Christiane Amanpour, a CNN sztárriportere az iraki háború kezdetekor úgy fogalmazott, az újságírók szájkosarat kaptak a politikusoktól. Naivan azt reméljük – persze nem elsősorban a Széna téri esetre gondolva, elvégre a rendkívüli helyzetek kommunikálásával elsősorban az őszi zavargásokkor lehettek fenntartásaink –, ez a fajta öncenzúra hazánkban kizárólag a köz érdekeit szolgálja.
Néhány, a múlt pénteki bankrablás helyszínén szerzett tapasztalatunk ugyanakkor érzékelteti, valójában milyen akadályokat kell leküzdeniük az éles helyzetekben tevékenykedő tudósítóknak, fotóriportereknek, operatőröknek, ha minőségi munkát akarnak kiadni a kezükből, és ha fő információforrásuk a rendőrség. Fontos leszögezni, hogy a sajtó munkatársai közül senki sem vitatta: a rendőrség szakszerűen intézkedett, amikor a Combino villamosokat átláthatatlan és áthatolhatatlan kordonként a bank köré sorakoztatta, elvégre az emberélet mégiscsak fontosabb, mint a jól sikerült felvételek. A külvilág felé irányuló többi rendőrségi intézkedésen azonban lehet mit kritizálni. A lakosság számára például semmiféle tájékoztatást nem nyújtott a hatóság, a kerülő utak felől érdeklődő járókelőket az egyenruhások többször udvariatlanul leszólták, sőt megesett, hogy valakinek lekezelően azt mondták: filmforgatás zajlik.
Ennek fényében nem meglepő, hogy kedvezőbb elbánásban az újságírók sem reménykedhettek. A szóvivők elérhetetlennek bizonyultak az akció idején, de a legjobb kapcsolatokkal rendelkező kollégák is legföljebb egy-két mondatos választ kaptak kérdéseikre rendőr ismerőseiktől. A helyszínen a kordont védő rendőrökhöz fordultunk némi többletinformációért, noha tudtuk, hogy a rend utcán strázsáló őreinek hivatalosan nincs joguk tájékoztatni a sajtót.
Információt nem kaptunk, de az egyik strázsa azzal riogatta az operatőröket, hogy ha a bankrabló meglátja magát a tévében, lelövi a túszokat. Több újságíró komolyan is vette a tiszti rangban lévő rendőr közlését, ezért szavai több tudósításban visszaköszöntek, holott – mint később a Nemzeti Nyomozóirodától megtudtuk – semmi közük sem volt a valósághoz, hiszen a pénzintézetben nincs is televízió.
Míg a tudósítók híreket vadásztak az utcán, a fotóriporterek felfedezték a szemközt lévő bevásárlóközpont harmadik emeleti kávézóját, amelynek ablakából rálátás nyílik az akció helyszínére. A pincérek felszólítására még kávét, narancslét is rendeltek maguknak, a rendőrség azonban kis idő elteltével a helyi biztonsági őrök kíséretében meglehetősen durva stílusban kitessékelte őket a helyiségből, a kávézót pedig bezáratta.
Három nappal a történtek után Horváczy Emese, a Nemzeti Nyomozóiroda szóvivője megkeresésünkre mégis úgy fogalmazott, „nem volt szerencsés a média viselkedése a túszdráma idején”, hiszen elhangzott például olyan közlés, miszerint a kommandósok támadni készülnek, holott még hosszú idő telt el a bevetésükig. Ha azonban – tért vissza a már korábban is hallott fordulathoz – a bankrabló nézett volna tévét, ennek „beláthatatlan következményei lehettek volna”. Egyes televíziók közvetítéseit visszanézve akár igazat is adhatnánk a szóvivőnek, hiszen szakmai hibákat utólag tényleg bőven találni a rendkívüli műsorokban. Érződik azonban, hogy a sajtó és a rendőrség ismét csak elbeszél egymás mellett, hiszen míg Horváczy Emese azt mondja, „az lenne a jó, ha a média csak megerősített híreket közölne”, az újságírók éppen azt vetik a hatóság szemére, hogy semmiről sem tájékoztatta őket. A Nemzeti Nyomozóiroda szóvivője elmondta lapunknak, időre volt szükségük ahhoz, hogy összegyűjtsék az adatokat, hiszen a helyszínen az életmentés, a sérültek ellátása volt a legfontosabb. Nem tagadja azonban, hogy kommunikációs hiba történt, amikor azt állították, a bank biztonsági őre az egyik sérült, s csak órákkal később derült ki, hogy ez nem igaz. Horváczy Emese mindazonáltal a nyomozóiroda jogászaival történt egyeztetés után kérdésünkre kifejtette azt is, hogy ameddig a sajtó a rendőrség által felállított kordon mögött tevékenykedik, addig a média munkatársain nem kérhető számon, ha egy akció félrecsúszik. Vagyis a bankrabló lelkén szárad minden bűn, még akkor is, ha egy esetleges lövöldözés részben a tudósítók „nyomulása” miatt következik be.
