A napokban ismét hazánk miatt volt hangos az európai ügyekkel foglalkozó nemzetközi sajtó, miután a magyar kormány megerősítette azokat az eddigi sejtéseket, melyek szerint pert indít az Európai Unió Bírósága ellen, amiért Brüsszel egy egyszeri kétszázmilliós, majd azt követően egy napi egymillió eurós bírsággal sújtotta az országot a migrációval kapcsolatban előírt, kifejezetten az illegális bevándorlók lehetőségeit bővítő szabályozása miatt.
A részletek szerint Magyarország egy nemzetközi ügyvédi iroda segítségével precedensteremtő módon mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy jogi úton védje meg nemcsak a déli határzár érvényességét, hanem az egyébként a saját tagállami hatáskörébe tartozó döntési jogát.
Mint az a fősodratú beszámolókból kiderült, e lépésével Magyarország – az eddigi gyermekvédelmet szavatoló és állítólagos jogállamisági ügyei mellett – ismét Európa szégyenpadjára került, hiszen a legforgalmasabb migrációs útvonalak mentén elhelyezkedő tagországok közül egyedül hazánk tagadta meg a határsértőktől azt, hogy a menekültkérelmeiket az ország határain belül adhassák be. Mi több, a bevándorláspárti médiahálózat egyes képviselői szerint a magyar kormány ezzel egy újabb akadályt gördített a közös európai menekültpolitika zökkenőmentes kialakítása elé, amely további, a magyarokat sújtó szankciók bevezetését vetítheti elő.
Hogy e fenyegetések mennyire nem csupán egy-egy kipróbáltan magyarellenes médiamunkás vágyvezérelt fantáziájából fakadnak, azt az Európai Unió migrációért felelős biztosa, Magnus Brunner Magyarországgal és a magyar migrációs politikával kapcsolatban nemrég tett megjegyzése is alátámasztja. Brunner elmondása szerint amennyiben hazánk nem mutat be érdemi terveket a brüsszeli menekültügyi és migrációs paktum végrehajtásáról, akkor „intézkedések foganatosítására” tesz majd javaslatot.
Adódik azonban a kérdés, hogy
a bürokraták éveken át tartó zsarolási hulláma, illetve a nyugati véleményvezérek nyílt fenyegetései közepette vajon a magyar kormányt – az ország szuverenitásának megőrzésére tett erőfeszítései mellett – mi motiválhatja még arra, hogy Európa-szerte egymaga szálljon szembe Brüsszel büntetőpolitikájával?
A választ elsősorban a politikai racionalitásban érdemes keresni, amelynek létjogosultságát most is égetően aktuális nemzetközi példák sokasága támasztja alá.
