A magyarok soha nem éltek ilyen jól – nyilatkozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Financial Timesban. Most mégis vállalkozók koptatják a padokat a budapesti, belvárosi szálloda előadótermében. Mi, akik élhetnénk jobban is, öten várjuk, hogy a vezető magyar munkaerő-képzési társaság Hogyan vigyük ki vállalkozásunkat Szlovákiába? elnevezésű szemináriumának előadója rákezdjen. Nézem a négy férfit, aki mellettem hallgatónak szegődött ide a mai napra. Nem kispályások. Egyikük nyakkendőjén a cégének mozaikneve, később kiderül, hogy ő a tulajdonos, nemrég jacuzzis tréningre vitte el a menedzsmentjét. A másik férfinál jegyzetfüzet: bőrkötésű, minden oldalon a szállítmányozási társaság feliratával. Van, akinek ezerötszáz négyzetméteres a gyárcsarnoka, s termékük Európában szinte mindenhová eljut. Kérdéseik gyakorlatiasak, szeretik a hivatalos és jogszerű utat, de mindnyájan azért vannak itt, mert nem szeretnének feleslegesen pénzt befizetni az ország kasszájába.
Június közepén az Országos Érdekegyeztető Tanács budapesti ülésen a szakszervezetek az addig bejelentett megszorító intézkedések hatástanulmányait hiányolták, a munkaadói szervezetek pedig a tervezett adóemelések egyensúlyjavító szándékát kérdőjelezték meg. Gyurcsány emiatt élesen bírálta a munkaadókat, és közölte velük, akinek nem tetszik a programja, elhagyhatja az országot.
„Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” – mondta a magából – akkor is – láthatóan kikelt miniszterelnök.
És azóta heti rendszerességgel érkeznek Szlovákiába honfitársainktól a vállalkozásnyitási kérelmek. Egyszerűsített adórendszere miatt Szlovákia tőkevonzó képessége megnőtt, mintegy kétmilliárd dollárt fektettek be az országban magyar társaságok, s ennek az összegnek 45–47 százaléka mintegy hétezer kis- és középvállalkozáshoz kapcsolódik. Miután Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök felhívta a figyelmet arra: lehet menni, azaz „El lehet menni Magyarországról”, kétségtelenül felgyorsult ez a folyamat. És lám, azon a tanfolyamon ülünk, ahol tanácsokat adnak a pénzügyi megfontolások miatt országhatáron túlra kacsintgató vállalkozóinknak.
„Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma” – Kóka János gazdasági miniszter nagyszerű példázata a Frankfurter Allgemeine Zeitungban volt olvasható. Az előadó egy lévai székhelyű, de párkányban is irodát működtető szlovákiai tanácsadó, vállalkozások beindításában, menedzselésében nagy gyakorlatra szert tett kft. vezetője, Hain József. A szeminárium témaköreit négy fő csoportra osztja: először a szlovákiai vállalkozási környezetről beszél jogi, adózási és politikai szempontok alapján, majd arról, hogy milyen anyagi és adminisztratív feltételei vannak a cégalapításnak. Később a könyvelési feltételekről és az adatszolgáltatási kötelezettségekről hallunk, az utolsó részben pedig az ingatlanvásárlás körülményeiről és a céges autó használatáról tart eszmefuttatást.
Alaptétel az, hogy a szlovák alkotmány mindenkinek jogot ad ahhoz, hogy vállalkozzon, így a magyar állampolgároknak is. Mi, magyarok, a kereskedelmi törvény ide vonatkozó paragrafusai alapján ugyanolyan feltételekkel vállalkozhatunk a köztársaság területén, mint a szlovák honpolgárok, nincs szükségünk egyedi engedélyeztetésekre.
Az előadás talán legfontosabb része az adópolitikáról szólt. A szomszédos országban nyolc évig, egészen a közelmúltig jobboldali, konzervatív kormány volt, így a vállalkozások számára kedvező környezet kialakítása az ő nevükhöz köthető. Míg korábban a társasági adó 21 százalék volt, a személyi jövedelemadó pedig a legfelső sávban elérte a 38 százalékot, a négy éve bevezetett új adórendszer egységesen 19 százalékot írt elő. Ezzel egy időben az áfa mértéke is 21 százalékról 19-re csökkent – bár az előadó megjegyzi – az egységesítés árdrágulással is járt, hiszen az élelmiszerek és gyógyszerek áfája 13 százalékról emelkedett 19-re. Összességében már az adóreform első évében látványos eredmények születtek, az államháztartás nem veszített a változtatáson: több mint húsz százalékkal nőttek az adóbevételek. Szlovákiában évi 93 ezer koronáig (mintegy 700 000 forint) adómentes a jövedelem, a gazdasági társaságok által termelt pénz pedig csak egyszer van megadóztatva, így például az osztalékadó náluk ismeretlen fogalom.
