Tétlenség várhat Bushra

Ma kongresszusi, szenátusi és kormányzói választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A tét az, hogy hivatalának hátralévő két évére ellenzékbe kerül-e a törvényhozással szemben a Bush-kormányzat. Ehhez az kellene, hogy a demokraták megszerezzék az alsóházi, esetleg a felsőházi többséget, amire a felmérések szerint jobb esélyük van, mint valaha.

Európai szemmel nézve a választási procedúra nem túl egyszerű. Míg ugyanis a most sorra kerülő úgynevezett félidős választásokon a képviselőház mind a 435 (két évre szóló) helyéért versengenek, addig a szenátus száz helye közül csak 33-ért. A szövetségi államokat vezető kormányzói helyek közül 36 nyitott. Ahhoz, hogy a képviselőházi többséget megszerezzék és érdemi ellenállást támasszanak az elnök politikájával szemben, jelenlegi pozíciójukhoz képest 15 hellyel többet kell szerezniük a demokratáknak, ebben az esetben vetnének véget az alsóház 1994 óta tartó republikánus ellenőrzésének. A törvényhozási folyamatban szintén megkerülhetetlen (hatéves tisztséget jelentő) felsőházi helyek közül 11-gyel többet kell hozniuk a demokratáknak. Míg szenátorból – a helyi népességtől függetlenül – minden államban kettőt választanak, addig a képviselői kerületek elrendezését az arányosság érdekében a lakosság száma határozza meg. A felosztást rendszeresen felülvizsgálják, ám hogy a demográfiai folyamatokból milyen következtetéseket vonnak le, abban a helyi kormányzatok többsége kulcsszerepet játszik: a pártok nyilvánvalóan igyekeznek saját jelöltjeiknek kedvező döntést hozni. Hogy a kép még összetettebb legyen, a választók államonként változó módszerrel adják le voksaikat, így hagyományos szavazólapon, számítógép által ellenőrzött szavazólapon, szavazógéppel (amelyen egy kart kell meghúzni), illetve korszerű érintőképernyős készülék segítségével.
Bár az Egyesült Államokban fennálló elnöki rendszer miatt a törvényhozási többség megváltozása nincs olyan közvetlen hatással a kormányzásra, mint egy miniszterelnöki rendszernél – azaz nem lehet az elnököt eltávolítani –, rendkívül le tudják korlátozni a Fehér Ház vezetőjének mozgásterét. Sok minden az eszköztárukhoz tartozik, amelylyel rövid pórázon tarthatnak egy „ellenzékbe szorult” elnököt.
Elemzők megegyeznek, hogy többségük 1994-es elvesztése (az úgynevezett „republikánus forradalom”) óta a demokratáknak most van a legjobb esélyük a revánsra, hosszabb távon pedig arra, hogy megfékezzék az elnök általuk elítélt külpolitikáját, és megalapozzák esélyeiket a 2008-as elnökválasztásra.

Belső ügyek. A republikánusok esélyeit távolról sem csak a Bush-kormány Irak-politikája, vagy a vég nélküli terror elleni háború rontja, hanem egyes törvényhozók botrányai is. Randall Cunningham kaliforniai képviselő, a vietnami háború ászpilótája korrupció miatt börtönbe került, a texasi Tom Delay kampányfinanszírozási ügyben védekezik, legutóbb pedig a floridai Mark Foley azért bukott meg, mert „szexuálisan túltöltött” e-maileket küldött a törvényhozásban gyakornokoskodó fiatal fiúknak. (Z. G.)