Ez volt a történelem első célzott hadifogolytábora

Norman Cross 1797-től 1814-ig a francia forradalmi és napóleoni háborúk legnagyobb, kifejezetten erre a célra létesített fogolytábora volt. A Royal Navy Transport Board közel 35 ezer fontból emelt négyszögű erődje hétezer francia, holland és német katonát zárt palánkfalai mögé, mégis a humánus bánásmód és a páratlan kézműves termékek tették híressé. A múlt emlékeit ma is őrzi a Peterborough-hoz közeli dombvidék, ahol „a történet továbbra is meséli önmagát” – vallja Paul Chamberlain történész.

Az első célzott hadifogolytábor a napóleoni háborúk idején született meg Fotó: Wikimedia Commons

A Normann Cross-i tábor alaprajza (Forrás: Wikimedia Commons)

Ennek legvalószínűbb oka a súlyos A-vitamin-hiány lehetett, amit a foglyok egysíkú és hiányos étrendje idézett elő. 

Az A-vitamin elengedhetetlen a retina normális működéséhez, különösen a pálcikák (fényérzékeny sejtek) aktivitásához, amelyek a sötétben való látásért felelnek. A foglyok étrendje főleg kenyérből, húsból és káposztából állt, kevés friss zöldséggel, tojással, tejtermékkel – az A-vitamin fő forrásaival. Ezt az angol katonai orvosok is megfigyelték: a foglyok „csak napfényben láttak tisztán”, este pedig gyakran botladoztak, nekimentek tárgyaknak. 

A hadifogoly katonákkal a későbbi korok, főleg a második világháború táboraitól eltérően humánusan bántak a fogvatartóik (Forrás: Wikimedia Commons)

Az orvosi jelentések szerint a rabok szemükhöz emelt kezükkel, hunyorogva próbálták követni a fényforrást, és gyakran panaszkodtak „sötét ködfátyolra” a látómezőben. Konkrét számadatok nincsenek, de Paul Chamberlain kutatásai szerint több száz esetről írtak jelentéseket, különösen 1800 és 1805 között. A brit katonai orvosok eleinte nem ismerték fel az okot. Próbálták sörrel, hagymával, halolajjal, és kényszerített napfénnyel kezelni a tüneteket. Csak később ismerték fel, hogy étrendi kiegészítésre lenne szükség. Néhány rabnak próbáltak vajat, májat, tojást biztosítani, de ezek drágák voltak, és korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre.

A tábor végórái és öröksége

A háború 1814-es vége után a foglyok hazatértek, bár némelyikük ott telepedett le. Az erődöt 1816-ban lebontották, a faanyagot elárverezték. A sírokat és az 1914-ben emelt Sas-emlékművet 2005-ben restaurálták. A helyet ma legelők borítják, de a földtöltések csendben őrzik a múltat. 

A Normann Cross-i tábor egyik foglya által készített babaház (Forrás: Wikimedia Commons)

„A Norman Cross börtöndepó egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez egy olyan történelmi helyszín, amely továbbra is meséli a történetét, bevonva a helyi és nemzetközi közösségeket egyaránt” – mondja Paul Chamberlain. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.