Megint Mór

Bárhol lehetne az országban az a táblácska, amelyen egy kutya elől menekülő férfi sziluettjét látni. Igaz, a szövege szellemes: „Nem kellett volna bejönnöd.” De itt a rozsdabarna kerítés mögött valóban nagyot mordul egy közepes termetű kutya. Alig ötven méterre található innen az az épület, amely korábban bankfiókként működött, ma pedig műszaki üzlet: itt történt 2002. május 9-én a nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás.
Kedden ismét fegyveres rablás színhelye volt az épület: ezúttal a műszaki cikkeket forgalmazó boltot rabolta ki egy símaszkot viselő férfi délelőtt fél tíz körül.
A móri bankrablás feldolgozatlan trauma a településen élők számára. A bankfiók annak idején bezárt, csaknem egy évig senki sem akart beköltözni a helyére. Sok seb tépődött fel kedden, amikor a símaszkos férfi fegyverrel a kezében készpénzt követelt a műszaki áruház alkalmazottaitól. Az üzletben az egyik eladó épp kiszolgált egy vásárlót, két hitelügyintéző dolgozott még itt, egy másik eladó pedig az üzlet előtt tartózkodott. A férfi erőszakosan követelte a pénzt, s az üzletben lévők nem tanúsítottak ellenállást, négyszázezer forintot adtak oda neki.
A helyi Dózsa György úti Csillag sörözőben két férfi próbálja felidézni a történteket. A rendőrök a személyleírások alapján egy barna hajú, kék szemű fiatal férfit kerestek, aki a fegyveres rablás idején sötét színű tréningnadrágot és piros pulóvert viselt. Már a nyilvántartásuk alapján gyanakodtak egy közeli településen élő fiatalemberre, akit három órával később a csókakői elágazásnál elfogtak egy menetrend szerint közlekedő autóbuszon. A pénzt s a játék pisztolyt is megtalálták nála.
Videokamerát látni a sörözőben, amelyet a lopások és duhajkodások miatt szereltek be. Arrébb, az élelmiszerboltnál középkorú hölgy beszél arról, hogy míg korábban Mór az ezerjó boráról volt ismert, 2002 óta a lakóhelye nevét hallva felkiáltanak: Mór? Úristen! Ahol a bankrablás történt!
– Mindenkinek ez jut az eszébe, nem a jó kis borunk… Ismertem több embert azok közül, akiket itt öltek meg. Egyikükkel egy varrodában dolgoztam korábban. Belerokkant, tönkrement a családja ebbe a tragédiába. Gyakran járok a temetőbe, mindig friss virág van az egymás mellé temetett áldozatok sírján, s mindig látni ott gyászolókat – mondja csendesen. – Hírhedt város lettünk, és most ismét ilyen ügyben hallani rólunk!
A hölgy azt gyanítja az újabb rablóról, talán azt sem tudta, hogy ott már nem bankfiók működik, ugyanis drogfogyasztóként ismerik, s többek elmondása szerint láthatóan zavart állapotban volt tette elkövetésekor.
Most, szerdán több vevő van a műszaki boltban, s a hitelügyintéző lányok éppen mosolyognak valamin. Alig telt el 24 óra a fegyveres rablás óta, s látszólag a régi kerékvágásban megy tovább az élet. A boltvezető nem titkolja, hogy elegük van az újságírókból, a Mórra ereszkedő újabb sajtókülönítmények leginkább a hiénák falkájára emlékezteti őket. Mint megtudom, a „tűz esetén értesítendő” táblán olvasható a neve és a telefonszáma, ezért még késő este is mobiltelefonon zaklatták őt a kollégáim. Örül ugyanakkor annak, hogy most is vannak a boltban vásárlók, mert ez azt jelenti, hogy a tegnapi dologból senki sem vont le téves következtetést, mindenki belátja, hogy egy rablás bárhol és bármikor megtörténhet.
Az egyik eladó – a nevét nem kívánta elárulni –, aki a boltban volt szerdán, csupán annyit mond, hogy az ő lelkiállapotáról kérdezzem meg inkább a rendőröket. Üzenetet is küldene a bulvársajtó munkatársainak, de azt inkább nem írom le.
A szomszéd házban függönybolt működik. Belépek, öt-hat métert kell megtennem a pultig. Lassan, de határozottan megyek, hogy feltérképezhesse szándékaimat a vékonyka nő. A közállapotokról beszélünk, s az eladó nem tagadja, hogy fél.
– Öt éve még a bankfiók épületében laktunk a harmadikon. Éjszakás voltam a zoknigyárban, éppen otthon pihentem. A lövéseket nem hallottam, de a függönyt elhúzva láttam, hogy a rendőrök futnak, márpedig ha a rendőr fut, akkor nagy a baj… Arra a napra emlékezni fogok, míg élek – mondja könnyeivel küszködve Éva. Kiderül, hogy mindenkit ismert, mert ott vezették a bankszámláját, heti rendszerességgel járt a fiókban.
Később Éva és családja a móri kertvárosba költözött, s fél éve vállalt másodállást az egyszemélyes kis üzletben. El is gondolkozott azon, hogy a sorsa visszahúzta a Dózsa György útra. A sarokban videokamera, mert loptak már itt tapétaszegő csíkot is, s persze bármi történhet. Más védelmi eszköze nincsen, legfeljebb az a nehéz fémserleg, amelyet egy polcon látok. Egy kiállításon kapta elismerésként a legötletesebb standlátványért. Mint mondja, a rendőrök gyakran járőröznek a szomorú emlékű lakótelepen, de azért előfordulnak egyéb bűncselekmények is. Megtörtént, hogy valakitől fényes nappal elvették itt a mobiltelefonját, vagy levetkőztették, mert márkás ing volt rajta. Valamelyik hajnalban munkába menet autók ajtaját feszegető fiatalokat látott, kihívta a rendőröket, akik – meg kell hagyni – egy perc alatt itt voltak.
Mór nem sikertörténet a rendőröknek sem, hiszen a nyomozás öt éve tart. Felejthetetlen trauma. Sovány vigasz, hogy a keddi rablót hamar elfogták.