A kormányzati, illetve kormánypárti gyalázkodó kirohanásoknak súlyos következményei lehetnek. Ebben az esetben a hatalom részéről érkezik az egyes társadalmi, politikai csoportok elleni agresszív hangulatkeltés. Azt üzeni ezzel az uralkodó elit: a megbélyegzett társasággal kapcsolatban „szabad a gazda”, nem esik olyan szigorú törvényi megítélés alá, ha velük szemben erélyesebben, a jogszabályokat „rugalmasan” értelmezve lép fel bárki, lett légyen hivatalos szerv, hatóság vagy magánember.
Tolvajbanda, hazugsággyár
Bárándy Gergelynek és frakciótársainak Btk.-módosítási tervezete mindenesetre minden megnyilvánulást büntetni rendelne, amely nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel vagy a lakosság egyes csoportjaival kapcsolatban olyan kifejezést használ, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, emberi méltóságát megsértse. Ez dicséretes igyekezet. Kár viszont, hogy a becsület csorbítása még laikus fülnek is rendkívül relativizálható kategória. Mit szólna például a jelenlegi kormányzat, ha valaki feljelentené a még hivatalban lévő miniszterelnököt, amiért az megsértette a Magyar Köztársaság állampolgárainak összességét? Az ugyanis, hogy egy hivatalos személy kurva országnak titulálja a 2006. májusi őszödi beszédében a szülőhazáját, mindenképpen kimeríti a Bárándy Gergelyék által kriminalizált tényállást. És vajon nem alkalmas-e a magyar nemzet nagy része becsületének csorbítására, ha egyes „csoportjait” letolvajbandázzák, mint tette azt Kuncze Gábor még SZDSZ-es pártelnök-frakcióvezető korában? Ugyanígy a politikai jobboldal becsületének nemcsak csorbítása, de egyenesen kétségbevonása volt az egyértelmű célja az MSZP Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát! című országos kampányának 2004-től, ami kisebb alakváltozásokon keresztül tart a mai napig. Ha az MSZP Btk.-módosítása keresztülmegy, s az Alkotmánybíróság sem emel vétót, a fenti kiragadott példákért s a tengernyi, még tovább sorolható esetért két évig terjedő szabadságvesztéssel kellene büntetni a polgári oldal emberi méltóságának megsértését, becsületének megkérdőjelezését. Akik tanulmányozták a nyúlfarknyi törvénymódosítást a parlament honlapján, rögvest protestálhatnának. Hiszen az a passzus is szerepel a javaslatban: „Nem büntethető, aki politikai párttal, vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszereplésükkel összefüggésben olyan kifejezést használ vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a lakosság egy csoportjához tartozó tagok becsületét vagy emberi méltóságát megsértse.” Vagyis az MSZP jogász-politikusai arra is figyelmet fordítottak: a politikai közszereplőknek többet kelljen eltűrniük még a sértegetések terén is, hiszen – mint az előterjesztés indokolásában utalnak rá – az illetők maguk választották a politikai pályát, ami nem volt kötelező. Ez utóbbi okfejtés súlyosan diszkriminatív a politikusokra és magára a demokráciára nézve, hiszen nem mond mást, mint hogy aki ilyen piszkos pályára ment, az lássa a következményeit. Nem világos, miért engedhető meg minden becsületbe gázoló kijelentés a politikai osztállyal, a demokratikus pártokkal szemben. Ha hatályba lépne a jogszabály, az szinte felhívás lenne a táncra, hiszen most deklarálták először a politikai erőkkel szembeni korlátlan becsmérlés lehetőségét.
Szájkosártörvény
A látszat tehát az, hogy a politikai liberalizmus újabb kivirágzásának lehetünk csupán szemtanúi, s a véleménynyilvánítás szabadságát inkább kiterjesztik. A figyelmes olvasó azonban megütközéssel tapasztalhatja, hogy Bárándyék indítványában csak a politikai pártok szidalmazása megengedett, a kormányzattal szembeni véleményalkotás szabadsága elő sem fordul a szövegben. Így a kormányt bírálókra már nem vonatkoznának ezek a szabadsággaranciák.
Hiba lenne túlzottan komolyan venni az MSZP koherenciazavaros, irracionális és első ránézésre is megvalósíthatatlan gyalázkodásellenes törvényét, ám a kormányzati tendencia felsejlik mögötte. Az előterjesztést inkább szájkosártörvényként lehetne aposztrofálni. A mai, a jobboldalt hátrányosan megkülönböztető média- és jogalkalmazási gyakorlatot figyelembe véve a műbaloldal szeme előtt az lebegett: a polgári oldal minden kritikai észrevételére rá lehessen sütni a nemzeti, etnikai, vallási csoportokkal szembeni verbális fellépés vádját. Az elasztikus gumijogszabály ehhez tág teret adna. Azzal pedig, hogy a pártokkal, de még a társadalmi szervezetekkel szembeni verbális agressziót is legalizálnák, zöld utat kapnának az eddig is gátlástalan támadások. Amennyiben viszont ugyanerre a passzusra hivatkozva a jelenlegi kormánypártokkal szemben erős kritikát kockáztatnának meg egyesek, úgy a hatalom és a befolyása alá vont, eredetileg független jogállami intézmények egészen bizonyosan az alkotmányos rend elleni támadást emlegetnének, és lesújtanának. Az új szabályozás alapján megtehetnék, hiszen nem egy pártot vagy tagjait, hanem a végrehajtó hatalmat érné bírálat – ami viszont már tilos lenne. A tervezet tehát még a diktatúra gyakorlatán is túlmenne: nem elégedne meg a pártállami megtorló szokásjoggal, hanem antidemokratikusan kodifikálná a kritikai hangok adminisztratív elhallgattatását.
