Nemrégiben újabb állomásához érkezett a Nyugat és Kelet összecsapása. A hadviselés ezen szárnya a tavalyi karikatúrabotránnyal kezdődött, idén pedig, úgy tűnik, más művészeti ágazatokra is kiterjed. Nyáron Irán nyilvánosságra hozta a holokausztot ábrázoló gúnyrajzpályázatának nyertes műveit, amelyet ez év februárjában írt ki, reagálva a Jylland-Posten 2005-ös, Mohamedet kifigurázó versenyére. A küzdelem ezen formája, mint a szemben lévő felek is magyarázzák, a szólás szabadságának kérdését hivatott alátámasztani, illetve próbára tenni. Az európai illetékesek tavaly arra hivatkoztak, hogy a nyugati demokráciák egyik alapjoga lehetővé teszi, hogy a kormányok beavatkozás nélkül a sajtó saját belátása szerint lehozzon olyan műveket is, melyek esetlegesen mások, más kultúrák nemtetszését válthatják ki. A „sértettek” pedig idei pályázatukkal arra keresték a választ, hogy akkor is így vélekednek-e a szabadság bajnokai, ha éppenséggel az őket is érintő történelmi-vallási esemény kerül terítékre. A kérdés azóta sem tisztázódott igazán. Igaz, az Európai Unió közzétett egy nyilatkozatot, amelyben felszólítja tagállamait, hogy a jövőben igyekezzenek elkerülni az ehhez hasonló problémás helyzeteket, természetesen szem előtt tartva a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának sértetlenségét.
Hetekkel ezelőtt pedig XVI. Benedek egyik tett megnyilatkozása élesztette fel ismét a már enyhülni látszó helyzetet. Ratzinger regensburgi beszédében, egy bizánci dokumentumot idézett, amely bírálja az iszlám egyes tanításait. A szentatya szavait világszerte a mozlim világ nemtetszése fogadta. Indonéziában például pápát ábrázoló bábukat égettek, több, a mozlim világban található keresztény templomot pedig megtámadtak, megrongáltak. XVI. Benedek, felismerve a helyzet súlyosságát, azonnal bocsánatot kért, hogy az eredeti szándéka szerint egyáltalán nem sértőnek gondolt idézet ennyire rossz irányt vett – vélhetően a félreértelmezések és azon személyek konfliktusgenerálása következtében, akik minden lehetőséget megragadnak a keresztény és mozlim világ szembefordítására – és Castel Gandolfó-i rezidenciájára hívta az iszlám vallási vezetőit. A szeptember végi találkozón a pápa elmondta, hogy mély tiszteletet érez a világ valamennyi muzulmán hívője iránt, és véleménye szerint a legfontosabb a kultúrák és vallások közti párbeszéd. Végül a szentatya kezet fogott a jelenlévő vallási elöljárók mindegyikével, akik azt nyilatkozták a találkozót követően, hogy Castel Gandolfóban megkaptak mindent, amiért az olasz városba jöttek.
Épphogy elülni látszott a pápa beszéde miatti konfliktus, amikor egy újabb problémás kérdés került a nyilvánosságra. A német operaház, vallási és kulturális kockázatokra hivatkozva egy rövid időre levette műsoráról Mozart Idomeneo című zenés darabját. A produkció – amely kiegészült az eredetiben nem szereplő új jelenettel, amelyben levágott fejek szerepelnek, köztük Jézusé és Mohamedé is – a nemzetbiztonságiak szerint újabb konfliktus kialakulásához vezethet, ami csak rontana az amúgy is érzékeny Nyugat– Kelet viszonyon. Ezzel egyidejűleg azonban vezető értelmiségi és politikai körök – többek közt a német kancellár, Angela Merkel is – arra figyelmeztetett, hogy téves lenne az eset kapcsán helytelenül alkalmazni az öncenzúrát. Mint mondta, óvakodni kell attól, hogy az erőszakra is kész radikálisok ilyesfajta „behódolásra kényszerítsék” a Nyugatot. A kancellár asszony szerint a félelemből táplálkozó öncenzúra elfogadhatatlan. „Az öncenzúrát csak akkor lehet megengedni, ha a kultúrák teljesen erőszakmentes, valódi párbeszéde alapján felelősségtudatból alkalmazzák” – olvasható a Neue Presse című lapban megjelent interjúban.
Berlin egyébként nemrégiben házigazdája volt a történelminek is nevezett „iszlám konferenciának”, melyen a helyi kormány vezetői és a muzulmán szervezetek képviselői az együttélés és az integráció legégetőbb kérdéseit vitatták meg. Németországban egyébként első alkalommal volt ilyen jellegű tanácskozás, mely – mint azt az esemény egyik fő kezdeményezője, Wolfgang Schauble belügyminiszter is állítja – egy két-három évig tartó állandó párbeszéd kezdetét jelentheti, segítve a muzulmánok beilleszkedését, illetve megoldást találva az állam és az iszlám vallás közötti viszony legalapvetőbb kérdéseire. A berlini konferencián az integráció általános témakörén kívül olyan kérdéseket vitattak meg, mint az iszlám oktatása a német iskolákban, illetve iszlám papok állami képzése, mecsetek építése, továbbá a nők egyenjogúságának kérdése. A belügyminiszter kezdeményezését sajátos módon gyorsították a közelmúlt németországi vasúti merényletkísérletei, amelyeket az országban tartózkodó libanoni állampolgárok hajtottak végre. A terrorkísérletek nyomán felerősödött a muzulmánellenes hangulat Németországban, amelyre Schauble szerint mihamarabb megoldást kell találni. A német politikus hangsúlyozta továbbá, hogy a jövőben el kell érniük, hogy az iszlámot ne ellenségnek, hanem „Németország és Európa részének” tekintsék kontinens- szerte. Mint fogalmazott, a hazájában élő mintegy hárommillió muzulmán a német jelen és jövő részét alkotja. Ugyanakkor kiemelte annak szükségességét is, hogy a Németországban élő mozlimoknak „német muzulmánoknak” kell lenniük. Azaz el kell fogadniuk és tiszteletben kell tartaniuk az ország jogrendjét, hiszen – mint mondta – az alkotmányban foglaltak nem képezhetik vita tárgyát.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
