A diplomácia világában meglepően heves szócsatát robbantott ki az energiakérdés a Fidesz március végi konferenciáján. Az orosz fél ismét a piaci szabályok érvényesüléséről beszélt, a budapesti litván nagykövet azonban arra utalt felszólalásában, hogy Moszkvában az üzleti döntéseket is a politikusok hozzák meg.
Darius Jonas Semaska most lapunknak nyilatkozva is kifejti, véleménye szerint hatalmas veszélyt és kockázatot jelent, hogy Oroszországban nem érvényesülnek a piaci szabályok, a politika óriási befolyással bír az üzleti életre, és teljesen hiányzik az átláthatóság. Éppen ezért – mondja a diplomata – Vilnius szemében Moszkva nem megbízható partner.
Ezt az állítását a nagykövet saját hazája példájával is alátámasztja, mondván, az oroszok megbüntették Litvániát, amiért a Mazeikiu Nafta olajfinomító többségi részesedését nem nekik, hanem a lengyel PKN Orlen társaságnak adták el. Pedig az ok egyszerű – állítja Semaska –, a lengyelek ugyanis többet fizettek, konkrétan csaknem 2,2 millió dollárt. Az olajfinomító megszerzésére különben a lengyelek mellett két másik nagy cég, az orosz Lukoil és egy kazah olajtársaság törekedett, utóbbi azonban esélytelenségét látva visszalépett.
A PKN Orlennel 2006 júliusában kötötték meg az üzletet, majd rövid idő múltán meglepő üzenet érkezett Moszkvából. Amint a Transznyefty részéről közölték, Brjanszk és Novopolock között szivárog a Litvánia felé napi 250 ezer hordó olajat biztosító Barátság–1 kőolajvezeték, így a várhatóan kilenc hónapig tartó javítási munkálatok idejére a szállítás leáll. Litvánia már akkor kétségeinek adott hangot, túlságosan szembeötlő véletlennek tartva a privatizáció és a meghibásodás egybeesését, s a sajtóban is rendre az „állítólagos” szó kíséretében írtak a szivárgásról. Gyanús továbbá, hogy a beszámolók szerint a Mazeikiu Nafta volt az egyetlen, amelyet a meghibásodás érintett, a lengyel, német, cseh, szlovák, ukrán és magyar finomítók nem jelentettek fennakadást. A vezeték litvániai ágának újranyitására egyelőre nincs is remény.
Persze nem maradt el a litván reakció sem, Vilnius ugyanis közölte Moszkvával: nemcsak a vezetékek, hanem idővel a vasúti pályák is elavulnak, ezért, meglehet, hamarosan hosszadalmas felújítás vár a Kalinyingrádba tartó sínpárra, amelyen az enklávéba irányuló tranzitforgalom zajlik, s amely nem mellékesen a területen állomásozó harmincezres orosz katonai misszió fő utánpótlási vonala.
A litván nagykövet szerint a viszály azt jelzi, nagy hiba, ha valaki egyedül az orosz piactól függ. Mint mondja, a Mazeikiu Naftát továbbra is az oroszok láthatták volna el nyersanyaggal, Moszkva azonban világos üzenetet küldött. A PKN Orlen jelenleg a világpiacról vásárol – nemritkán persze most is az oroszoktól –, s a tengeren oldja meg az utánpótlást hajókkal, ami azonban értelemszerűen drágább, mint ha vezetéken érkezne az olaj. A cég különben már Venezuelával is felvette a kapcsolatot, s tavaly ősszel feldolgozták a Dél-Amerikából érkezett első szállítmányokat. Az orosz vezeték „állítólagos meghibásodása” azonban így is hordónként 1,5 dollárral drágítja meg a beszerzést, a társaság nyeresége 20 százalékkal csökkent a magasabb szállítási költségek miatt. Az új tulajdonos helyzetét tovább nehezíti, hogy tavaly október 12-én tűz ütött ki a finomítóban, ami további több mint 22 millió dolláros veszteséget okozott, ez az összeg pedig majdnem megegyezik a Mazeikiu Nafta éves nyereségével. Mint Darius Jonas Semaska rámutat, a kiesés miatt az orosz exportvállalatok is jelentős veszteségeket szenvednek, ami ugyancsak jól jelzi, hogy „Oroszországban nem beszélhetünk valódi piacról, csak kormányzati játszmákról”.
Természetesen nem egyedül Oroszország jelent kockázatokat – vallja be a nagykövet –, hiszen ha valamely ország például csak Türkmenisztánnal áll kapcsolatban, legalább ekkora rizikót vállal. „Ha azonban kombinálni tudjuk a forrásokat, akkor a veszély csökken” – hangzik az Európai Unió által is hangoztatott recept.
Semaska szerint különben a gáz tekintetében Litvánia kevésbé függ az oroszoktól, mint Magyarország. Kifejti, erőműveik többségében a gáz gyorsan helyettesíthető kőolajjal is, hiszen az üzemeket technikailag úgy alakították ki, hogy azt a forrást használhassák, amelyik éppen kedvezőbb feltételekkel szerezhető be. „Ez számottevő függetlenséget jelent” – fogalmaz, majd hozzáteszi: az árakat a világpiac alakítja. „A Közel-Keletről, Norvégiából, Algériából is beszerezhető az energia, amely nem feltétlenül kerül többe, hiszen a szereplők versenyeznek” – magyarázza a nagykövet. A diplomata érthető módon nem kívánt véleményt mondani az orosz vonalat támogató magyar kormányzati álláspontról – hiszen „minden ország maga dönt, milyen energiapolitikát követ” –, Litvánia esete azonban tanulságos lehet. Oroszország egyre intenzívebben próbál piacot szerezni, Európa pedig alternatíva után kutat. Darius Jonas Semaska szerint azonban ebben a folyamatban nem szabad pusztán abban gondolkodnunk, hogy az adott pillanatban mi mennyibe kerül, hiszen az energia terén legalább tíz évre előre kell tervezni.
Az ügyben egyelőre csak annyi biztos, hogy az érintett felek meggyőzhetetlenek a másik álláspontjának igazáról. Az orosz nagykövet megkeresésünkre lényegre törően csak azt közölte, Moszkva részéről semmiféle hátsó szándék nincs a Barátság–1 leállítása mögött, ellenben állítása szerint a Mazeikiu Nafta finomító privatizálása egyértelműen politikai döntés volt. Bárkinek legyen is igaza, a szakértők semmiféle garanciát nem látnak a szállítás újraindítására, ellenben figyelmeztetnek: a jórészt negyvenévesnél is öregebb, s valóban rendkívül rossz állapotban lévő olajvezetékek még sok meglepetést okozhatnak Európának.
origo.hu
Nincs több kegyelem a drogkereskedőkkel szemben: elfogadta a parlament a kábítószerek betiltását