A fentiekből is következik, hogy ha törvényerőre emelkedik az MSZP abszurd elgondolása, az könnyen a saját fejükre hullhat vissza. Főként pártelnök-kormányfőjük megnyilvánulásait vizsgálva garmadával találhatunk olyan kitételeket, amelyek törvénybe ütközők lennének. Gyurcsány Ferenc a magyar nemzetet, illetve a lakosság egyes csoportjait bőséggel árasztja el gyalázkodó gyanúsításokkal. Nem hivatkozhatnának a szocialisták még arra sem: csupán egy párttal, illetve vezetőjével szemben használ becsületet csorbító, emberi méltóságot sértő kifejezéseket. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a lakosság mind nagyobb többsége a polgári oldalt gyarapítja. Így a hamis vádaskodás az antiszemitizmussal, fasizmussal a magyar nemzet széles csoportjainak becsületébe gázol, akik pedig nem tagjai egyetlen pártnak sem, és még csak nem is közszereplők.
Elutasított kormányzati agresszió
A kormányfő viszont nagyon is közszereplő, aki magával szemben semmilyen kritikát nem visel el. Politikai ellenfeleit ellenben rendszeresen szélsőséges, ordas eszmékkel való kokettálással, újabban szinte azonosulással vádolja meg. A primitív gyűlöletparadigma: az ellenzék vezére felbujtja az utca népét, ez verbális agresszióhoz vezet, ami fizikai erőszakba csap át, amitől csak a mai kormányfő védhet meg. A szocialista kommunikáció letűnt, rossz emlékű korokat fest a falra, s összecsúsztatva az idősíkokat, aktuális ördögi veszélyeket jelenít meg, amely mögött szerintük a kormányzati alternatívát egyedül kínáló ellenzék áll. Márpedig ezt az antidemokratikus eljárást a Bárándy-féle törvény büntetni engedné. Hisz mi másként lehetne definiálni, mint a becsület csorbításaként, az emberi méltóság megsértéseként például azt, hogy a multi-miniszterelnök legutóbb legyávázta Orbán Viktort? Legalábbis talányos továbbá, hogy nemzeti-etnikai származást feszegetve azt is mondta ugyanekkor, riválisa „nem meri megmondani, hogy ő kicsoda”. Gyurcsány szerint ez a mimikri és kaméleonjáték az igazi nagy hazugság. Az MSZP Baloldali Tömörülés Platformja előtt azt a vádat szintén továbbfejlesztette, hogy a jobboldal rohamcsapatokat küld, amely dobálhat és sértegethet. Ez egyenes folytatása az úgynevezett Békelánc-tüntetésen elmondott szónoklatnak. A Duna-parton azt harsogta: „El lehet dönteni, ki mit szeretne látni a mögöttünk hömpölygő folyamban. Demokratikus európai nemzeteket összekötő, életet adó vizet, vagy származásuk, hitük, meggyőződésük okán ártatlan magyarok százainak, ezreinek sírját. Magyarok, döntsétek el! Döntsétek el, hogy megtanultátok-e a leckét?” A jelenlegi kormányfő szerint „sípolással, füttyel, elfordulással, megalázással kezdődik, aztán gyilkolásban folytatódik”. Iménti kijelentéseivel a milliárdos immár nem csupán sejtetve, hanem nyíltan lenyilasozza a polgári oldalt. Ezzel deklarálja: az ő uralmának az alternatívája most már nem csupán a ribillió, hanem a gyilkolás. Ha hatályba lép saját pártjának törvényjavaslata, komoly, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel kellene számolnia. De nem is az irracionális Bárándy-féle bumerángtörvény jelentheti az igazi veszélyt a megalomán pártvezérlő kormányfőre. Magyarországon történelmi tradíció, hogy a választópolgárok nem díjazzák a kormányzati agressziót. A közvélemény-kutatási adatok is azt támasztják alá immár tendenciaszerűen, hogy a gyűlöletbeszéd igazi büntetése a társadalom elfordulása a másokat bemocskoló szélsőségesen demagóg, diktatórikus hatalomtól.
origo.hu
Megöltek egy nőt Budapesten
