Seneca bölcsessége alapján

Tisztelt Professzor Úr!
A 2006. szeptember 18-án és az azt követő napokban Budapesten történt demonstrációk, valamint a súlyos rendbontások rendőri intézkedéseivel kapcsolatban – Petrétei József miniszter úrhoz és hozzám intézett nyílt levelében – felvetett kérdéseire válaszolva az alábbiakról tájékoztatom.
Amint az a hivatalos forrásokból, továbbá a média híradásaiból, valamint a rendkívüli események során készült videofelvételekből is ismert, a Magyar Televízió Szabadság téri székházánál 2006. szeptember 18-án súlyos rendzavarások történtek. Ennek következményeként az ott szolgálatot teljesítő rendőrök többsége megsérült, sokan közülük súlyos töréses, szúrt, vágott sérüléseket szenvedtek. Mindemellett a gyújtogatások, rongálások eredményeként több millió forint kár keletkezett eszközökben, közterületen, épületekben, gépkocsikban.
Az azt követő napokban, így szeptember 19-én és 20-án a rendőrség – az előző napi események értékelését követően – felmérve a rendzavarás megfékezéséhez szükséges erő- és eszközszükségleteket, határozottan lépett fel a rendzavarókkal szemben, amelyhez jogalapot a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény biztosít. E jogi norma rendelkezései részletesen szabályozzák a rendőrség intézkedési kötelezettségét, illetve azt, hogy eljárása során minden esetben köteles betartani és betartatni a hatályos törvényeket. A rendőrségi törvény – a nemzetközi normáknak is megfelelve – rendelkezik továbbá a rendőrség eljárásának garanciáiról, többek között a rendőri intézkedések szükségességéről és arányosságáról, valamint a kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeiről és követelményeiről.
A Magyar Köztársaság független és demokratikus jogállam, amelynek alkotmánya és hatályos törvényei a nemzetközi jog szabályaival összhangban széleskörűen biztosítják a polgárok politikai és szabadságjogait. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy e jogok szabad gyakorlásával többen visszaéltek, illetve e jogokat köztörvényes bűncselekmények elkövetése mellett – a rendőrök élete és testi épsége, a köztulajdon, illetve a polgárok anyagi javai ellen intézett támadással – gyakorolták. Az események óta eltelt idő alatt ennek tényét már több bírói ítélet is igazolta.
A levelében felvetett aggodalommal kapcsolatban – amely szerint a rendőrök feltehetőleg túlzott erőt, aránytalanul durva bánásmódot alkalmaztak a demonstrációk során – tájékoztatom arról, hogy a minisztérium és a rendőrség vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy a rendőrség a hatályos jogszabályoknak és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően járjon el.
Nem kisebbítve a rendőri szerveknek az intézkedéseikkel együtt járó felelősségét, fokozottan kell hangsúlyozni a demonstrációkban részt vevők egyéni és egymásért való személyes felelősségét is. Egyrészt a rendezvényeken való részvétel saját elhatározáson alapul, másrészt a résztvevő felelőssége az is, ha a rendőri intézkedés kezdetekor a felszólítás ellenére a cselekményt nem hagyja abba, illetve az adott helyszínt nem hagyja el.
Kiemelt figyelmet érdemel az a tény is, hogy szeptember 18-án, majd az azt követő erőszakos demonstrációkban többségében rendőrök sérültek meg. Közülük többen súlyosan, ami jelzi azt is, hogy a rendőrség igyekezett messzemenő toleranciát gyakorolni, s csak a legvégső esetben alkalmazta a számára törvényben biztosított kényszerítő eszközöket.
A túlzott rendőri erőszakra vonatkozó észrevétellel összefüggésben nyomatékosan indokolt rögzíteni, hogy jogrendünk széles körű jogorvoslati és panaszlehetőséget biztosít a rendőri intézkedés alá vont személyeknek az illetékes rendőri, illetve ügyészi szerv, s legvégső esetben a bíróság előtt. Az említett demonstrációkon foganatosított rendőri intézkedések miatt tett bejelentések alapján – az esetleges jogi felelősség megállapítása érdekében – az illetékes ügyészség a szükséges vizsgálatokat lefolytatja; ezek eredménye alapján lehet a kérdésben konkrétan állást foglalni.
Tisztelt Professzor Úr!
Bízom abban, hogy Ön, mint a civilisztikai tudományok művelője, hozzám hasonlóan elfogadja: a közelmúlt eseményeinek megítélése, értékelése körültekintő, gondos mérlegelést és objektív vizsgálatot igényel. A jogászi szakma sajátja, hogy művelőjének – az igazságosságra törekvés jegyében – az eléje kerülő kérdéseket több oldalról megközelítve, nemegyszer önmérsékletet tanúsítva kell elemeznie. Végezetül álljon itt Seneca idézete: „A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít.”
Budapest, 2006. október 20.
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár,
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium