Ulf Sivertsson, a Kolding svéd edzője remek lélektani fegyvert vetett be a csatában – csakhogy a Veszprém oldalán. A vendégek trénere ugyanis azt találta mondani: igen elégedett a sorsolással, mert a magyar bajnok nem erős csapat. A hazaiak így aztán szombat délután háromezer saját nézőjük mellett annak az egy idegennek is szerettek volna bizonyítani, és ez pazarul sikerült.
Még úgy is, hogy messze nem volt minden és mindenki tökéletes. A roppant gyors vetélytárs miatt az első félidőben esély sem kínálkozott a kontrákra; a sérülésből lábadozó Carlos Perez csak a hajrára szállt be, egyetlen gólját az utolsó percben szerezte; a Buday Dánielt helyettesítő Eklemovics nem tudta megfelelően mozgatni a csapatot, sőt néha saját magát sem; Marko Vujin olyan öncélúan játszott, mintha a mostani lett volna az egyetlen alkalma a bizonyításra, ezért mindent egy lapra tett fel. Mindezek ismeretében meglepőnek tűnhet a 32-22-es diadal, de a tízgólos különbség elsősorban a hátsó alakzat érdeme. Dejan Perics fantasztikusan és egyenletesen védett, nem csupán felvillanásai voltak, mint elődjének, Vlado Solának, és a védelem is áthatolhatatlanul zárt előtte. A Pamplonából Dániába hazatért klasszis, Lasse Boesen bizonytalan és kiismerhető kissrácnak tűnt a fölé tornyosulók árnyékában, Spellerberget pedig Gál Gyula tette takarékra az első adandó alkalommal, mert olyat ütközött vele, mintha ráomlott volna egy hegy. Gál emellett elöl is fergeteges volt, az első 12 veszprémi gólból hatot vállalt. Amikor felvetettük neki, legutóbb az athéni olimpia negyeddöntőjében teljesített így, elnevette magát, és szabadkozni kezdett: szünet után azért ment átmenetileg gyengébben, mert megzavarta a kapuscsere. De addigra szerencsére magára talált Lazarov, aki néhány ügyefogyott hiba mellett magától értetődő természetességgel emelkedett fel, és szortírozott a kapu különféle sarkaiba kilenc gólt, a máskor nagyon kiegyensúlyozott Ohlander kapust kedélybeteggé is tette.
A tízgólos verés után persze az volt a teljes dán alakulat. Sivertsson edző azt hajtogatta, hogy Perics szenzációs, Lasse Boesen pedig érdeklődésünkre így válaszolt:, ,Bevallom, tényleg örültünk, hogy a Veszprémmel kerültünk össze, mert azt hittük, gyors és fegyelmezett játékkal már az első mérkőzésen megzavarhatjuk. De arra nem számíthattunk, hogy hat méterről is sorozatban képtelenek leszünk gólt lőni, mégis ez történt. A visszavágó első félidejébe mindent beleadunk, aztán szünetre kiderül, lesz-e még egyáltalán miért küzdenünk.” A szombaton látottak alapján talán megengedhető a tipp: nem lesz.
Mint ahogy sajnos a Pick-Szegednek se nagyon. A sérülésektől tizedelt gárda derekasan küzdött a Valladolid ellen, amíg el nem fogyott az ereje. Ez a második félidő elejéig három-négy gólos vezetést eredményezett, a lelátóról pedig szüntelen biztatást, egy fúvószenekar támogatásával. De csak ez utóbbi bírta végig szuflával, a hazai együttes 17-13-nál leeresztett. Jellemző, hogy Puljezevics addig ötven százalék feletti hatékonysággal védett, onnantól ellenben szinte sehogy, a negyedik számú spanyol alakulat egy 11-4-es sorozattal 24-21-re fordított. Ekkor már a várható vereség arányát latolgattuk, ám egy utolsó hajrával sikerült 25-25-ös döntetlenre menteni a meccset, ami persze a visszavágóra semmi jóval nem kecsegtet.
súlyos vereségek. A férfi EHF-kupa nyolcaddöntőjében is két magyar csapat szerepelt. A Dunaferr elfogadható első félidőt produkált a spanyol Aragon otthonában, Zaragozában, de szünet után összeomlott, és a 33-21-es vereséggel gyakorlatilag kiesett. A PLER-Airport Zürichben vendégeskedett a svájci listavezető Grasshoppersnél, és 35-22-re kikapott. Ez is eldőlt…
origo.hu
Korábbi polgármester a szombati halálos baleset áldozata
