időzítése tökéletes volt: urnazárás után, de még a választási eredmények ismerete nélkül hozta lépéskényszerbe az egész politikát. Az alig hatperces beszéd elemzése megkezdődött – az egyik kereskedelmi televízióban például már a választás éjszakáján lehullt az objektív elemzői álarc Gerő András történészről, és egész egyszerűen nem találta a szavakat a felháborodástól. A Magyar Hírlap közben szerkesztőségi álláspontban ért egyet Sólyom Lászlóval, és a köztársasági elnökkel együtt ők is úgy gondolják, hogy a koalíciós erőknek félre kellene tenniük presztízsszempontjaikat, meg kellene fontolniuk a kormányfő menesztését. Kis János filozófus ugyanott közölt publicisztikájában úgy véli, sokakat megrendített az őszödi beszéd az MSZP és az SZDSZ mai hívei közül is, és ha a koalíció nem érzékeli a miniszterelnök erkölcsi helyzetének megingását, képtelenné válhat a kormányzásra.
Sólyom megrázó, ám igen kemény beszéde megéri az elemzést ezeken a hasábokon is. Érdemes megvizsgálni azt is, miért vállalkozott a köztársasági elnök erre a határozott kiállásra. Erre két fontos indok van, mindkettőt megtaláljuk a beszédben: egyrészt nem akarja, hogy a politika ott folytassa a voksolás után is, ahol a kampánycsend beálltakor abbahagyta; másrészt az elmúlt két hét eseményei tovább mélyítették a magyar társadalom tragikus megosztottságát. A történtek gyöngítették a parlamentáris demokráciába vetett bizalmat, és a társadalmi egyetértés és együttműködés nélkül esély sincs az ország gazdasági helyzetének stabilizálására.
A köztársasági elnök szerint a miniszterelnöki beszéd utáni felháborodás jogos volt, az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították. A katarzis, a megtisztulás azonban elmaradt, sőt az alapvető erkölcsi probléma egyre inkább eltűnt a magyarázatok és az események mögött. A miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez.
A legfontosabb kérdés ez: megengedhetetlen eszközök. A koalíció ugyanis foggal-körömmel kapaszkodik a legitimitás kérdésébe, és minden fórumon azt szajkózza: ők nyertek a választásokon, így a kérdés négy évre eldőlt. Arról nem hajlandók beszélni, amit Sebeők János e lap pénteki számában igen pontosan megfogalmazott egy sporthasonlatot hívva segítségül: „van viszont egy speciális eset, amikor az egyébként megfellebbezhetetlen eredmény visszamenőlegesen mégiscsak megsemmisíthető, ha bizonyságot nyer, hogy a sportoló doppingolt. Akkor a sportolót az olimpiai bizottság diszkvalifikálja. (…) Lényegében véve politikai dopping a csalás. A hamisítás. A költségvetési adatok meghamisítása. Tények, adatok tudatos eltitkolása. Minderre, tehát a politikai doppingra Gyurcsány Ferenc önterhelő vallomásából következtethetünk.” A magyar nehézatléták is megnyerték az athéni olimpiát, mégis elvették tőlük (vagy oda sem adták) az aranyérmet, mert nem tudtak elegendő vizeletmintát produkálni. Gyurcsány Ferenc ráadásul világosan beismerte övéinek a hazugság tényét – kár, hogy nincs választásokat validáló nemzetközi fórum, ahova a beismert doppingvétséggel panaszt lehetne tenni. Az adatvédelmi biztos tegnapi véleménye ugyanis fontos, de nem elég: Péterfalvi Attila szerint „a miniszterelnök állami vezetőként köteles a pozíciójához kötődő feladatkörében a magyar társadalmat foglalkoztató kérdésekben a közvélemény rendszeres, pontos és tényszerű tájékoztatására”.
Csak egyetérteni tudunk a köztársasági elnökkel abban is, hogy a feloldatlanság hamisságban tart mindent, és erre nem lehet biztonságosan építkezni. Ez aláássa a demokráciába vetett bizalmat, kiforgatja az alapvető értékeket. Az is igaz, hogy rendbe kell hozni az államháztartást, de abban már nem vagyunk biztosak, hogy annak kellene konszolidálni, aki az egész tragikus helyzetet előidézte. Ráadásul még nehezebb a rendcsinálás akkor, amikor a terhet valójában viselők bizalmát véglegesen eljátszották.
Sólyom László szerint „nem moshatók össze a békés tüntetésekkel azok az erőszakos cselekmények és bűntettek, amelyek a szeptember 19-re virradó éjjel a Szabadság téren történtek”. Én is így gondolom ezt, sőt kiegészíteném azzal a gondolattal: sürgősen meg kellene vizsgálni, ki engedte – netán rendelte meg –, hogy idáig fajuljanak az események.
Az utóbbi napokban egyre több embertől hallom a kérdést: miféle alkotmány az, amely ilyen nyilvánvaló, a józan ész szabályai szerint egyértelmű helyzetben (hazugsággal nyertek választást) nem védi meg polgárait, és nem ad lehetőséget a tettesek felelősségre vonására. Igen, megrendült a bizalom a demokráciában és a jogállamban, ráadásul az igazságukért békés úton küzdőkről készítenek nyilvántartást, és esetenként vétlen embereket vernek meg brutálisan és zárnak be hetekre-hónapokra. A köztársasági elnök világosan elmondta: nincsenek eszközei a helyzet megoldására. De arra is emlékeztetett, hogy hivatalba lépésekor azt ígérte, törekszik jogaiba visszaállítani a tisztesség fogalmát. Ennek jegyében kérte fel az Országgyűlést a cselekvésre, mert az adott helyzetben csak a parlament tudja helyreállítani a szükséges társadalmi bizalmat. Az államfői beszéd és a koalíció számára tragikus eredménnyel végződött önkormányzati voksolás után lépéskényszerbe került Gyurcsány Ferenc újra előre menekül, és bizalmi szavazást kért maga ellen. Óriásit kockáztat – szocialista képviselőktől tudom, hogy a frakcióból jó néhányan az önkormányzati választásig vártak, de utána akár a nyílt konfrontációt is vállalják a szerintük is szárnyaszegett miniszterelnökkel. A miniszterelnök ezzel a lépéssel nyilvánosan beismerte, hogy amit eddig mondott (önkormányzati választás lesz, nem a kormányról mondanak ítéletet a szavazók), az is csak hazugság volt. Ráadásul most úgy lehet váltani, hogy egyelőre nincs koalíciós utódjelölt.
Mindenesetre az elkövetkező napok kulcsfontosságúak lesznek az ország jövőjét illetően. Elkezdődött az utolsó nagy taktikai csata, és ebben komoly nyomásgyakorló szerepük lehet a Kossuth téri tüntetőknek. Megint csak eszembe jut egy sporthasonlat: Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott kapitánya egy vesztésre álló, fontos mérkőzés utolsó másodperceiben, amikor az ellenfél egygólos vezetésénél elvesztettük a labdát, szándékosan olyan edzői hibát követett el, melyet azonnal büntetővel sújtottak a játékvezetők. A sokakat meghökkentő lépés valójában egy utolsó, zseniális húzás volt a kapitány részéről, aki úgy kalkulált: ha az ellenfél kihagyja a büntetőt, akkor a magyar csapatnak marad pár másodperce támadni és – esetleg – egyenlíteni.
Gyurcsány Ferenc most büntetőt kért maga ellen, és könnyen megeshet, hogy pénteken a kétszázkilenc fős csapatából tizenhat úgy dönt: új kapitánnyal jobb esélyük van a folytatásra.