A központi ötvenhatos emlékmű nyílt nemzetközi tervpályázatát a Medgyessy-kormány írta ki, a díjakat már Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adta át. Az emlékmű számára a városligeti Regnum Marianum-emlékkereszt és a 2002-ben a Lenin-szobor helyén fölállított Időkerék közötti területet jelölték ki, ahol 1951-től 1956-ig Sztálin szobra állt. A Miniszterelnöki Hivatal pályázati kiírásában megfogalmazta: elvárják, hogy a mű „megtestesítse a magyar nép évszázados nemzeti függetlenség iránti vágyát, azt a hagyományt, melynek keretében helyezhető el az 1956-os forradalom és szabadságharc… Arra az üzenetre lenne érdemes felhívnia a figyelmet, hogy a magyar emberek szabadság utáni vágya teljesedett be, a szabadságra, emberséges életre vágyó nemzet tömörült egységbe. Ez a szabadságmozgalom a kelet-európai szabadságvágy legerőteljesebb kitörése volt, amelynek világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy a forradalom és annak következményei nagyban hozzájárultak a Szovjetunió és a szovjet típusú rendszerek bukásához.”
A tervpályázat zsűrijében Hans Belting művészettudós, Boros Géza művészettörténész, Csíkvári Péter szobrász, Fabényi Júlia, a Műcsarnok igazgatója, Ferencz István építész, Szöllőssy Enikő szobrász, Hans Hollein építész-dizájner, Körösényi Tamás, a Képzőművészeti Egyetem docense, Lázár Antal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja, Schiffer János főpolgármester-helyettes, valamint a bírálóbizottság elnökeként Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója vett részt. Szakértőnek felkérték többek mellett Rainer M. Jánost, az 1956-os intézet igazgatóját, Szerencsés Károly történészt, Fónay Jenőt, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnökét, Jánosy Katalint, Nagy Imre unokáját. Az első helyezéssel járó ötmillió forintot az Emődi-Kiss Tamás, Papp Tamás, György Katalin alkotta i-ypszilon csoport kapta. Emlékművük 2006 vasoszlopból álló éket formáz, legmagasabb pontján nyolcméteres. Egyre sűrűsödő oszlopai rusztikusan rozsdás, illetve rozsdamentes vasból készülnek. Az ék, amely felszántja a tér kövezetét, ötvenhat fokos szöget zár be a Dózsa György úttal.
Az eredményhirdetést követően kitört a vita. Az ötvenhatos szervezetek heves támadást indítottak a terv ellen, tiltakozó leveleket és nyilatkozatokat fogalmaztak, amelyek lényege: az emlékműnek sem szellemében, sem küllemében semmi köze nincs a forradalomhoz. Nevezték a tervet vaskefének, ágyúcsőgyűjteménynek, amely az orosz tankokat idézi, és takaríthatatlan rozsdatemetőnek, amelyről majd a galambok mondják ki az ítéletet. Fájlalták azt is, hogy az ő véleményükre a tervpályázat elbírálói nem voltak kíváncsiak (Fónay Jenő szakértőként, de nem döntnökként vett részt a zsűriben), és azt hangsúlyozták, hogy az emlékmű felépítése ellen a polgári engedetlenség eszközeivel lépnek fel. Wittner Mária, aki a leghevesebb tiltakozásokat fogalmazta meg, azt mondta: ma már senkit sem érdekel, miről szól 1956, október 23-án a forradalmárokat félresöpörve a kormány akar ünnepelni és dáridózni. Folyamatosan hallatta szavát Balás-Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora is. Lapunknak egy korábbi interjúban úgy vélekedett: az emlékműnek az a legnagyobb baja, hogy van magyarázata, de nincsen lelke. Mint mondta, megérti, hogy a régi szimbólumok, a lehanyatló harcos vagy az obeliszk már nem érvényesek. Most azonban olyan alkotás született, amelyik a sokaságot geometriai formákkal jelképezi, csakhogy a forradalmi tömegben nem oszlopok voltak, hanem egyéniségek. Úgy vélte, a konstrukció bizonyára megfelelne a normandiai partraszállás emlékművének, ahol a hajóorr feltúrhatná a homokot. Itt azonban magyarázó táblát kell majd mellé állítani. (Az emlékmű valóban táblát kap, amelyen ez áll: 1956. Mellé egy rúdra lyukas zászló kerül. A kiegészítést az ötvenhatos szervezetek kérték.)
Az elégedetlenség láttán és nyilván a borítékolható botrányt elkerülendő végül áthidaló döntés született. A jubileumi emlékév kuratóriumának elnöke, Kosáry Domokos összehívta a parlamenti pártok vezetőit, és tolmácsolta azt a kívánságot, hogy építhessenek saját emlékművet az ötvenhatosok is. A találkozón Gyurcsány Ferenc mellett Dávid Ibolya, Hiller István, Pető Iván, Orbán Viktor, valamint az ötvenhatos szervezetek képviseletében Boross Péter vett részt. Ezt követően Gyurcsány bejelentette, hogy a kivitelezéshez szükséges összeget, 150 millió forintot a kormány biztosítja. Boross Péter úgy vélekedett, megértéssel kell kezelni az egykori forradalmárok kérését, hogy az emlékművekben „korosztályi ízlésviláguk” is megjelenhessen.
