Bumerángjavaslat a gyűlöletbeszédről

Ismét nekirugaszkodott az álbaloldali kurzus az úgynevezett gyűlöletbeszéd törvényi szankcionálásának. A Bárándy Gergely MSZP-s képviselő és társai által benyújtott javaslat a büntető törvénykönyv módosítására azonban öngól lehetne számukra. A szocialisták feltehetőleg nem tartottak szemlét saját kijelentéseik felett. Ha megteszik, még számukra is feltűnt volna, töméntelen mennyiségű olyan verbális megnyilatkozásuk van, amely alkalmas a társadalom nekik nem tetsző nagyobb részével vagy egyes csoportokkal szembeni gyűlölet felkeltésére, szítására.

2007. 05. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormányzati, illetve kormánypárti gyalázkodó kirohanásoknak súlyos következményei lehetnek. Ebben az esetben a hatalom részéről érkezik az egyes társadalmi, politikai csoportok elleni agresszív hangulatkeltés. Azt üzeni ezzel az uralkodó elit: a megbélyegzett társasággal kapcsolatban „szabad a gazda”, nem esik olyan szigorú törvényi megítélés alá, ha velük szemben erélyesebben, a jogszabályokat „rugalmasan” értelmezve lép fel bárki, lett légyen hivatalos szerv, hatóság vagy magánember.
Tolvajbanda, hazugsággyár
Bárándy Gergelynek és frakciótársainak Btk.-módosítási tervezete mindenesetre minden megnyilvánulást büntetni rendelne, amely nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel vagy a lakosság egyes csoportjaival kapcsolatban olyan kifejezést használ, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, emberi méltóságát megsértse. Ez dicséretes igyekezet. Kár viszont, hogy a becsület csorbítása még laikus fülnek is rendkívül relativizálható kategória. Mit szólna például a jelenlegi kormányzat, ha valaki feljelentené a még hivatalban lévő miniszterelnököt, amiért az megsértette a Magyar Köztársaság állampolgárainak összességét? Az ugyanis, hogy egy hivatalos személy kurva országnak titulálja a 2006. májusi őszödi beszédében a szülőhazáját, mindenképpen kimeríti a Bárándy Gergelyék által kriminalizált tényállást. És vajon nem alkalmas-e a magyar nemzet nagy része becsületének csorbítására, ha egyes „csoportjait” letolvajbandázzák, mint tette azt Kuncze Gábor még SZDSZ-es pártelnök-frakcióvezető korában? Ugyanígy a politikai jobboldal becsületének nemcsak csorbítása, de egyenesen kétségbevonása volt az egyértelmű célja az MSZP Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát! című országos kampányának 2004-től, ami kisebb alakváltozásokon keresztül tart a mai napig. Ha az MSZP Btk.-módosítása keresztülmegy, s az Alkotmánybíróság sem emel vétót, a fenti kiragadott példákért s a tengernyi, még tovább sorolható esetért két évig terjedő szabadságvesztéssel kellene büntetni a polgári oldal emberi méltóságának megsértését, becsületének megkérdőjelezését. Akik tanulmányozták a nyúlfarknyi törvénymódosítást a parlament honlapján, rögvest protestálhatnának. Hiszen az a passzus is szerepel a javaslatban: „Nem büntethető, aki politikai párttal, vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszereplésükkel összefüggésben olyan kifejezést használ vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a lakosság egy csoportjához tartozó tagok becsületét vagy emberi méltóságát megsértse.” Vagyis az MSZP jogász-politikusai arra is figyelmet fordítottak: a politikai közszereplőknek többet kelljen eltűrniük még a sértegetések terén is, hiszen – mint az előterjesztés indokolásában utalnak rá – az illetők maguk választották a politikai pályát, ami nem volt kötelező. Ez utóbbi okfejtés súlyosan diszkriminatív a politikusokra és magára a demokráciára nézve, hiszen nem mond mást, mint hogy aki ilyen piszkos pályára ment, az lássa a következményeit. Nem világos, miért engedhető meg minden becsületbe gázoló kijelentés a politikai osztállyal, a demokratikus pártokkal szemben. Ha hatályba lépne a jogszabály, az szinte felhívás lenne a táncra, hiszen most deklarálták először a politikai erőkkel szembeni korlátlan becsmérlés lehetőségét.
Szájkosártörvény
A látszat tehát az, hogy a politikai liberalizmus újabb kivirágzásának lehetünk csupán szemtanúi, s a véleménynyilvánítás szabadságát inkább kiterjesztik. A figyelmes olvasó azonban megütközéssel tapasztalhatja, hogy Bárándyék indítványában csak a politikai pártok szidalmazása megengedett, a kormányzattal szembeni véleményalkotás szabadsága elő sem fordul a szövegben. Így a kormányt bírálókra már nem vonatkoznának ezek a szabadsággaranciák.
