Néró tolerancia

Szép lett volna május kilencedikén a fasizmus – Szerb Antallal szólva: mindenféle fasizmus – feletti győzelmet megünnepelni, ám sajnos, ez egyelőre lehetetlen. Egyrészt azért, mert nem sokat nyertünk, amikor egyik fasizmus legyőzte a másikat. Másrészt, mert a szörny azóta is él. Ahhoz, hogy ünnepelhessünk, be kéne fejezni a második világháborút.
„A zéró tolerancia elvét hirdetjük meg mindazokkal szemben, akik gondolataikkal, szavaikkal és cselekedeteikkel kirekesztenek, gyűlöletet szítanak, és akik vallási, faji, származási vagy nemi alapon különbséget tesznek ember és ember, magyar és magyar között.” A napokban kiadott miniszterelnöki kiáltvány, amely ezt a mondatot tartalmazza, nem pusztán provokáció; kormányzati píárakció is egyben. Segítségével újabb mélydemokratikus mozgalom részesei lehetünk. „Ha ön csatlakozni kíván, keresse fel a részletekért www.miniszterelnök.hu/zerotolerancia honlapot” – áll az (adóforintjainkból) fizetett politikai hirdetésben. Az üzenet: alkotmányos értékeink őre Gyurcsány Ferenc. A demokrácia szálai hozzá vezetnek.
Csak azt nem értem, miért mentőautó kíséretével érkezett az általa meghirdetett demonstrációra. Kiáltványt pedig akkor ír az ember, ha baj van. Az anti-antiszemita kiáltvány jelzi, hogy kormányunk feje fenntartja, amit nemrég a Timesnak nyilatkozott: hazánkban veszélyessé vált az antiszemitizmus. Az igazság ennek pont ellenkezője; tényleges, politikai antiszemitizmus Magyarországon éppúgy nem létezik, mint másutt Európában. Sőt. Nincs népcsoport, amely nagyobb erkölcsi és anyagi jóvátételt kapott az – egyébként jóvátehetetlen – háborús szenvedésekért, mint a zsidóság; nincs még egy markáns identitású kisebbség, amely nagyobb biztonságban élhet, a kirekesztés és megbélyegzés veszélye nélkül. Sokkal több a félnivalója a külhoni magyarságnak, valamint számos hazai szociológiai csoportnak, akikért persze senki nem fogalmaz kiáltványokat.
„Tudjuk jól, hogy eddigi történelmünk legembertelenebb és legelvetemültebb tettét, a holokausztot az antiszemitizmus és a rasszizmus gyávaságban és önzésben fogant gondolatai, illetve szavai készítették elő.” Nem e paradigmává rögzült hülyeség a kiáltvány legnagyobb hibája, de megér egy kitérőt. Magam is borzalmasnak tartom, ami az európai zsidósággal hatvan éve történt; ám érdekelne, kik és honnét „tudják jól”, hogy az elvetemültségi és embertelenségi skálán minden más borzalom csak lejjebb helyezkedhet el. A ruandai népirtás, amelyet egyszerű hétköznapi munkarend szerint hajtottak végre, s amelyet az állami rádión át irányított a kormány – az ENSZ jóváhagyó hallgatása mellett, a civilizált világ örök szégyenére – kevésbé elítélendő? Kisebb elvetemültség volt az örmények kiirtását célzó genocídium Törökországban? Vietnamban ötmillió polgári személyt lemészárolni – ez kevésbé aljas dolog volt? Hirosima és Nagaszaki lakosságának tudományosan megtervezett és kivitelezett tűzhalála nem volt olyan embertelen, mint az Auschwitzba deportáltaké? Szóljon, aki tudja: ki és milyen alapon vonhatja kétségbe a „Ne ölj!” parancsolat egyetemes voltát? Kicsoda, milyen alapon állítja, hogy a zsidók elleni embertelenség nagyobb bűn, mint a feketék, türkök, sárgák elleni? Ki tesz ekképp különbséget ember és ember között?
De kérdezek mást is. A zéró tolerancia mit jelentsen gyakorlatilag? Statáriális eljárás, majd gyors (esetleg lassú) kivégzés vár azokra, akik a kritériumoknak megfelelnek? Ki fogja azt megállapítani – nem véleménynyilvánítás szintjén, hanem hivatalosan –, hogy melyik polgártársunkkal szemben kell az elvet alkalmazni? Milyen hatóság, milyen módszerrel fogja megszűrni a lakosság cselekedeteit, szavait, sőt – ahogy a szövegben áll – gondolatait is? Szerintem, aki csupán a szubjektív gondolkodás hatalmával bírok, a gyűlöletszítás és kirekesztés gyakorlata éppen Gyurcsány Ferencre és a mögötte álló szellemi Gestapóra jellemző. Például: a kiáltvány kárhoztatja a vallási diszkriminációt, holott a kirekesztés e specifikuma hazánkban csupán annak a hadjáratnak képében létezik, amelyet épp ők folytatnak a történelmi felekezetek ellen.
