A masina

K U L T Ú R S O K K

Hazugságvizsgálóval próbálják meg kiszűrni a jogtalanul szociális támogatást igénylőket Nagy-Britanniában. Amennyiben a Londonban e hónap elején beindított kísérleti program beválik, úgy hamarosan az egész szigetországban ilyen gépekkel szerelhetik fel a munkaügyi központokat: a hivatalnokok bátrabban utasíthatják el azon polgártársaik kérelmét, akiknek van mit a tejbe aprítaniuk, csak éppen az ingyen juttatásért füllentenek a hatóságoknak.
A gépet – amely érzékeli az ügyfelek hangszínében bekövetkezett, feszültségre utaló apró változásokat – először a lakhatási támogatások és az önkormányzati adókedvezmények igénylőinél fogják alkalmazni. A gép lelke az az úgynevezett „hangkockázati elemző szoftver”, amely előbb megpróbálja feltérképezni az ügyfél beszédének jellemzőit, majd ezután ehhez a mintához képest figyeli a gyanúsnak ítélt eltéréseket – akár telefonon is (a technológiát egyébként biztosítótársaságok már alkalmazzák). Azoknál a válaszoknál, ahol a gép figyelmeztet, a tisztviselő esetleg szigorúbb vizsgálatot rendel el, hogy meggyőződjön, igazat mondott-e a kérelmező.
A kormányzat adatai szerint egyébként az Egyesült Királyságban tavaly 700 millió fontot vettek fel jogtalanul a szociális támogatást igénylők az államtól. Az állam vezetői pedig úgy érezték, valamit tenni kell. És hát ott ez jutott a döntéshozók eszébe.
A masina.
A gép, amely nem mérlegel, és amely nem megvesztegethető; nincs túl nagy szíve, egyáltalán, semekkora sincs, nem esik a sajnálkozás és bűntudat hibájába, mert nem esendő, csak van és ítél. Gombnyomásra. (Bár Orwell az efféle technológiát 1984-re jósolta, ami késik, nem múlik.)
Tekintve, hogy miniszterelnökünk egyik példaképe a most távozó brit kormányfő, Tony Blair, és hogy az utóbbi időben Magyarországon sokféle megszorító intézkedést igyekeznek eladni modernizációt célzó reformként, tartok tőle, hogy a brit megoldást már tanulmányozzák az illetékes magyar minisztériumokban. Képzeljük csak el, milyen hatékony lehetne ezután a gázár-támogatási rendszer: elég, ha az ügyintéző néhány beugratós kérdést tesz fel az igénylőnek telefonon, és máris döntés születhet arról, hogy az ügyfél hátrányos helyzetű polgár vagy előnyös helyzetű parazita.
– Halló, önkormányzat?
– Jó reggelt…
– Jó reggelt! Arról lenne szó, hogy…
– … az önkormányzat lakásügyi osztályának hangkockázati elemző szoftvere üdvözli önt!
– Mi a…
– Tájékoztatjuk, hogy hívását rögzítjük. Most pedig, kérem, mondja utánam a következő mondatot: „Meguntam Győrnek gyönyörű gyöngyvárában laktamat…”
– Hogy az a…
– Á, Kovács úr! Jó reggelt, ne folytassa.
– Üdvözlöm. Honnan tudta, hogy én vagyok?
– Felismerte a gép a hangját, és kiírta a nevét, ide ni, a képernyőmre. Tehát már van hangmintánk öntől, ezután bármikor telefonál, rögtön a lényegre térhetünk.
– Arról van szó, hogy egyedül lakom hetven négyzetméteren. És a nyugdíjból a rezsi sem jön ki.
– Szóval egyedül?
– Igen, egyedül.
– Kérem, mondja még egyszer, hogy egyedül.
– Egyedül.
– Ne haragudjon, de nem tudom megadni a támogatást. Máris villog nekem a képernyőn a figyelmeztetés. Legközelebb próbálja kevésbé megnyomni a szó elejét – erre nagyon érzékeny a szoftver.
– Szóval az elejét… értem. Mikor hívhatom újra?
– Lássuk csak. Jövő kedden megfelel?
– Igen, a lakhatási segély ügyében is akkor kell telefonálnom. Ott a mondatvégi hangsúllyal volt baj…
– Ne keseredjen el, még nem tökéletes a gép. A múltkor egy egész napirend előtti felszólalás csont nélkül átment, kalibrálni kell. Most az őszödi beszéddel tesztelünk.
– Értem, de azért megcsináljuk, ugye?
– Igen, megyünk előre, húzzunk bele!