Hiba lenne túlzottan komolyan venni az MSZP koherenciazavaros, irracionális és első ránézésre is megvalósíthatatlan gyalázkodásellenes törvényét, ám a kormányzati tendencia felsejlik mögötte. Az előterjesztést inkább szájkosártörvényként lehetne aposztrofálni. A mai, a jobboldalt hátrányosan megkülönböztető média- és jogalkalmazási gyakorlatot figyelembe véve a műbaloldal szeme előtt az lebegett: a polgári oldal minden kritikai észrevételére rá lehessen sütni a nemzeti, etnikai, vallási csoportokkal szembeni verbális fellépés vádját. Az elasztikus gumijogszabály ehhez tág teret adna. Azzal pedig, hogy a pártokkal, de még a társadalmi szervezetekkel szembeni verbális agressziót is legalizálnák, zöld utat kapnának az eddig is gátlástalan támadások. Amennyiben viszont ugyanerre a passzusra hivatkozva a jelenlegi kormánypártokkal szemben erős kritikát kockáztatnának meg egyesek, úgy a hatalom és a befolyása alá vont, eredetileg független jogállami intézmények egészen bizonyosan az alkotmányos rend elleni támadást emlegetnének, és lesújtanának. Az új szabályozás alapján megtehetnék, hiszen nem egy pártot vagy tagjait, hanem a végrehajtó hatalmat érné bírálat – ami viszont már tilos lenne. A tervezet tehát még a diktatúra gyakorlatán is túlmenne: nem elégedne meg a pártállami megtorló szokásjoggal, hanem antidemokratikusan kodifikálná a kritikai hangok adminisztratív elhallgattatását.
A fentiekből is következik, hogy ha törvényerőre emelkedik az MSZP abszurd elgondolása, az könnyen a saját fejükre hullhat vissza. Főként pártelnök-kormányfőjük megnyilvánulásait vizsgálva garmadával találhatunk olyan kitételeket, amelyek törvénybe ütközők lennének. Gyurcsány Ferenc a magyar nemzetet, illetve a lakosság egyes csoportjait bőséggel árasztja el gyalázkodó gyanúsításokkal. Nem hivatkozhatnának a szocialisták még arra sem: csupán egy párttal, illetve vezetőjével szemben használ becsületet csorbító, emberi méltóságot sértő kifejezéseket. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a lakosság mind nagyobb többsége a polgári oldalt gyarapítja. Így a hamis vádaskodás az antiszemitizmussal, fasizmussal a magyar nemzet széles csoportjainak becsületébe gázol, akik pedig nem tagjai egyetlen pártnak sem, és még csak nem is közszereplők.
Elutasított kormányzati agresszió
A kormányfő viszont nagyon is közszereplő, aki magával szemben semmilyen kritikát nem visel el. Politikai ellenfeleit ellenben rendszeresen szélsőséges, ordas eszmékkel való kokettálással, újabban szinte azonosulással vádolja meg. A primitív gyűlöletparadigma: az ellenzék vezére felbujtja az utca népét, ez verbális agresszióhoz vezet, ami fizikai erőszakba csap át, amitől csak a mai kormányfő védhet meg. A szocialista kommunikáció letűnt, rossz emlékű korokat fest a falra, s összecsúsztatva az idősíkokat, aktuális ördögi veszélyeket jelenít meg, amely mögött szerintük a kormányzati alternatívát egyedül kínáló ellenzék áll. Márpedig ezt az antidemokratikus eljárást a Bárándy-féle törvény büntetni engedné. Hisz mi másként lehetne definiálni, mint a becsület csorbításaként, az emberi méltóság megsértéseként például azt, hogy a multi-miniszterelnök legutóbb legyávázta Orbán Viktort? Legalábbis talányos továbbá, hogy nemzeti-etnikai származást feszegetve azt is mondta ugyanekkor, riválisa „nem meri megmondani, hogy ő kicsoda”. Gyurcsány szerint ez a mimikri és kaméleonjáték az igazi nagy hazugság. Az MSZP Baloldali Tömörülés Platformja előtt azt a vádat szintén továbbfejlesztette, hogy a jobboldal rohamcsapatokat küld, amely dobálhat és sértegethet. Ez egyenes folytatása az úgynevezett Békelánc-tüntetésen elmondott szónoklatnak. A Duna-parton azt harsogta: „El lehet dönteni, ki mit szeretne látni a mögöttünk hömpölygő folyamban. Demokratikus európai nemzeteket összekötő, életet adó vizet, vagy származásuk, hitük, meggyőződésük okán ártatlan magyarok százainak, ezreinek sírját. Magyarok, döntsétek el! Döntsétek el, hogy megtanultátok-e a leckét?” A jelenlegi kormányfő szerint „sípolással, füttyel, elfordulással, megalázással kezdődik, aztán gyilkolásban folytatódik”. Iménti kijelentéseivel a milliárdos immár nem csupán sejtetve, hanem nyíltan lenyilasozza a polgári oldalt. Ezzel deklarálja: az ő uralmának az alternatívája most már nem csupán a ribillió, hanem a gyilkolás. Ha hatályba lép saját pártjának törvényjavaslata, komoly, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel kellene számolnia. De nem is az irracionális Bárándy-féle bumerángtörvény jelentheti az igazi veszélyt a megalomán pártvezérlő kormányfőre. Magyarországon történelmi tradíció, hogy a választópolgárok nem díjazzák a kormányzati agressziót. A közvélemény-kutatási adatok is azt támasztják alá immár tendenciaszerűen, hogy a gyűlöletbeszéd igazi büntetése a társadalom elfordulása a másokat bemocskoló szélsőségesen demagóg, diktatórikus hatalomtól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.