De lássuk, miként dolgozták fel az eseményeket az országos televíziók, s mely lépéseikkel szemben vethetők fel esetleg bírálatok. (Összeállításunkban kizárólag a bankrablás idején vagy rögvest az elkövető lelövését követően adásba került hírekkel foglalkozunk, az esti összefoglalókkal nem.)
Az RTL Klub még a két és fél órás túszdráma félideje előtt másfél perces rendkívüli hírműsort sugárzott, amelyben a helyszínről telefonon jelentkezett be tudósítója. Akkor még csak arról adhatott hírt, hogy a rendőrség lezárta a környéket, a bankfiókban pedig túszokat tart fogva a fegyveres rabló, aki a páncélszekrény tartalmát is követelte. Helyszíni képeket ekkor még nem sugározott, mindössze a tudósító portréja váltotta a stúdióképet.
Öt óra negyven perc körül, vagyis nem sokkal az akció lezárultát követően ismét helyszíni beszámoló következett, a csatorna két perc negyven másodpercben adott hírt a fejleményekről. A helyszínen tartózkodó riporter úgy tudta, a bankrablót meglőtték, de a túszokat nem érte találat. A képernyőn ekkor már a helyszínen készült felvételek is láthatók voltak. Aztán nézői és szakmai szemmel is furcsa helyzet állt elő: a műsorvezető – vélhetően a fülébe érkező információk alapján – a stúdióból közölte a tudósítóval és a nézőkkel, hogy meghalt a bankrabló, és ketten megsérültek. Vagyis részben cáfolta a helyszínen tartózkodó munkatársa által előbb elmondottakat. Kotroczó Róbert, a kereskedelmi televízió hírigazgatója szerint ez is annak a jele, hogy a rendőrség kommunikációjával problémák vannak. A televíziós vezető lapunk érdeklődésére azt mondja, a hétköznapok során rendszeresen együtt dolgoznak a hatóságokkal, amelyeknek legalább annyira szükségük van a sajtó nyújtotta nyilvánosságra, mint az újságíróknak a belső információkra. Válsághelyzetekben azonban nem sikerül az együttműködés. Mivel a rendőrség nem gyakorolt semmiféle gesztust a munkájukat végző újságírók felé, s később sem kereste meg őket, megvitatandó a súrlódások okait, Kotroczó Róbert nem is akar a hatóság részéről megfogalmazott bírálatok okaival foglalkozni. A többször emlegetett helikopteres berepülésről (a televízió helikopterről a levegőből is igyekezett felvételeket készíteni a helyszínről) elárulja, a légi felvételeket a televízió által megbízott cég készítette, ők pedig megkapták a felszállási engedélyt, vagyis joguk volt a tér fölött forgatni.
Érdeklődünk, levont-e az RTL Klub bármiféle tanulságot akár a mostani eseményekből, akár a tavaly augusztusban katasztrófába torkollott tűzijáték idején, akár a szeptemberben, októberben történtekből, hiszen a televíziók akkoriban – tisztelet a kivételnek – nem éppen álltak a helyzet magaslatán. A hírigazgató azt mondja, az újságírók és a kritikusok közül sokan nem értik a mai napig sem, hogy ha már kameráikkal beálltak a tűzijáték közvetítéséhez, miért nem sikerült a pusztító viharról is rögvest képeket adniuk. Ám azért – teszi hozzá – nem árt beleképzelnünk magunkat annak az operatőrnek a helyzetébe, aki a szakadó esőben, tomboló szélviharban, vállán a nehéz és sok millió forintot érő kamerával éppen azért küzd, le ne zuhanjon eszközével együtt a Lánchíd oroszlánjáról. A történtek után mindazonáltal a tévétársaság teljes közvetítőtechnikáját lecserélte.
