Önt úgy ismerik a választók, mint harciasan fellépő, talpraesetten szókimondó politikust. Természetéből adódik ez a slágfertig stílus?
– Csak akkor támadok, ha azt a helyzet megköveteli! A parlamenti munka általában inkább nyugodt, látványoktól mentes. Persze a nagy viták után a szónokok retorikai tűzijátéka kerül a média fénycsóvájába. De hallottam én már az előbbieknél sokkal elmarasztalóbb bókokat is.
– A Bundestag vitakultúrájában hol vannak a megengedett határok?
– Mindenkinek tartózkodnia kell attól, hogy politikai ellenfelét személyes méltóságában támadja és megsértse. Az esetleges verbális melléfogást minden kulturált ember gyorsan felismeri és ezt követően rendelkeznie kell azzal az önerővel, hogy bocsánatot kérjen! A demokráciához a kibékülés éppen úgy hozzátartozik, mint a támadás! Senki sem feledkezhet meg arról, hogy a helyes politikai utat keresve viaskodunk, országunk és Európa szolgálatában!
– Az FDP a választók megnyugtató bizalmát élvezi, bizonyítva a liberális szellemiség népszerűségét. Melyek ennek az egészséges liberalizmusnak a pillérei?
– Teljesítőképesség, tolerancia, nyíltság, őszinte szókimondás! Ha a teljesítmény nem fizetődik ki, akkor a szociális igazságosság is elmarad! Ha nem nyíltan közeledünk a globalizációs világ hozta fejleményekhez, elszalasztjuk saját esélyeinket is! Akinek nincs ereje a toleranciához, az megfeledkezik arról, hogy az ellenvélemények a saját szellemi képesség motorjának is bizonyulhatnak!
– Tapasztalhatók különbségek az EU-államok liberális pártjai között?
– A különbségek nagyok! De a gyökerek azonosak! Mi, liberálisok – bár különböző történelmi háttérrel – széles szabadságot akarunk biztosítani az embereknek. E fogalom nekünk több mint az utazás, a véleménynyilvánítás szabadsága. A szabadság számunkra elsősorban felelősségvállalást is jelent másokért. A szabadság az egyik, a felelősség a másik oldala ugyanannak az éremnek – ez köti össze Európa és a világ liberálisait.
– Az FDP-t 2005-ben minimális különbség választotta el a kormányfelelősségtől a kereszténydemokraták oldalán, miután a CDU/CSU elmaradt az előzetes várakozástól és rákényszerült a szociáldemokratákkal kötött nagykoalícióra. Mire kötelez az ellenzéki szerep?
– A nagykoalíció időszakában egészen másfajta az ellenzék munkája, mint egyéb, normális körülmények között. A parlamentben és a szövetségi tanácsban is fölényes többséggel rendelkező CDU/CSU– SPD-blokkal szemben még az oly erős frakciónak is, mint mi vagyunk, fokozott kitartással kell fáradoznunk azon, hogy saját gondolataink és alternatíváink meghallgatásra találjanak. A gazdaságpolitikától az emberi szabadságjogokon keresztül egészen az oktatási rendszerekig az FDP súlyt helyez arra, hogy ne csak kritizálja a kormányt, hanem minden témakörben konkrét ellenjavaslatokkal lépjen fel.
– A magyar szocialisták 1994-ben abszolút többséggel nyerték meg a parlamenti választásokat, és e fölény ellenére koalíciós ajánlatot tettek a liberálisoknak, akik elfogadták az indítványt. Hasonló esetben az FDP is hajlandó lenne vállalni a politikai fügefalevél szerepét?
– A kérdés ravasz, mert arra szólít fel, hogy megkerülve kommentáljam a magyar belpolitikát. Erre nem vállalkozom! Mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy mindenekelőtt mindannyiunknak a nemzet és nem a párt érdekében kell munkálkodnunk!
– A német Bundestag ellenzéki soraiban ott találjuk a hajdani NDK egységpártjának az utódszervezetét, a szocialista PDS-t is. Elképzelhető, hogy – bizonyos körülmények között, a politikai hatalom iránti vágyból – az FDP hajlandó lenne a szélsőbaloldallal együttműködni?
– A múltban a szociáldemokratákkal számtalan alkalommal szövetkeztünk mind tartományi, mind szövetségi szinten. Hadd emlékeztessek az SPD-kancellárok, Willy Brandt vagy Helmut Schmidt kormányára. A szocialisták viszont Németországban posztkommunisták, akik nem változtak meg, nem okultak, hanem éppen úgy gondolkodnak, mint annak idején. A politikában nem létezik nagyobb szakadék, mint a liberálisok és a posztkommunisták között. A liberálisok a szabadság barátai, a posztkommunisták a szabadság ellenségei.
– Elvárható a volt kommunista tömb utódállamaiban létrejött liberális pártoktól, hogy hasonló nézetet valljanak, mint ön és az FDP?
– Ez az országban uralkodó helyzettől és a pártok fejlődésétől függ! Németországban a posztkommunisták örök tegnapinak számítanak. Azok az erők, amelyek továbbfejlődtek és belátták az elkövetett hibákat, más pártokhoz csatlakoztak. Azok viszont, akik még mindig a kommunista rendszer, a válaszfal és a határsáv után áhítoznak, nem lehetnek koalíciós partnerek.
