Ha egy kormány elég erős ahhoz, hogy megadjon neked mindent, akkor elég erős ahhoz is, hogy elvegyen tőled mindent, amid csak van – summázta az utóbbi évek kétarcú gazdaságpolitikáját Gerald Ford egykori amerikai elnöktől származó idézettel Cséfalvay Zoltán közgazdászprofeszszor, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem professzora.
Az egyedüli helyes útként, az egyetlen forgatókönyvként, kizárólagos opcióként feltüntetett konvergenciaprogramot bíráló, egyúttal alternatív megoldásokat kínáló közgazdászműhelyek javaslatainak ma több közös pontja is körvonalazódik. Ilyenek például a növekedés és a foglalkoztatottság elősegítése a hazai vállalkozói szektor bevonásával, a gazdasági klíma megváltoztatása, a jelenleg még teljesen homályban lévő, elnagyolt szerkezeti reformok pontos kimunkálása, és a kiadások rendszerszerű csökkentése. A Brüsszelben nemrég tudomásul vett, és nem pedig elfogadott minősítést kapott magyar konvergenciaprogram alternatíváinak legfőbb alappilléreit Cséfalvay Zoltán segítségével vázoljuk.
A konvergenciaprogram jelentése
A konvergenciaprogram fogalma azt jelenti, hogy egy adott ország államháztartását stabil egyensúlyi viszonyok közé kell elvezetni. A hivatalos kommunikáció a magyar konvergenciaprogramot felzárkóztatásként szerepelteti, az erre hivatkozó megszorítások hatása azonban éppen ellentétes folyamatokat vált ki: óriási a növekedési áldozat, a foglalkoztatottságban csökkenő tendenciák mutatkoznak, növekszik mind az államadósság, mind az infláció. Nem véletlen, hogy Brüsszelben a szeptember elsején benyújtott magyar programot az elutasítás után következő, legenyhébb fokozattal minősítették.
A legvitatottabb pontok
A programot legtöbb kritika a tervben felvázolt gazdasági irány miatt éri. Szakértők szerint ugyanis úgy próbál egyensúlyt teremteni, hogy lelassul a GDP növekedése, vagyis további lemaradással jár, az Európai Unió átlagához képest amúgy is alacsonyabb magyar foglalkoztatási rátát pedig még jobban lecsökkenti, ebből következően lefelé húzó spirálba viszi az országot. A bírálatok szerint az adóemelés önmagában nem jelent garanciát a többletbevételek tartósságára, miközben egyre kevesebb munkavállaló egyre nagyobb adóterheket kénytelen fizetni. Az adóemelések pluszbevételeinek bizonytalansága nem garantálja a nemzetgazdaság hiányának finanszírozását, másrészt a gazdaság teljesítőképessége egyre lassabban növekedhet: a konvergenciatervben 2007-re és 2008-ra előirányzott GDP-bővülési ráták két százalék körül alakulnak. Legfontosabb alapprobléma, hogy nem látható a kétéves súlyos áldozatvállalás után mitől indul be 2009 után a növekedés, és mitől lesz fenntartható a nagy áldozatokkal létrehozott egyensúly. Veszélyes gazdasági folyamatokat indíthat el a költségvetés egyoldalúan a bevételi oldalon történő változtatása: az adóemelés nagyon könnyen felpuhítható, sok esetben kikerülhető. További negatív következménye a növekvő munkanélküliség, a szürkegazdaság térnyerése és a csökkenő foglalkoztatottság. Ezzel szemben a kiadási oldal strukturális, reformjellegű módosítása rendszerszerűen benn maradhat az elkövetkezendő évek költségvetéseiben is.
A konvergenciaprogram további alapvető bizonytalansági tényezője az euróbevezetési céldátum hiánya, illetve a reformok kidolgozatlansága.
Alternatív pályák
Új egyensúlyra van szükség, ezt azonban magasabb gazdasági fejlettséggel és teljesítménnyel, s gyorsabban növekedő gazdasággal kell elérni. A válságot tehát ki kell nőni, így elérhető egy új egyensúly. A helyzetet azonban több tényező hátráltatja: egyrészt már majdnem mindent privatizált az állam, jelentős bevétel innen tehát nem várható, másrészt további nehezéket jelent a csillagászati hiány és az óriási államadósság kamatterhe – amely könnyen adósságspirálba vihet –, valamint a stabilizálás azonnali kényszere.