„Fegyveres rablás és túszejtés zajlik ezekben a percekben Budapesten” – hangzott el fél ötkor a közszolgálati adón, amelynek rendkívüli hírműsorában szintén a helyszínről kapcsolták telefonon a bűnügyi tudósítót. Az elhangzottakból érződött, riporterük is bizonytalan részinformációkkal dolgozott, ennek ellenére tudósítása összeszedettnek tűnt, még ha néhány állítása utólag pontatlannak bizonyult is. Ekkor például még úgy tudta, két túsz tartózkodik a helyiségben. 17 óra 20 perckor hosszú hírműsorral jelentkezett a köztelevízió, bejelentve, hogy a rendőrség ultimátumot adott a túszejtőnek. Mi lesz, ha lejár az ultimátum? – hangzott a műsorvezető kérdése, mire a tudósító kifejtette, akár az is elképzelhető, hogy bevetik a kommandósokat, akik „leteperik a férfit”, a körülmények miatt azonban ez mégsem valószínű forgatókönyv. Ezt követően hangzottak el a televízió másik tudósítójától – aki még távcsövet is kapott – olyan információk, amelyekre gondolhatott talán a Nemzeti Nyomozóiroda szóvivője, amikor úgy fogalmazott, „nem voltak szerencsések” ezek a mondatok.
Megtudhattuk ugyanis – a fegyveres rabló, mint kiderült, szerencsére nem hallhatta ezt –, hogy a terrorelhárító szolgálat emberei már a bank üvegablakai alatt térdelnek. Elmondta azt is, hogy egy szürke-piros kabátos túsztárgyaló várhatóan hamarosan bemegy a helyiségbe, közben pedig újabb „fekete dzsipek” érkeznek a helyszínre. Ezt követően visszavette a szót az előző tudósító, aki nemcsak azt közölte, hol várakoznak éppen a kommandósok, hanem tudatta azt is, mit tesznek, vélhetően miről beszélgetnek éppen, illetve milyen a felszerelésük. Szót ejtett a tér felett megjelenő helikopterről is, amely – mint mondta – vélhetően a közlekedés rendjének biztosításáról ad információkat a földön lévő egységeknek. (Ez volt az a légi jármű, amely valójában az RTL Klub számára készített képeket.)
Kert Attila, a Magyar Televízió hírigazgatója a jelenségről azt mondja, a rendőrség tulajdonképpen örülhet annak, hogy a magyar televíziózás technikai lehetőségei olyanok, amilyenek, az Egyesült Államokban ugyanis legalább tíz helikopter körözött volna a bank fölött. A demokratikus országokban a sajtószabadság fontos, az alkotmányban rögzített jog, úgyhogy a rendőrségnek a bírálatok helyett megfelelő feltételeket kellene biztosítania a sajtó munkájához, persze az ésszerű korlátozások betartásával. Közeleg azonban az a kor – így a hírigazgató –, amikor a jövő telefonjai révén az élőképek beszerzése sem lesz már ennyire problémás. Addig is tisztázni kellene a sajtó és a rendőrség viszonyát, hiszen az egymásrautaltság jól megmutatkozik akkor, amikor a hatóság kér megjelenést a képernyőn. Kert Attila szerint a nézettség a rendkívüli helyzetekben megugrik, hiszen az embereket joggal érdeklik a saját biztonságukat is érintő információk, amelyek véletlenül sem keverendők össze az öncélú bulvárhírekkel.
A rendőrség bírálataival nem ért egyet Szikszai Péter, a Hír Televízió hírigazgatója sem. Mint megkeresésünkre kifejti, ebben a mediatizált világban már a bankrabló is bekalkulálja, hogy a sajtó ott lesz a helyszínen. A rendőrséget azonban – teszi hozzá – általában zavarja a sajtó élő közvetítése, mert akkor túlságosan ellenőrizhetővé válik a tevékenysége. Szerinte ezért (is) viseltek október 23-án azonosító helyett símaszkot a rend őrei. Vagyis a hatóság nincs felkészülve az ilyen helyzetekre, s nehezen viseli, hogy a helyszínen készült felvételek miatt utólag magyarázkodnia kell, például amiatt, hogy két kommandósosztag a behatoláskor majdnem összeütközött a bank ajtajában.
