Nyolcvankét éves korában elhunyt M. Kiss Sándor Széchenyi-díjas történészprofesszor, egyetemi tanár, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány felügyelőbizottságának tagja – adta hírül a törtenelem.info.hu. Mint írták, M. Kiss Sándor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát 1967-ben. 1990–91-ben a Művelődésügyi Minisztérium kabinetirodájának osztályvezetője,
1991 és 1994 között a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa volt.
Tagja volt az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti sortüzek történetét kutató Történeti Tényfeltáró Bizottságnak. 1996-tól a történettudomány kandidátusa. 1997-től 2013-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének intézetvezetője volt. 2013. július 1-jétől a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese, majd a tudományos tanács elnöke volt. Fő kutatási területe volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlás története. Számos könyv és tanulmány szerzője. Legutóbbi önálló kötete Szembesülés: Válogatott írások, 1974–2023 címmel jelent meg 2023-ban.
2013-tól alapítványuk felügyelőbizottságának tagja volt. Tagja volt a 2013-ban létrehozott Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Tudományos Tanácsadó Testületének. Tagja volt a rendszerváltoztatás emlékére létrehozott 30 éve szabadon Emlékbizottságnak is.
A Terror Háza Múzeum megannyi tudományos rendezvényének, konferenciájának, szakmai beszélgetéseinek volt résztvevője. Előadásaival és felszólalásaival segített érthetőbbé tenni a huszadik századi történelem sorskérdéseit, összefüggéseit.
Fájó szívvel búcsúzunk professzor úrtól. Emléke legyen áldott – fogalmaztak.
M. Kiss Sándorról megemlékezett Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is. Közösségi oldalán közzétett posztjában azt írta:
M. Kiss Sándor a mentorom, a tanárom, a kollégám, a főnököm, a barátom volt. Ő volt az az ember, akire mindig, minden helyzetben számíthattam. Biztatott és inspirált, mindig tanultam Tőle.
Hozzátette, hiányozni fog személye, zseniális humora, gondolatai, társasága.
Isten veled, Tanár úr!
– írta végül.
