Az utóbbi évtizedek történései megkérdőjelezhetetlenül előrevetítik a folyamatosan erősödő nemzettudat által vezérelt autonómiatörekvések sikerét. Ám az is világosan látszik, hogy Skócia, Wales és Észak-Írország a jelenlegi államszövetség, az Egyesült Királyság keretein belüli teljes autonómiában és véletlenül sem az elszakadásban érdekelt. A függetlenségi mozgalmak sosem rendelkeztek igazi tömegbázissal, az e tartományokban élők többsége mindig is amellett volt, hogy az unió változatlan formában fennmaradjon. Mindig többen voltak azok, akik az identitásukat tudakoló kérdésre elmondták, nem skótnak vagy walesinek, hanem elsősorban britnek tartják magukat. Amíg azonban a skótok, a walesiek és az északírek többsége szívesebben él a jelenlegi államszövetségben, mint attól függetlenül, addig az angol lakosság megdöbbentően magas, 65 százaléka támogatná Anglia (!) kiválását az Egyesült Királyságból.
Az Ír Köztársaság 1922-es függetlenné válásakor létrejött Nemzeti Liga (a Skót Nemzeti Párt, az SNP jogelődje) következetesen képviselte az elszakadás ügyét, támogatottsága azonban sosem közelítette meg az unió fennmaradását támogatók számát. London viszont a hatvanas években az e törekvésekre adott válaszlépésként kezdte vizsgálni a Skócia és Wales számára – egy eredményes népszavazást követően – nyújtandó korlátozott önrendelkezési jog lehetőségét. Ugyan az önálló – az elszakadást is megszavazni képes – helyi parlament felállításáról döntő népszavazás 1979-ben mindkét tartományban kudarcba fulladt, a kilencvenes években ezen elvek alapján ratifikálták a devolúciós (átruházási) törvénycsomagot, amelyet Skóciában és Walesben az 1997-ben megismételt, akkor már eredményes népszavazást követően léptettek életbe. A devolúciós törvény értelmében a Westminsterben székelő brit parlament számos jogosítványát fenntartva bizonyos mértékű – elsősorban a büdzsét érintő – önrendelkezési joggal ruházza fel a helyi testületeket. És amíg a független törvényhozással nem rendelkező Anglia érdekeinek képviseletét csupán a brit parlament angol képviselőinek 85 százalékos túlsúlya garantálja, addig a törvény egy különleges passzusa az előbbieken túl önálló törvényhozást, ezen keresztül a klasszikus önkormányzati jogoknál szélesebb jogkört biztosít London számára is.
A belfasti egyezmény aláírásával Észak-Írországban az elszakadáspárti katolikus és az unionista protestáns párt 1998-ban devolúciós egységkormány felállítására kötelezte el magát, ám a kiújuló fegyveres konfliktusok okán végül csak kilenc évvel később, 2007. május 8-án tehette le az esküt az új kabinet.
A devolúciós törvénycsomag értelmében Skócia, Wales vagy Észak-Írország törvényhozása akár az Egyesült Királyságtól történő elszakadásról is szabadon dönthet. A közvélemény-kutatások azonban egyedül Skóciában mutatják a függetlenség jelentősebb, az 50 százalékot azonban csak ritkán átlépő támogatottságát. Függetlenedne Angliától a felföldi kelta gyökerű kisebbség, míg az évszázadok során betelepített angolszászok Dél-Skóciában élő leszármazottai jellemzően unio-nisták. A Wales ősi nyelvét még anyanyelvként beszélő, a tartomány közepén élő, nagyrészt bizonyítottan kelta származású lakosság évszázadok óta harcol a független Wales létrejöttéért, a Wales Angliával határos grófságaiban élő angolszász származású többség azonban az unió fenntartásában érdekelt. Észak-Írországban a lakosság angol származású 40 százaléka támogatja az uniót, 38 százalék határozatlan, és csak a 22 százaléknyi kelta eredetű kisebbség elszakadáspárti. A felsorolásnak ezzel nincs vége. Skócia és Wales példáján felbuzdulva Anglia délnyugati grófságában, Cornwallban, a nagyrészt kelta gyökerű, ősi nyelvét, a cornisht még anyanyelvként beszélő lakosság 2001-ben fogalmazott meg petíciót teljes önrendelkezési jogot követelve magának.
Skócia frissen megválasztott kormányfője, Alex Salmond a függetlenségi törekvések élharcosa deklarálta, még álma, a skót függetlenség teljesülése esetén sem kíván teljesen elszakadni Angliától. Jelezte, ha megvalósul Skócia függetlensége, ő továbbra is egy igazán hatékony stratégiai partnerségben, szabadon átjárható határokban, azonos fizetőeszközben, bizonyos területeken pedig a jelenlegi együttműködés változatlan formában való fenntartásában, nem pedig az Angliától történő teljes elszakadásban érdekelt. Megtörténhet, hogy a brit olimpiai csapatot már Pekingben külön skót, angol és walesi delegáció váltja fel, az Egyesült Királyság az államok lazább szövetségén alapuló továbbélése azonban nem kérdéses.
origo.hu
Rabszolgamunkára kényszerített egy időst egy sárkeresztúri férfi