Az emberéleteket is követelő augusztus 20-i természeti katasztrófa és az őszi zavargások idején profi teljesítményt nyújtott televízió különben ezúttal korrekt, de visszafogott rendkívüli hírműsorokkal jelentkezett. Tudósítója 16 óra 29 perckor élőkép nélkül, telefonon kapcsolódott az adásba, de kollégáihoz hasonlóan ő is kevés megerősített információval rendelkezett. Mint elhangzott, sok rendőr és tűzoltó érkezett a helyszínre, ahol nagy a káosz, a rendőrség pedig mindöszsze annyit tudatott, hogy a bankrablónak fegyvere van. A bejelentkezést 16.46-kor, ötkor, negyed hatkor újabbak követték, az akció lezárulásáról pedig 17.50-kor adtak részletes tájékoztatást.
Szikszai Péter szerint minden tévé igyekezett minél több ellenőrzött „infót” adni, kirívó hibát nem tapasztalt sehol. A tudósítóknak persze mindig van hova fejlődniük, az egész hazai tévézés az ősz óta tanulja a „breaking news” (vagyis az adást megszakító, rendkívüli hírek) műfaját. A legtöbb tévé ráadásul technikai gondokkal küzd, de megkezdődött egy verseny, hogy ki ér oda előbb, kinek van jobb pozícióban a kamerája, és kinek van jobb technikája.
– Az elején vagyunk a folyamatnak, az amerikai hírcsatornákról ismert helikopterről közvetített autós üldözést még senki sem vállalná, de az is nehézségekbe ütközne – amit a BBC meg a CNN kiválóan megoldott –, hogy motorral haladjunk Nicolas Sarkozy kocsija mellett, élőképet közvetítve arról, ahogy az új köztársasági elnök integet a kocsiból – mondja.
A hazai helyzetre visszatérve a hírigazgató kifejti, a rendőrök még nem érzik, hogy először a televíziót és az on-line sajtót kellene tájékoztatniuk. A sajtónak azt a részét, ahol nincs „breaking news”, ráérnek később is informálni.
– Egyébként meg nem nagyon szeretnek nyilatkozni, sajtóelhárítás működik, nem sajtótájékoztatás.
A Széna téri eset kapcsán kivételesen tartottak sajtótájékoztatót, ahol azt mondták, megsebesült a biztonsági őr, és egy nő könnyebb sérüléseket szenvedett. Az előbbiről kiderült, nem is ő volt az őr, a rendőrség lövedékétől megsérült nő pedig a kórház szerint jó, ha másfél év alatt rendbe jön, mutat rá Szikszai Péter a hibákra.
A legnagyobb gond azonban az a rendőrséggel, hogy összevissza szivárogtat ki teljesen ellentmondó információkat, látszik rajta, hogy nem tudja kezelni a sajtót. „Rengeteg lék tátong a hajón”, a móri ügy kommunikálása pedig egyenesen katasztrofális, nem győzik cáfolni a sok valótlanságot, amelyeket „rendőrségi forrásból” tudnak a lapok. De kiderült az is, Kádár Jánosné ellopott aranyurnája valójában bronzból van, csak a BRFK hibásan tájékoztatott.
– Gyakran teljesen értelmetlenül beszélnek, a kedvenc kifejezésem tőlük a „sértett terhére elkövetett emberölés” és az „égésgyorsító folyadékkal történő meggyújtás”. Szándékosan teszik-e ezt, vagy egyszerűen felkészületlenek, nem tudom, de inkább az utóbbira gyanakszom – fogalmaz a televíziós szakember, aki szerint az embereket igenis érdeklik a hírek, „a balhék meg különösen”.
Az események tükrében jól látható tehát, hogy a politikához, rendvédelemhez kötődő szervek a kommunikáció terén sem vetkőzték le még magukról teljesen a diktatórikus berendezkedésre emlékeztető módszereket, s nem értették meg, mit is jelent igazából az információhoz való jog. Persze – amint azt Szikszai Péter is megfogalmazta – van még mit tanulniuk a sajtó munkatársainak is, ám reménykedhetünk abban, hogy az újabb és újabb éles helyzetekben egyre jobban vizsgáznak majd. Ha ehhez megvan az akarat, akkor hamarosan az amerikai médiacápa, Ted Turner szavait idézve a magyar elektronikus sajtó képviselői is elmondhatják: „a világvégét is élőben adjuk”.
Tetszik vagy sem, ez a dolguk.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
