Aligha vitatható, hogy a jelenlegi a legsúlyosabb válság Észtország függetlenné válása óta. S valójában ez az első komoly próbája az ország demokratikus rendszerének. A válság gyökere az interetnikus viszonyokban keresendő, állítja a Budapest Analyses elemzése. Az ország lakosságának mintegy 35 százaléka orosz anyanyelvű, s ez az arány Tallinnban közel 50-50 százalék. Ez a viszony az utóbbi években feszültségmentesnek tűnt, mivel elfogadták az orosz nyelvet második, nem hivatalos nyelvként, kialakítva ezzel az „utcai konfliktuskezelés” működő rendszerét. A Bronzkatona körül kialakult feszültség megkérdőjelezi ezt a megoldást, jelezve, hogy azokat az orosz anyanyelvű fiatalokat, akik a zavargások főszereplői voltak, az elégségesnél kevésbé sikerült integrálni az észt társadalomba. Az észt társadalom reakciója nagyon erős oroszellenes polarizáció volt, mely teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az idősebb oroszok is elítélték az orosz fiatalok vandalizmusát. A tények azt bizonyítják, hogy kevés észt értette meg az emlékmű szakrális jelentőségét az oroszok számára.
Az észt kormány zavarba esett a történtektől, és a Bronzkatona elmozdítását belügynek tekintette. Mindeddig az interetnikus feszültségek megoldásának egyetlen eszköze a gyors gazdasági növekedés kínálata volt, ami – bár a neoliberálisok körében igen népszerű – az elemzés szerint szánalmasan kevés, ha a nemzeti identitás kérdései kerülnek terítékre. Akik ezt másképpen gondolják, előbb vagy utóbb kínos helyzetben találhatják magukat. Az etnikai kérdések a kisebbségekkel való aktív tárgyalásos viszonyt feltételezi a kormányok részéről, nem pedig szimbolikus tereik elleni támadást, vonja le tanulságként a Budapest Analyses elemzése.
origo.hu
Pacalpörköltből született hazai Guiness-rekord
