Szerb radikális siker

Tizenöt órás, a legdurvább személyeskedésektől sem mentes vita után a szerb parlament tegnap a hajnali órákban házelnökké választotta Tomiszlav Nikolicsot, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetőjét, formálisan alelnökét, Vojiszlav Seselj helyettesét.

(Újvidék)
Politikai szenzációnak számít, hogy a Vojiszlav Kostunica kormányfő vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) segítette a radikális vezetőt e tisztségbe. Szavazataik nélkül ugyanis a radikális és szocialista honatyáknak nem volt meg ehhez a többségük. Kostunicáék átpártolásával új parlamenti többség született, ami egyben a demokratikus tömb végét is jelentheti. A parlamentben elhangzott igen súlyos szavak és az átszavazás után nehéz elképzelni, hogy létrejön a demokratikus kormánytöbbség, és az utolsó pillanatban megállapodás születik a kormányról. Dusan Petrovics, a Demokrata Párt (DS) frakcióvezetője szerint erre már csak elméleti lehetőség van. Ám elméleti lehetősége van egy másik kormánytöbbség létrejöttének is. Igaz, Tomiszlav Nikolics a parlamentben több ízben is kijelentette, hogy pártja nem lép koalícióra a DSS-szel. A félelmeket azonban nem oszlatta el. A Mladjan Dinkics vezette G17 Plusz korábban bejelentette, hogy ha a DSS a radikálisokkal és a szocialistákkal együtt szavaz, nem folytatja a kormányalakítási tárgyalásokat.
Az intézményes válság tehát mélyül, s Szerbia tovább sodródik az újabb választás felé, amely nem biztos, hogy megoldást is hozhat. Ha a parlament hétfőig nem szavazza meg a kormányt – bármilyet –, ki kell írni a választásokat. Kostunicáék és Tadicsék egymást vádolják a kormányalakítási kudarcért. Független elemzők egyértelműen a jelenlegi kormányfőt teszik felelőssé, aki ragaszkodik mind a kormányfői poszthoz, mind a fontosabb minisztériumokhoz, de legfőképpen a titkosszolgálatok ellenőrzéséhez, pedig választási szereplése e nagy étvágyát nem indokolja.
A Szerbiát bénító válság mellett az országnak és a nemzetközi közösségnek még ennél is veszélyesebb problémával kell szembenéznie: a kilencvenes évek ultranacionalizmusának, a háború és elszigeteltség erőinek a visszatérésével, mi több, ezeknek az Európa-ellenes erőknek a nyomulásával a hatalom megszerzéséért. Indokolt az aggodalom, hogy Szerbiát letérítik az EU felé vezető útról.