A Gyurcsány-kormány tesz különbséget magyar és magyar közt – például városban élő és falun élő magyarok közt, utóbbiakat ellehetetlenítve. Ők rekesztik el a gyógyulás, a tanulás, a lakáshoz jutás, a méltó emberi élet lehetőségeitől a kisebb jövedelműeket, a gazdasági érvényesülés lehetőségeitől a hazai kis- és közepes vállalatokat. A magyarságot ők rekesztik el saját vagyonától, kultúrájától, gyökereitől. S miközben demokráciáról beszél, épp Gyurcsány Ferenc az, aki – a rendszerváltozás utáni Európában példátlanul – karhatalmat vetett be a nemzeti ünnepen utcára vonuló, politikája ellen békésen tiltakozó lakossággal szemben. Néró tolerancia.
A rendszerváltás óta nem volt hazánkban politikai alakulat, amely ilyen radikálisan alkalmazta volna a megbélyegzés és a kirekesztés technikáit a másként gondolkodókkal szemben. Sosem hagytak kétséget afelől, hogy amikor rasszistát-antiszemitát mondanak, valójában a nemzeti-konzervatívokat értik ez alatt. Gyurcsány a Times-nyilatkozatban sem mulasztotta el Orbán Viktort együtt említeni a fasisztákkal; felrótta, hogy az ellenzéki politikus közös színpadon szerepelt azokkal, akik felsorolták a szerintük zsidó közéleti személyiségeket. (Egyébként az „akik” egy ki tudja, honnét odakeveredett pasas volt, akitől a Kossuth tériek is rögvest elhatárolódtak. Azonkívül a listán Orbán neve is szerepelt. E körülményekről azonban hallgatott Ferenc.)
A ballib értelmiség pedig pont úgy állítja a kényúr szolgálatába szellemi potenciálját, ahogy diktatúrában a gyönge jellemű költők. Nádas Péter – emlékszünk? – a politikai retorika csúcsaként éltette az őszödi beszédet. Tamás Gáspár Miklós, miközben játssza a velszi bárdot, teljes erőből (bárdolatlanul) gyalázza a nemzeti oldalt. Legutóbb minden érvelés nélkül leszögezte, hogy a – szerinte fasiszta – magyar jobboldal ásta ki a sírjából Kádárt. Működik a propagandagépezet, hazugságot, átkot, gyűlöletet termel. A lényeg, hogy a lehetséges politikai alternatívákat támadni kell.
Nem csak Kádár van itt kihantolva, kedves TGM. Előástak önök már minden mocskot, amit eltakart a történelem. Halottak járnak köztünk, sötét múltbéli árnyak. Ők írják a ballib vezércikkeket meg a politikai programokat. Az intolerancia, az ellenvéleményt – ellenérdeket – képviselők kirekesztése a fasizmus lényegéhez tartozik. Magyarországon büntetlenül lehet antiszemitázni, fasisztázni bárkit; ez ellen való tiltakozásul, valamint az igazság szabad, jóleső kimondása érdekében rögzítsük tehát pontosan, valójában ki itt a fasiszta.
Aki vádaskodik, kiáltványozik, csak hogy elterelje a figyelmet anakronizmusáról. Persze, épp így lepleződik le. Ezért, ezúton, tisztelettel meghirdetem a zéró intolerancia elvét. Nem kell semmit aláírni, nincs belépti díj, honlap, sorban állás, semmi. Aki egyetért, csak úgy belül mondjon egy igent. A zéró intolerancia azt jelenti, hogy szabad legyen mondani, gondolni, hirdetni bármit. Fasisztának is lehessen lenni, meg tisztességes embernek is. Csak hatalom ne kerüljön a fasiszta kezébe. S ha valahogy mégis, akkor a lehető legrövidebb úton meg kell fosztani tőle.
Aztán hadd irkálja a kiáltványait, szabadon. Sőt szónokoljon, én amondó vagyok. S ha elmondta a magáét, az ápolók udvariasan segítsék be a mentőautóba. Felőlem miniszterelnök úrnak is szólíthatják, ha úgy szereti.