Új piaci modellt javasol az MVM

Jövő év közepén teljesen megnyílik a magyar villamosenergia-piac, és ez új szabályozást kíván. A legnagyobb problémát az jelenti, hogyan lehet a jelenleg működő, hosszú távú szerződésekkel garantált áramvásárlást felváltani úgy, hogy az a versenyszabályoknak és az ellátásbiztonságnak is megfeleljen, és még az árak se szabaduljanak el közben.

Alig két hónapja maradt a magyar törvényhozásnak arra, hogy részletesen kimunkálja a 2007. július elseje után életbe lépő árampiaci modell részletes szabályait. Január elsejére elvileg mindennel készen kell lenni, különben a piaci szereplőknek nem lesz elég idejük ahhoz, hogy megtalálják helyüket az új modellben – amiről ma még azt sem tudjuk, miként fog kinézni, ismerjük viszont az európai előírásokat.
Jelen pillanatban egymás mellett él Magyarországon a piac és a közüzem. A piacra lépett, feljogosított fogyasztók elvileg attól veszik az áramot, akitől akarják, és annyiért, amennyit kialkudtak érte – más kérdés persze, hogy a szabad választást igencsak leszűkítik a gyakorlati lehetőségek –, a nem feljogosított fogyasztók, gyakorlatilag a háztartások pedig a területileg illetékes áramszolgáltatók ügyfelei, akik hatósági áron vásárolnak. Jövő év júliusában a kettős modell megszűnik, s mindenki piaci szereplő lesz. Az Európai Unió vonatkozó irányelve szerint biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket, a tényleges szolgáltatóváltás lehetőségét, de úgy, hogy közben csökkenjen a piaci erőfölény kialakulásának és a tisztességtelen árazásnak a kockázata.
A követelmények teljesítésének legfőbb akadályát a hazai EU-ra mutogatók szerint az úgynevezett hosszú távú áramvásárlási szerződések jelentik. A legnagyobb kérdés az, hogy miként tudunk hozzányúlni ezekhez úgy, hogy se az árak ne szabaduljanak el, se az ellátásbiztonság ne csorbuljon, s a versenyfeltételek is teljesüljenek.
Jelenleg több javaslat ismeretes a közvélemény előtt – vázolta érdeklődésünkre Gerse Károly, az MVM törzskari vezérigazgató-helyettese –, ezen megoldási kínálatból meríthet a törvény-előkészítés. Az elsőt a Magyar Energia Hivatal (MEH) készítette, és lényegében két lehetőséget vázol. Az első szerint a hosszú távú szerződéseket részben vagy egészben pénzügyi kötelezettséggé kell átalakítani az átállási költségrendszer fenntartásával, a MEH-modell második lehetősége pedig – figyelembe véve, hogy a befektetések, amelyeknek a gazdaságosságát a szerződések garantálták, már megtérültek – törölné a teljes szerződéses rendszert. A Citigroup-Lexicon Partners javaslata a szerződések pénzügyi kötelezettséggé alakítása helyett azok eladását tartja célszerűbbnek. Az átállási költségrendszer fennmaradna, a portfólióban maradó szerződések alapján átvehető villamos energia értékesítése virtuális erőműkapacitás-aukciókon történne.
Az MVM ezzel szemben a portfólió feldarabolása helyett annak együttes kezelését javasolja. Ez esetben is sor kerülne a szerződések fokozatos felbontására, a portfólió nagyságának csökkentésére, azonban nem egyszerre, hanem a fogyasztói költségek minimalizálását célozva, a piaci árnál drágább szerződésekkel kezdve.
A javaslat hátterében az a felismerés áll, hogy a szerződéses rendszer felbontása esetén a jelenlegi átlagárnál olcsóbban átvett villamos energia ára is emelkedne, így a fogyasztóknak az átlagáras beszerzéshez viszonyítva 90-110 milliárd forinttal magasabb lenne az energiaszámla. Együttes kezelés esetén a piaci árnál drágább szerződéseket az olcsóbbak keresztfinanszírozzák, a többletköltség nem jelentkezik. Ezzel megszüntethető lenne az átállási költségrendszer, a rosszabb szerződések felbontásával a portfólió versenyképessége javulna. Az erőfölény kihasználását az átlátható értékesítési kötelezettség és a nyereségsapka akadályozná meg, garantálva az esetleges többletnyereség visszajuttatását a fogyasztókhoz.