Kiutak és megoldások
1. A gazdálkodás környezetének megváltoztatása. A patrióta gazdaságpolitikai szemlélet a hazai kis- és középvállalkozások segítésén alapul. A legtöbb idetartozó elem költség nélkül keresztülvihető, mivel lényegében a törvényi szabályozások módosítását érinti, amely a vállalkozói oldallal történő konzultáció során lenne megvalósítható. Ilyen például a közbeszerzési törvény, hiszen az Európai Unióból származó pénzek elosztásánál életveszélyes, ha a hazai gazdálkodók háttérbe szorulnak. A körbetartozások megszüntetésével a kkv szektor egyik legégetőbb problémája lenne orvosolható. Szükség van a monopóliumellenes törvényre, mely felszámolná a hazai vállalkozások hátrányos esélyeit. Szintén a szektor kívánalma a szakképzések modernizálása és a rugalmas foglalkoztatási módok elterjesztése.
2. A foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek ütemezett csökkentése. Magyarország egyik legnagyobb problémája az alacsony szintű foglalkoztatottság, miközben az EU-n belül az az öszszefüggés tekinthető reálisnak, hogy azok az országok a leggazdagabbak, ahol a legmagasabb a gazdaságilag aktív népesség aránya. A piacgazdaság működésének alapelve ugyanis, hogy a munka munkát teremt, miközben a munkamegosztás egyedüli korlátja a piac nagysága. Ezért szükséges a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek ütemezett csökkentése a költségvetés lehetőségeinek figyelembevételével.
3. Az EU pénzek a kis- és középvállalkozások feltőkésítésére. Az uniós forrásokból optimálisan ezermilliárd forint fordítódna a kis- és középvállalkozások feltőkésítésére, valamint ötszázmilliárd forint közvetlenül új és adózó munkahelyek teremtésének támogatására. A hazai kkv szektornak kedvező gazdasági klíma, a foglalkoztatási adóterhek lépcsőzetes csökkentése és az uniós segítség hármasa adhatna együttesen ellensúlyozhatná a megszorítások terheit.
+1. A reformkerekasztalok szükségessége. A reformokat csak a gazdaság szereplőivel egyeztetve lehet keresztülvinni, a platóni értelemben vett „jóakaratú diktátor” reformprogramja szemmelláthatólag megbukott. Legfontosabb az adórendszer szerkezeti átalakítását célzó adókerekasztal létrehozása. Az adórendszer szerkezeti alapprobléma, hogy a jelenlegi, a foglalkoztatást és a vállalkozókat terhelő adótípusok helyett a forgalmi és vagyoni típusú adókat kell előtérbe helyezni. Mindez az adózói bázis kibővülését is magával hozza: a magyar gazdaság hozzávetőlegesen 17–25 százalékát kitevő szürkegazdaságtól a fogyasztási és a vagyon utáni adókon keresztül lehetne biztos közhozzájárulást kicsikarni. Bizonyos adóemelésekre vagy új adónemekre tehát valóban szükség van: ilyen például az ingatlanadó bevezetése, illetve a jövedéki adók emelése – az élőmunkát terhelő adók és járulékok csökkentése mellett. Így a tehetősebb rétegek az adóztatás oldaláról megfoghatóbbá válhatnának, miközben a foglalkoztatást sújtó adóterhek csökkentése elősegítené a munkahelyek számának bővülését. További reformkerekasztalok szükségesek az egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer és a közigazgatás rendezésére.
+2. A költségvetési teherelosztásnál további források keresése, illetve költséglefaragások. Át kell tekinteni a költségvetést abból a szempontból, hogy a lakosságot közvetlenül nem sújtó adónemek bevételiforrás-növelést biztosíthatnának: például a bányajáradék növelése, a jövedéki adó emelése, a Magyarországon átmenő tranzit teherforgalom megadóztatása. Megfontolandó az autópálya-építések két-három évre történő felfüggesztése is, ha nem tudunk mellé uniós forrást rendelni, valamint a több száz milliárd forintot felemésztő közhasznú társaságok kiadásainak hatékonyabb ellenőrzése.
origo.hu
Soros fütyül, Magyar Péter egymilliót lép Ukrajnáért a már ismert koreográfia szerint
