Moszkva osztja a lapokat

Az EU hivatalosan egységes álláspontot kíván képviselni az energiakérdésekben, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozva azonban mégis mindenki a saját nemzeti érdekeit tartja a legfontosabbnak. A függőség csak erősödhet, s ez a Lahtiban rendezett EU-csúcs résztvevői nagyon is jól tudják.

Kemény álláspontot kell elfoglalni Putyinnal szemben! – hívta fel a tagországok figyelmét még az orosz elnökkel folytatott megbeszélések előtt Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, hozzátéve, meg kell követelni a Kremltől, hogy állítsa bíróság elé Anna Politkovszkaja gyilkosát. A találkozó időpontjához közeledve a soros elnök Finnország miniszterelnöke, Matti Vanhanen már finomított e retorikán, s úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió közös céljai és aggodalmai közül meg kíván osztani néhányat
Oroszországgal. Az emberjogi fenntartások tehát inkább csak a körítést szolgáltathatták a tárgyalások fő témájához, az energiabiztonság kérdéséhez.
Az EU képviselői arra vártak választ, hogy Moszkva miként képzeli el magát Európa legfőbb energiaszállítójaként, milyen tervei vannak az alternatív szállítási útvonalak kiépítésére, s milyen szerepet szán a külföldi tőkének az energiatartalékok kitermelésében. Ez utóbbi kérdésre az orosz fél már jó előre rögzítette az álláspontját, bejelentve, nem ratifikálja az energiachartát, ami megkönnyítené az EU vállalatainak a hozzáférést az orosz energiamezőkhöz. Nagyjából ez volt az üzenete a Szahalin–2 mező körüli, a külföldi cégeket hátrányosan érintő vitának is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Oroszország ne engedné be a külföldi tőkét, a Gazprom eddigi gyakorlatából azonban kiderül, feltétele, hogy viszonrészesedést kapjon az európai elosztó- és szolgáltatórendszerekben. Ami az ellátás biztonságát illeti, a Gazprom még növelné is a szállításait. Ezt jelzi az a bejelentés, hogy a Barents-tengeri Stokman mezőből kinyerendő gázt nem Amerika, hanem Európa kapja. A kártyákat tehát Moszkva és a Gazprom osztja, mert miközben az unió országainak energiaigénye rohamosan nő, a mostani csúcs is bizonyította, hogy egységes energetikai politikáról továbbra sincs szó. Angela Merkel német kancellár mindenesetre a szerződéses viszony erősítését sürgette Oroszország és az EU között az energiaügyi együttműködés biztonságának érdekében.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Lahtiban úgy fogalmazott: „az EU-n belül nem Magyarország esetében várható drámai változás az orosz energiától való függésben, hanem azon tagállamokban, amelyek jelenleg kevésbé vannak ráutalva erre a forrásra.” A kormányfő megemlítette, partnerei a magyar helyzetről szólva általában bátorító és támogató megjegyzéseket tettek.
A finnországi csúcson persze nem csak erről volt szó. Több résztvevő például felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-nak többet kell közösségként tennie az illegális bevándorlás megfékezéséért. Josep Borrell Fontelles, az Európai Parlament elnöke sajtóértekezletén kiemelte, hogy az EU már számos határozatot hozott e témában, de ezek közül sokat a tagországok nagy része még nem hajtott végre. José Luís Zapatero spanyol és Romano Prodi olasz kormányfő főként azt tartotta fontosnak, hogy a többi tagország segítse támogatásával egységesebb uniós fellépéshez az e szempontból nehéz helyzetben lévő déli tagországokat. A spanyol miniszterelnök külön felhívta a figyelmet a szüleikkel érkező fiatal menekültek problémájára.