Balról jobbra

A N Y A N Y E L V Ü N K

Új hóbortra lettem figyelmes: néhány reklámon fordítva szerepelnek a betűk. Ilyen egy reklámszatyor végig nagybetűs JEANS felirattal, ezen az E betű van ellenkező irányban nyomtatva. A tinik divatos szavával élve még durvább a Genesis együttes plakátján lévő felirat, itt az első e betű és a rá következő n fordul ellenkező irányba. Az együttes neve pedig kisbetűvel kezdődik, annak ellenére, hogy tulajdonnév.
Mi lehet ennek a devianciának az oka? Feltűnési viszketegség? A tervezők valami nagyon újat akartak kreálni, a figyelem felkeltésének igénye vezethette őket? Megoldásuk mindenképpen erősen kifogásolható. Az íráskép egésze a gyakorlatlanságot, a félanalfabéták íráskultúráját tükrözi. Őket akarják megszólítani a kiötlők? Elképzelhető. Az a tény azonban, hogy manapság tömegek írnak olvashatatlanul – még az egyetemeken is –, nem jelenti azt, hogy könnyebben olvassák az ákombákomot. Ellenkezőleg. (Zárójelben jegyzem meg: nem bujkál ebben a feliratban a megcélzott közönség lebecsülése? Akkor ez demagógia a javából, a demagóg tulajdonsága ugyanis közönsége lekezelése.)
Miért káros a fordított betűk alkalmazása?
A kezdők szokták olykor fordítva írni a betűket. Mindnyájan emlékszünk a Kincskereső kisködmön Gergőjére: ő az S betűt karcolta ellenkező irányban a malomház jégvirágos ablakára. A gyengén olvasók is gyakran fordítva írják a betűket, a visszafelé olvasás és a fordítva írás a diszlexiások és a diszgráfiások jellegzetes hibája. A tünetek azonosak, az okok azonban mások. Mindenképpen közös probléma az iránytévesztés: ezeknek az embereknek gondot okoz az irányok, különösen a balról jobbra tartó irány követése. E készség kialakulása kimaradt az életükből (többnyire saját hibájukon kívül). Rendszerint arra is képtelenek, hogy sorban elmondják egy szó hangjait, következésképpen mind olvasásuk, mind helyesírásuk pontatlan. A felmérések szerint az ifjúság 30 százaléka küszködik ilyen gondokkal.
Több az iránytévesztő kisgyerek, mint gondolnánk. Ezért kell sokat foglalkozni az irányokkal és a sorrenddel az olvasástanítás előkészítő szakaszában. A kezdő olvasókat pedig csakis balról jobbra szabad olvastatni. Nem szabad lefelé, oszloposan akkor sem, ha az egyik tekintélyes program és a legújabb, kísérletinek címkézett program ezt teszi.
Nem célszerű reklámanyagokon az analfabétákra és a diszlexiásokra jellemző írásképet sugallni. Ártalmas. Szinte megerősítést kapnak: ha a reklámnak szabad, akkor nekik is. Ráadásul a rossz minta beivódik a tudatalattiba, s úgy rombol. Különösen veszélyesek ezek a játszadozások olyan helyzetben, amikor a nyelvtantanítás újonnan fellépő irányítói azt mondják, hogy egyáltalán nincsen szükség a helyesírás tanítására.
Nemrég egy felső tagozatos tanárnő panaszkodott, hogy tanítványai kis kezdőbetűkkel írják a tulajdonneveket, nagyon elharapódzott ez a rossz szokás (valószínűleg az e-mail és az sms kapkodó felületessége is szerepet játszik benne).
Kérem tehát a reklámszakembereket, ne közöljenek se rossz helyesírású, se fordított betűs reklámokat. Tanító kollégáimat pedig arra kérem, hogy a gyermekek érdekeit tartsák szem előtt, s balról jobbra olvastató programot válasszanak, bőven vannak ilyenek is.
Sok ostobaság hangzott el a múltban a tanügyi fórumokon, a tanárok azonban – a gyerekek és a jövő érdekeit szem előtt tartva – számtalanszor megmentették a helyzetet. Ma – várakozásainkkal ellentétben – még nagyobb ostobaságokkal kell megküzdeni. Arra kérem a tanárokat, hogy csukják be a tanterem ajtaját, s hallgassanak az eszükre és a szívükre. S tudják meg: a szülők az olvasás megtanítása után a helyesírás meg a nyelvtan megtanítását tartják a legfontosabbnak, és ezt el is várják a tanároktól. (Ez is egy felmérésben olvasható az Anyanyelvi nevelési tanulmányok második kötetében.)