Houdin szerint a monumentális építményt – amely az ókori világ hét csodája közül az egyetlen, amely még ma is áll – az egyiptomiak anélkül építették, hogy ismerték volna az emelőcsigát, a kereket vagy a fémszerszámokat. Elméletének lényege, hogy a piramis építése két fázisból állt. Az első szakaszban külső rámpát használtak, amely mintegy 43 méteres magasságig futott körbe a falakon kívül. Amikor az építkezésben elérték ezt a szintet, a piramis belsejében is építettek egy rámpát, amely dugóhúzóhoz hasonlóan, spirálszerűen kanyargott felfelé a külső fal mentén. A piramis további részét erről építették (nem pedig egy, a piramis falára merőleges külső rámpáról, ahogy ezt korábban gondolták a tudósok). A belső rámpa egyes szakaszai (folyosói) hétszázalékos szögben emelkedtek, így összesen 21 szakaszra volt szükség, hogy elérjék a piramis csúcsát.
Az elmélet szerint az egyenként másfél–két tonnás köveket tíz-tíz munkás vitte. Az egyes folyosószakaszok vége nyitott volt, amikor odaértek a kövekkel, 90 százalékkal elfordították őket, és indultak tovább. Houdin úgy véli, a piramis építéséhez ezzel az eljárással alig négyezer munkásra volt szükség – ami jóval kevesebb annál a 20–25 ezernél, amennyire a régészek mostanáig becsülték az építkezésben részt vevők számát.
Az építész szerint teóriája magyarázatot ad arra a rejtélyre is, hogy vajon mi történt az építkezéshez használt rámpákkal. A külső rámpához felhasznált építőanyagot az építkezés további szakaszában beépítették. A belső rámpák sorsa valamivel bonyolultabb: miután az építkezés véget ért, a folyosószakaszokat üresen hagyták, a végükön levő nyílásokat pedig betömték. Houdin szerint a rámpa ebben a formában a mai napig megtalálható a piramisban. Elméletét bizonyítani látszik egy 1986-ban végzett mikrogravitációs teszt, amikor francia tudósok szabálytalan, spirál formájú szerkezetet azonosítottak a piramis belsejében. Houdin mindemellett azt állítja, felfedte a király kamrájának titkát is. A kamrát, amelyben a fáraó nyugszik, szerinte ellensúlyok rendszerének segítségével, az építkezés végén emelték a helyére.
– Nehéz állást foglalni a francia építész feltételezéseivel kapcsolatban, hiszen időről időre felbukkannak különböző teóriák – mondja Bács Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológiai tanszékének vezetője. – A rámpák kérdése hosszú ideje foglalkoztatja a kutatást, hiszen ezek jellegére máig nincs perdöntő adat. Valószínűsíthető, hogy egyszerűen elbontották őket, mint bármilyen más építkezésnél. Erre utal az is, hogy törmelék formájában Gízában helyenként máig fellelhetők eldobott maradványaik.
Elméletének igazolására Houdin a francia Dassault Systèmes társaság háromdimenziós számítógépes animációjának segítségével rekonstruálta, hogyan hordhatták fel és illeszthették össze a hatalmas mészkő- és gránittömböket az építők. A nagyszabású projekten 14 mérnök két évig dolgozott. Most nemzetközi kutatócsoportot hoztak létre, amely radarral és hőérzékelővel felszerelt kamerákkal fogja vizsgálni a titokzatos építményt.
origo.hu
Tiszás aktivisták vehetik ki a szavazólapokat a postaládákból
