
Ennek legvalószínűbb oka a súlyos A-vitamin-hiány lehetett, amit a foglyok egysíkú és hiányos étrendje idézett elő.
Az A-vitamin elengedhetetlen a retina normális működéséhez, különösen a pálcikák (fényérzékeny sejtek) aktivitásához, amelyek a sötétben való látásért felelnek. A foglyok étrendje főleg kenyérből, húsból és káposztából állt, kevés friss zöldséggel, tojással, tejtermékkel – az A-vitamin fő forrásaival. Ezt az angol katonai orvosok is megfigyelték: a foglyok „csak napfényben láttak tisztán”, este pedig gyakran botladoztak, nekimentek tárgyaknak.

Az orvosi jelentések szerint a rabok szemükhöz emelt kezükkel, hunyorogva próbálták követni a fényforrást, és gyakran panaszkodtak „sötét ködfátyolra” a látómezőben. Konkrét számadatok nincsenek, de Paul Chamberlain kutatásai szerint több száz esetről írtak jelentéseket, különösen 1800 és 1805 között. A brit katonai orvosok eleinte nem ismerték fel az okot. Próbálták sörrel, hagymával, halolajjal, és kényszerített napfénnyel kezelni a tüneteket. Csak később ismerték fel, hogy étrendi kiegészítésre lenne szükség. Néhány rabnak próbáltak vajat, májat, tojást biztosítani, de ezek drágák voltak, és korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre.
A tábor végórái és öröksége
A háború 1814-es vége után a foglyok hazatértek, bár némelyikük ott telepedett le. Az erődöt 1816-ban lebontották, a faanyagot elárverezték. A sírokat és az 1914-ben emelt Sas-emlékművet 2005-ben restaurálták. A helyet ma legelők borítják, de a földtöltések csendben őrzik a múltat.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!