E „korosztályi ízlésvilágnak” megfelelő emlékmű a Műegyetem egyik, ma nem használt kapujánál áll. Arctalan tömegből kiemelkedő, a szabadságot jelképező nőalakot ábrázol. Alkotói Csíkszentmihályi Róbert szobrász és Schilling Zsolt építész, akiket az ötvenhatos szervezetek által összeállított zsűri a szintén Zsigmond Attila vezette szakmai bírálókkal egyetértésben választott ki. Az ötvenhatosok itt szeretnének ünnepelni. Immár megvan a végszámla is. A Kormányszóvivői Iroda közlése szerint a Felvonulási téri emlékmű bruttó 899 977 573 forintba kerül az eredetileg tervezett 650 millió forint helyett. A kormány 2006. májusi határozatában biztosította a 250 millió forintos többlettámogatást. A Műegyetemnél felépült, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Műegyetem rakparti emlékműve megtervezésére és kivitelezésére 150 millió forintot biztosított a Miniszterelnöki Hivatal.
Van tehát két emlékművünk, amelyek nemcsak két ünnepi helyszínt, hanem két szellemiséget is jelképeznek. Meglepő viszont, hogy a Felvonulási téren épülő emlékmű körül valódi építészeti-esztétikai viták egyáltalán nem folytak, pedig hasonló, a városképet meghatározó építmények esetében ez a világ nagyvárosaiban természetes, sőt szükséges. Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója jószerével az egyetlen, aki nyilatkozott az ötvenhatosok tiltakozása ellenében, és szakmai érveket sorakoztatott fel a városligeti emlékmű mellett. Igaz, neki a bírálóbizottság elnökeként ez szinte kötelessége is. Megkérdeztük tehát tőle, mennyire elégedett a látványterv után a valódi látvánnyal. Mint mondta, bízik abban, hogy az emlékmű olyan lesz, amilyennek a látványterveken ígérkezik. (Két héttel az évforduló előtt még emlékmű helyett feldúlt munkaterület volt a Dózsa György úton.) Az igazgató szerint azonban itt nem is esztétikai viták zajlanak, hiszen azoknak szakmai érvei lennének. Az ötvenhatos központi emlékművel szembeni ellenállás legfőbb oka, hogy a forradalom résztvevőinek egy csoportja úgy gondolja, ez a kormány ne építsen nekik emlékművet. Aki ezt nem meri kimondani, az álesztétikai érvekbe csomagolja a véleményét.
Ami pedig magát az emlékművet illeti, Zsigmond Attila úgy véli, a szokatlan dolgok mindig értékzavart okoznak, ami most némileg kiegyenlítődni látszik azzal, hogy épül egy figurális emlékmű is. Csakhogy a két alkotás között fontos különbségek vannak. A Műegyetem előtti építmény a forradalom egyetlen eseményére utal, azt a pillanatot rögzíti, amikor a forradalom kirobbant. A kapu alól kiözönlő tömeg az összefogás erejét szimbolizálja. Csakhogy az 1956-os forradalom ennél jóval összetettebb, sok csodát tartalmazó történet volt, amelyet mesélő emlékművön nehéz megörökíteni. Érezték ezt a pályázók is, hiszen a hetvenkilenc pályaműből csupán néhány volt figurális alkotás, a többi építészeti formálású. Nem beszélve arról, hogy a hatalmas teret csak ezzel a megoldással lehet befogni. Mint mondja, őt az i-ypszilon csoport terve éppen azzal hódította meg, hogy ki tudta fejezni: 1956-ban volt egy történelmi pillanat, amikor a nemzet egyet akart. Ebben az egy akaratban azóta is nagy nálunk a hiány. Az emlékmű az egy irányt, az egyet akarás erejét fogalmazza meg, amikor a tömeg ékké formálódik, felszántja erejével a Sztálin-szobor helyét, és belegyalul abba a térbe, ahol évtizedekig a diktátor utódai és tanítványai parádéztak. Zsigmond Attila abban reménykedik, hogy az emlékmű nemcsak a jelennek, hanem az utókornak is el tudja küldeni az üzenetet.
P. S.: Makovecz Imre építész a Kossuth téri tüntetés hetedik napján bejelentette: alkotótársaival október 20-án egy üres óbudai telken, szemben a Margitszigettel, új ötvenhatos emlékművet avat. Az ötven méter magas vasrúdra egy idős asszony varrta a 15-ször 4 méteres lyukas zászlót.
origo.hu
Tömeges halpusztulás a Velencei-tónál – már 1800 kiló elhullott halat szállítottak el
