Az első két fázisban van gyakorlatunk, ha időben észbe kapunk, talán még fellelhetők az akkori szakemberek. Ami a harmadik fázist, az urán dúsítását illeti, az az atombomba előállításának lehetősége miatt kényes kérdés, amiről Irán tudna sokat mesélni, de ez is megoldható lenne a környező országokkal való együttműködésében (ugyan kire is akarnánk atombombát dobni?). Sőt e téren a hagyományos centrifugákkal szemben létezik egy új lézeres technika, és a szegedi lézerkutató szakemberei bizonyára alkalmasak lennének egy ilyen dúsítómű kifejlesztésére, ha ezt feladatul kapják.
Paks kiégett üzemanyagát valamikor a Szovjetunió vette át, annak összeomlása után azonban az atomerőmű területén tárolják. Ebből lehetne előállítani a szaporító reaktorok bemenő üzemanyagát, a MOX-ot (plutónium és urán-dioxid keveréke).
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezt a vertikumot teljes egészében mi magunk nem tudjuk létrehozni, de bizonyos fázisaiba – megfelelő nemzetközi együttműködés keretében – előnyösen bekapcsolódhatnánk, és ekkor, a kölcsönös érdekek alapján, nem lennénk kiszolgáltatottak más országok egyoldalú döntéseinek.
Magyarország már most is részt vesz atomerőművek nemzetközi együttműködésben történő fejlesztésében. Így például a visegrádi négyek a franciákkal együtt fejlesztik az Allegro nevű reaktort, ami gázhűtéses gyorsneutronos reaktor lesz. Ebben a kutatásban magyar részről az MTA Energiatudományi Kutatóközpontja és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete vesz részt. Emellett Magyarország jelezte az Egyesült Államoknak, hogy kész a GE Vernova cég által tervezett 300 MW-os kis moduláris reaktorokat telepíteni Magyarországra, sőt Kínával is történt egy olyan megállapodás, amely jelentős együttműködési lehetőségeket rejt magában az atomenergia területén.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!