Beszél még a helyi adókról, így az ingatlanadóról, amely egy bizonyos településen lakóterületek négyzetméterénél évi két korona, vállalkozásoknál pedig nyolc korona. Mint mondja: az önkormányzatok tudják, hogy az adó mértéke nem lehet magas, mert akkor megtörténhet, hogy az érintett vállalkozás egyszerűen másik településre viszi át a székhelyét. Ugyanakkor a gépjárműadót csak azoknak vezették be, akik vállalkozók, vagy olyan magánszemélyek, akik saját használatukkor elszámolnak költségeket az autóra.
Hain József, akinek szlovákiai vállalkozását napi rendszerességgel keresik meg magyarországi vállalkozók és vállalkozások vezetői azzal a nem titkolt céllal, hogy Szlovákiába helyezzék át cégük székhelyét, egy mulatságosnak tűnő példával illusztrálja a cégautók használatára vonatkozó kedvező környezetet. Mint mondta: egy magyar úriember azzal a kéréssel kereste fel, hogy „kell egy szlovákiai cég, mert kocsit akarok venni”. A tehetős vállalkozó százezer euróért vett Németországban egy 4,2 literes Range Rovert, amelynek a szlovákiai üzembe helyezése és rendszámmal való ellátása csupán 200 ezer forintnyi összegbe került, a kötelező biztosítása pedig egy évre került annyiba, amennyi Magyarországon a havi díja lett volna.
A szeminárium hallgatói kérdésekkel ostromolják a szakembert. Így az egyik: „Azt a megdöbbentő dolgot hallottam, hogy az autóhasználat kilométerére amortizáció címén akár 6,5 koronát is el lehet számolni”, mire a válasz elgondolkodtatóan az volt, hogy „akár nyolcat is”.
A szlovákiai ingatlanforgalmazók már egymillió forintért kínálnak lakóingatlant. Az előadó elmondja: persze nem kell ingatlannal rendelkeznie az újonnan induló vállalkozásnak, elég a székhelyként megjelölt cím, s ez szerződéses viszonyban akár az ő irodájuk címe is lehet. Egyébként foglalkoznak virtuális irodafenntartással is, azaz ilyenkor ők veszik fel a hozzájuk bejelentett cégek telefonjait is, s persze intézik az adminisztrációs munkát, de akár könyvelnek is.
Lázasan jegyzetelnek a szeminárium hallgatói, el-elgondolkozó tekintetek merednek az előadóra, s nem kétlem: egyik meglepetés a másik után jön. Egyre tanácstalanabbak a vállalkozások vezetői. Az eva kulcsát 15-ről 25 százalékra emelték, s a 15 százalékos áfakulcs pedig 20-ra nőtt. A megszorító intézkedések bejelentése óta ugrásszerűen megnőtt a szlovákiai adórendszer és cégbejegyzések iránt érdeklődő magyarok száma a cégalapítással foglalkozó pozsonyi, révkomáromi és párkányi ügyvédeknél, de Hain József előadónk irodáinál is. Hangsúlyozza: a szlovákiai jobboldali kormány kialakította a pozitív vállalkozási környezetet, az új baloldali kormány pedig ígéretei alapján csak apró változtatásokat fog tenni, amely a vállalkozásokat gyakorlatilag nem is érinti. A szakértő szerint az újabb hullámban elsősorban az építőipari, kereskedelmi és logisztikai vállalkozások döntenek majd az áttelepülésről. A magyar kormány elvileg nem gördíthet adminisztratív akadályokat a kiköltözés elé, főleg akkor nem, ha az új székhely egy másik uniós tagállamban lesz.
Véget ér a budapesti szeminárium. Az üzletemberek órájukra néznek, elintéznek egy gyors telefont, majd névjegyet cserélnek az előadóval, s kezet ráznak vele. „Feltétlenül meg fogom keresni” – súgja oda egyikük.
Ursula von der Leyen
Rapid délutáni friss – Kimondhatatlan kegyetlenség Kárpátalján + videó
