A Kádár-korszakban a legtöbb besúgás nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett – olvasható az Élet és Irodalom legfrissebb számában. A tanulmányt jegyző Ungváry Krisztián – kutatásokra alapozva – azt állítja, hogy a Dialógus-ügyben a mindössze nyolc ügynök mellett kilenc „hivatalos kapcsolat” segített a besúgásban és a megtorlásban. Ezek között említi Petrétei József politikai munkatársat, aki ma igazságügy-miniszter, Kiss László jelenlegi alkotmánybírót, aki akkoriban a pécsi egyetem jogi karán volt párttitkár, valamint Gyurcsány Ferencet, aki a tanárképző főiskola KISZ-titkára volt. A Dialógus-csoport a nyolcvanas évek elején abból a célból alakult, hogy a hivatalos, kommunista békeretorikát felhasználva tiltakozzon a nukleáris fegyverek Kelet-Európába telepítése ellen – áll Ungváry írásában. A párt békeszervezetét, az Országos Béketanácsot a besúgóként Nádházi Emil, a valóságban Barabás Miklós nevet viselő főtitkár vezette. Ő ma Brüszszelben képviseli a civil szervezetek érdekeit.
Ungváry megállapítja: a politikai szervezetek gyakorlatilag állambiztonsági feladatokat láttak el, az abban részt vevők tevékenysége „teljes mértékben kimeríti az ügynöki munka fogalmát”. Gyurcsány főiskolai ifjúkommunista vezetőként leszedette ugyan a Dialógus-csoport faliújságra kihelyezett plakátjait, de ő volt az egyetlen, „aki a karon belül vállalta a nyílt vitát a Dialógussal szemben”. Ungváry szerint Gyurcsány azt is tudta, hogy hol a határ a besúgás és az állambiztonsággal való együttműködés között, és ezt a határt nem lépte át.
origo.hu
Továbbra sem tudni, miért gyulladt ki a Penny Veszprémben