– Léteznek olyan liberális normák és elképzelések, amelyeket az EU mindeddig nem valósított meg?
– Természetesen! Az Európai Parlamentnek még mindig nincsenek igazi parlamenti jogai, ennek megfelelően hiányos az európai intézmények demokratikus ellenőrzése. Az egyhangú döntések létrejöttének iramát lelassítják a nemzeti kormányok, és felelősség terheli őket a sokat kritizált bürokrácia kialakulásáért is. Ugyanakkor azonban az egyesült Európa békés válasz a háborús és a globalizációs kihívásokra – majd ötszázmillió lakost magában foglaló belső piacával magabiztosan léphet fel a gazdasági konkurenciával szemben. Végső fokon – minden nehézség ellenére – Európa tiszta szerencse.
– Nem áll fenn a veszélye annak, hogy az oly sokat emlegetett globalizáció égisze alatt elveszik néhány tiszteletre méltó liberális eszme?
– Szerintem a globalizáció inkább esélyt nyújt a liberális értékeknek!
– Nem kizárólag nemzetközi gazdasági versenyt jelent, hanem országról országra viszi magával az emberi szabadságjogokat is. Az gazdasági kapcsolatok összefüggenek a gondolatvilággal, a szellemi értékekkel, a hozzáállással, a viselkedéssel.
– Milyen mozgásteret biztosít az EU a tagállamoknak, hogy nemzeti érdekeiket kifejezésre juttassák?
– Amit Európának nem kell szabályoznia, azt nem is szabad megszabnia – hangzik a mi meggyőződésünk. A nemzeti államok a maguk identitásával nem válnak feleslegessé. Éppen ellenkezőleg. Én nemcsak meggyőződéses német patrióta vagyok, hanem egyidejűleg lelkes európai is – és fordítva! A nemzeti identitás, a nemzeti büszkeség nem nacionalizmus! A nacionalizmus az, ha saját országunkat más társadalmak fölé helyezzük, azokat lebecsüljük. A történelmi hagyományok ápolása és nagyratartása egészséges patriotizmus!
– A német újraegyesítést követően kiépített berlini kormánynegyed nemcsak impozáns, de viszonylag szűk alapterületre épített egységet alkot. A biztonságot felügyelő személyzet alig észrevehető. Elképzelhető, hogy e hatalmi tömböt huzamosan masszív rendőri kordon zárja körül, félve az esetleges – a kormánypolitika ellen irányuló – tiltakozó megmozdulásoktól?
– Pontosan kidolgozott biztonsági intézkedéseink vannak nemcsak Berlinben, hanem a tartományi fővárosokban is. Ha a helyzet megkövetelné, természetesen hajlandók vagyunk ezek további megszigorítására. Mindeddig józan szemmérték és hatékonyság jellemezte az elővigyázatossági előkészületeket. A demokratikus társadalmi rend mindenkinek jogot biztosít a tiltakozásra, de a tüntetőknek tudniuk kell, erőszakot alkalmazva megsértik a törvényt, és ezért mint bűnözőket vonják felelősségre őket!
– Legutóbb a müncheni biztonságpolitikai konferencián Vlagyimir Putyin éles hangú beszédet mondott és támadta elsősorban Washingtont. Kell-e tartani kell attól, hogy a gazdag energiaforrásokkal rendelkező Oroszország ismét világhatalmi terveket sző és fennáll az újabb fegyverkezési verseny lehetősége?
– Az energiapolitikában Európa okosan teszi, ha igyekszik kiépíteni függetlenségét! Én ennek megfelelően elutasítom a német atomerőművek egyoldalú leépítésének a tervét, hogy lemondjunk annak a magas szintű technológiának a használatáról, amelyet a világ minden tájára exportálunk. A fegyverkezési verseny kérdése más lapra tartozik, de fontos és jelentős. Aggodalommal figyelem, hogy az Egyesült Államok – a lengyelekkel és csehekkel közösen kovácsolt terveiről, egy rakétaelhárító hálózat kiépítéséről – nem folytatott mélyreható konzultációkat Oroszországgal és egyéb európai szövetségessel. Szeretném tudni, hogy a NATO-n belül sor került-e egyeztetésre? Megértem az oroszok kétségeit! Képzeljük el, mi történne, ha Moszkva – Washingtonnal folytatott előzetes megbeszélés nélkül – Kubában létesítene hasonló rakétaelhárító rendszert. Mi, német liberálisok hűek maradunk a volt nagy FDP-külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher politikájához, meg kell szüntetni a fegyverkezési versenyt. Sajnos az amerikai adminisztráció alkalomszerűen igen elutasítóan viselkedik – és ezt olyan valaki mondja, mint én, aki évtizedek óta meggyőződéses híve az atlanti kapcsolatoknak.
– Milyen jövőt jósol az Angela Merkel vezette kereszténydemokrata–szociáldemokrata nagykoalíciónak?
– Nem számítok arra, hogy a jelenlegi szövetségi kormány a helyén marad 2009 szeptemberéig, a legközelebbi hivatalos parlamenti választás időpontjáig. Túl nagyok a véleménykülönbségek! A legkisebb közös nevezőre épített politika pedig nem alkalmas arra, hogy az országot, Európa legnagyobb népgazdaságát irányítsa.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
