Katonai-ipari szempontból az Oroszország posztszovjet korszakbeli veszteségei példátlanok. Az orosz hadsereg 2022 februárja óta több mint 3000 harckocsit veszített el, ami meghaladja a háború előtti aktív szolgálatban lévő állományt. E veszteségeket azonban ellensúlyozza, hogy a dróngyártás dinamikusan bővül. Oroszország már most is képes évente mintegy 30 000 Sahed típusú pilóta nélküli légi járművet előállítani, és 2026-ra ez a szám potenciálisan megduplázódhat.

Társadalmi szempontból az orosz közvélemény továbbra is nagy rugalmasságot tanúsít a gazdasági költségek és a második világháború óta nem látott mértékű háborús veszteségek iránt. A háború helyeslése stabil, különböző felmérések szerint 70 százalék körüli. Az oroszok többsége ugyan támogatja a béketárgyalásokat, de azzal a feltétellel, hogy Oroszország a megszerzett területeit megtartja és elutasít minden olyan eredményt, amely stratégiai vereséggel ér fel.

Ami a forgatókönyveket illeti, az elsőre – miszerint Ukrajna összeomlik és Oroszország teljes győzelmet arat – a szerzők azt mondják, hogy nem valószínű, de nem is lehetetlen. A második forgatókönyvben a szerzők azt feltételezik, hogy Oroszországnak arra nincs ereje, hogy teljes győzelmet érjen el, de arra van, hogy egy alacsony intenzitású háborút hosszú távon is folytasson, és ezzel megakadályozza Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz vagy a NATO-hoz. E forgatókönyvnek a szerzők szerint számottevő valószínűsége van, ám ehhez is Ukrajna erős, elkötelezett támogatására lenne szükség mind Európa, mind az Egyesült Államok részéről.

A harmadik forgatókönyv a tűzszünet. Oroszország kimerül és a belső elégedetlenség miatt a tűzszünetet választja. E forgatókönyvet Ukrajna az eszkaláció fokozásával, az orosz városokra mért drón- és rakétacsapásokkal kényszerítheti ki. De ezt megint csak a Nyugat hathatós segítségével, nagy hatótávolságú csapásmérő fegyverek gyártásával és Ukrajnának történő átadásának növelésével lehetne elérni. Végül a negyedik forgatókönyv azt a lehetőséget veti fel, hogy Oroszország elfogadja Ukrajna orosz érdekszférából való kikerülését, és békét köt. Ez akkor lenne elérhető, ha az Oroszországot ért erőteljes ukrán csapások a közhangulatot a Kreml ellen fordíthatnák, gazdasági válság alakulna ki, az elégedetlen tisztek pedig, Prigozsin módjára, Moszkva ellen fordulnának. E változatnak azonban a szerzők a legkisebb valószínűséget adják.

Végül az a következtetésük, hogy a háború folytatódni fog, az Egyesült Államok támogatása megszűnik és Európa vezetőinek Ukrajnával együtt egy többéves stratégiát kell kidolgozniuk, amelynek során az európai és ukrán védelmi iparba további jelentős összegeket fektetnek be, hogy Ukrajna háborús erőfeszítései hosszú távon fenntarthatók legyenek.

A nyugati elemzésekben, így ebben sem tűnik fel, hogy a Nyugatnak vajon mi a szándéka ezzel a háborúval. Ha visszaemlékszünk, a 2022-es orosz támadás első perceiben menekülésre fogták a dolgot, legalábbis ami a követségi alkalmazottaikat illeti. A támadás megtorpanásával azonban megváltozott a Nyugat stratégiája, és akkor már Oroszország gyengítésének igényével kezdték el Ukrajnát támogatni, először csak sisakokkal, majd rakétákkal.

Ma Ukrajna támogatásának indoklásakor a legtöbb nyugati vezető vagy dokumentum Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának védelmére, ezzel párhuzamosan Európa és NATO-biztonságának védelmére hivatkozik, a valódi szándék azonban – a Brzezinski-doktrínának megfelelően – Ukrajna leválasztása Oroszországról. De idézzük magát a szerzőt, aki az 1997-ben publikált A nagy aakktábla című könyvének 46. oldalán (angol kiadás) a következőket írja: „Ukrajna, az eurázsiai sakktábla új és fontos terepe, geopolitikai sarokpont, mivel független országként való létezése segíti Oroszország átalakulását. Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik eurázsiai birodalom lenni […] Ha azonban Moszkva visszaszerzi az ellenőrzést Ukrajna felett, annak 52 millió lakosával és jelentős erőforrásaival, valamint a Fekete-tengerhez való hozzáférésével, Oroszország automatikusan ismét visszanyeri a szükséges eszközöket ahhoz, hogy Európát és Ázsiát átfogó, hatalmas birodalmi állammá váljon.”

Oroszország tehát nagyhatalmi státusáért küzd, míg a Nyugatnak Ukrajna Oroszországtól való elcsatolása nem egzisztenciális, legfeljebb presztízskérdés, és ez hosszú távon valószínűleg el is fogja dönteni a háború sorsát.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója