Testvérek kinn és benn

Első pályázatuk sikertelen volt, az ORTT nem adott frekvenciát a cigány rádiónak, pedig az ötlet valószínűleg mindenkinek tetszett. Nálunk azonban a politikai összeköttetések erősebbek a szakmai érveknél. A második nekifutás jónak látszott, lett frekvencia, műsor, 2001. október 8-án első adásnap. Azután hamar jött a baj is. A Rádió C, amelyet akkoriban még Kerényi György, a Kossuth adó jelenlegi főszerkesztője vezetett, csődbe ment. Hosszú hónapokon át csak zenét tudott sugározni. De akadtak, akik nem akarták, hogy a vezetés hibái miatt megroggyant Rádió C kimúljon, és segítő kezet nyújtottak. Az egyikük a Kondor Katalin vezette Magyar Rádió volt.
A rádiónak végeredményben javára vált az ijedség. Elkezdte komolyan venni magát és feladatát. Kialakult a műsorrend, és a munkatársak lassan a maguk közös képére és hasonlatosságára formálták az adót. Ma épp olyan, amilyennek annak idején elképzeltük: szeretnivaló, kicsit fésületlen, de mindenkor az összetartozásról, a barátságról és az egymás iránti türelemről szól. Nem szavakban, hanem a kommunikáció összességében.
Budapesten és környékén körülbelül kétszázezer cigány ember él, csak a fővárosban több mint százezer. Elsősorban nekik, az ő nyelvükön, az ő problémáikról szól ez a rádió. „Célunk, hogy a cigányok a saját rádiójukat hallgassák benne, nem egy szócsövet, amelyet a többségi társadalom fordít feléjük. A Rádió C mint közösségi rádió, a romák életében nagy szerepet játszó interaktivitást, személyességet állítja megszólalásainak középpontjába. … Egy kereskedelmi rádiónak nem adatik meg az a lehetőség, hogy úgy hallgassák az emberek, mintha bármikor egy ismerőssel találkoznának. Mi a műsorfolyam keretén belül olyan rádiót kínálunk, amelyet garantáltan sajátjának érez valamennyi budapesti roma” – ekként ajánlja magát a rádió az internetes honlapján. Ez lenne tehát az első cél.
Ám a második sem lényegtelen. Meg kell ismertetni a cigányság valódi lelkét, szokásait, gondolkodásmódját a többséggel is. A hallgatók egy része erre hajlamosnak is mutatkozik, ők azok, akiket nemcsak a téma érdekel, de szeretik azt a változatos és mindenkor igényes zenét is, amelyet sugároz a rádió. Ha többség és kisebbség komolyan gondolja, hogy el kell indulni egymás felé, akkor tekintsük úgy, hogy a Rádió C ennek az útnak az egyik fontos szakasza. Az úton azonban óriási kátyúk vannak, amelyekben könnyű megfenekleni. A hét végi olaszliszkai eset egyike ezeknek. Most egy kis ideig nehéz lesz a szeretetről és az összetartás felemelő erejéről beszélni.
A Rádió C stúdiójában vendégek és műsorvezetők testvérnek szólítják egymást. Testvérek, boldog születésnapot!
(Rádió C, FM 88,8.)