Hármat egy csapásra

Ki mint vet, úgy arat – tartja a mondás, amelynek igazsága ritkán igazolódott be annyira, mint csütörtökön. Ezt már csak azért is bátran állíthatjuk, mert nem néhány ember érezheti a bőrén ennek valóságát, hanem egy egész ország, amely sajnos mi vagyunk.
De milyen adatokba foglalt tényekkel is szembesültünk e napsütéses májusi napon? Egyrészt azzal, hogy az első negyedévben hét százalékot zuhantak a reálkeresetek, másrészt azzal, ami ebből következik, azaz a lakosság még soha nem vett fel annyi hitelt, mint ebben az időszakban. Vagyis az állampolgárok adósságba menekülnek a megszorítások ellen. S mindez természetesen nem a véletlen, teszem azt egy természeti csapás műve, hanem többek között szoros összefüggésben áll a harmadik adattal, amely szerint áprilisban a költségvetésnek csaknem százmilliárd forintot kellett kifizetnie az államadósság kamatterheire, s a pénzügyi tárca előrejelzése az egész évre 1020 milliárd forintos adósságszolgálattal számol, ez utóbbi pedig megint csak rekordmértékű összeg: több mint kétszerese az idénre tervezett társaságiadó-bevételnek.
E hazánk lehangoló helyzetére utaló számokon azonban nem valószínű, hogy bárki is meglepődött, hiszen amióta a szocialista– szabad demokrata koalíció átvette a kormányrudat, az ország gazdasága egyre mélyebbre süllyed: az államadósság például majdnem 90 százalékkal emelkedett… Annak ellenére, hogy ez idő alatt javában zajlott az ország vagyonának kiárusítása.
A kabinet persze szavaink jelentését is visszájára fordítja. A lakosság és a vállalkozások kizsákmányolását nem megszorításnak nevezi, hanem az ennél sokkal szalonképesebb reformnak.
Ám miért is van szükség megszorításra? Mert 2002 óta minden megfordult, vagyis az addig csökkenő államháztartási hiány, munkanélküliség, államadósság növekvő pályára állt. S mindezért azok okolhatók, akikkel ennek a levét megitatják? A lakosság és a vállalkozások?
No és a cinizmus netovábbja, hogy a többéves negatív csúcsokat döntögető magyar gazdaságról a Pénzügyminisztérium csütörtökön újabb propagandajelentést tett közzé. Jegyezzük meg, a tárca ebben profi, hiszen az államháztartás tragikus helyzetének tavaly júniusi beismeréséig szintén csak olyan jelentéseket közölt, amelyek a dübörgő magyar gazdaságról és a még kiválóbb kilátásokról – többek között ötéves adócsökkentési programról – szóltak. Nos, a csütörtöki jelentésből megtudhattuk, hogy a tízéves negatív rekordot megütő gazdasági növekedés lényegében azt jelenti, hogy „a gazdaság kedvezően fejlődik”. A hat éve nem látott pénzromlási ütem kormányzati fordításban „a vártnál valamivel magasabb inflációt” takar.
A pofátlanság csimborasszóját azonban kétségkívül az államháztartás helyzetére vonatkozó beszámoló jelenti, amely igyekszik sikerként feltüntetni, hogy tavaly a várt 10,1 százalék helyett csupán 9,2 százalékos lett a hiány. Igen, ez az a hiány, ami a legmagasabb a 27 tagú Európai Unióban, s amelyik – a tavaly háborút viselő Libanon után – az egész világon a legrosszabb deficitadatnak számít. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha legközelebbi gazdasági sikerjelentésében a kormány hatalmas eredményként tünteti fel, hogy a hiánylistán Egyiptomot azért sikerült megelőznünk.
S ki tudja, mikor lesz vége a nemzet vesszőfutásának. Csaba László közgazdászprofesszor egy tanácskozáson rámutatott: miközben Gyurcsány Ferenc az utóbbi hetekben arról beszél, hogy a megszorítások nehezén már túl vagyunk, egyelőre talány, a következő évekre betervezett deficitcsökkentés miből valósulna meg.
Vagyis az elvonások folytatódnak. A kormány pedig egy csapásra tízmilliót nyomorít meg.