(tartós-e a babér…)

Én nem tudom, hogy valamely kívülálló véleményt nyilváníthat-e egy párt – belső ügynek tekinthető – taktikájáról vagy stratégiájáról. A véleménynyilvánítás, mint ahogy maga a közhelyes szófordulat is jelzi, roppant komoly dolog. Véleményformálás közben mindenkit természetesen a legjobb belső szándék vezérel, legalábbis személyes értelemben, belsőleg ugyanis a meggyőződés a helyesről az igazsággal azonosul. A magam részéről az igazságot isteni privilégiumnak tekintem, s van egy olyan érzésem, hogy nem is az e világi dolgok közé tartozik.
Tehát eleve bizonytalanul teszem fel a kérdést, amely esetleg valamifajta vélemény formáját ölti: a Fidesz, vagyis az egész polgári szövetség nyugodtan ülhet-e babérjain most, amikor a közvélemény-kutatások szerint elképesztő, csak egyszer látott fölénnyel vezet az MSZP előtt, a választani tudó vagy nem tudó magyar népesség körében? Ehhez a kérdéshez az is hozzátartozik, hogy a Fidesz babérjai a szocialisták reformtelevényén teremtek, s nem sokat kellett tenni érettük. Ez a nem sok csak rosszindulattal nevezhető semmittevésnek, ám azt bízvást állíthatjuk: az ellenzék nem törte kezét-lábát, hogy tartós érvénnyel választási alternatívát teremtsen; beérte azzal, amit a populáció amúgy is látni vél, miszerint a kormány és főként a kormányfő egyre mélyebb gödörben kotorászik népboldogító, attraktív tevékenysége során. S itt hozom szóba azt, ami miatt egyáltalán holmi kérdésfeltevésre és véleménynyilvánításra vetemedem, ez a csak egyszer látott fölény arra figyelmeztet, hogy az MSZP egyszer volt már rosszabb helyzetben is, mégpedig a Horn–Bokros-csomag és a tocsikolás után, de rövid idővel később a Fidesz–MDF csak kínkeservesen tudta megnyerni a választásokat, s egy kurzus elmúltával szánalmasan, majd 2006-ban még esendőbben veszített. Ez súlyos figyelmeztetés, mivel azt jelenti: nincs olyan mély mocsár, ahonnan a szocialisták ki ne hazudnák magukat, s ráadásul őrülten szeretett miniszterelnökünk avatottabb hazug, mint báró Münchausen vagy Háry János.
Ezért ismételten bátorkodom előhozakodni abbéli véleményemmel, hogy az ellenzéknek jó volna sürgősen előhozakodnia – túl a szitkokon és kivonulásokon – valami épkézláb elképzeléssel, programmal, a populáció legszélesebb rétegei számára is érthető javaslat- és ötletdömpinggel, amely bizonyos pozitív irányba hatva tovább erősítené azt a tendenciát, ami a kormány 2010-es vagy azt megelőző bukását vetíti előre. Erre azért is szükség volna, mert a miniszterelnök fegyverként alkalmazza újabban személyesen Orbán Viktor ellen a program hiányát. Így aztán kiderülhet, ki a gyáva. Most lehetne létrehozni egy szakértői árnyékkormányt, ahol az ellenzéki politikusokat segítve országos ismertségnek és tekintélynek örvendő, független személyiségek dolgoznának ki egy olyan nemzeti cselekvési tervet, amely hihetővé tenné, hogy a kormány és feje távoztával a magyar politikai, gazdasági és erkölcsi helyzet rehabilitálható. Egyszóval minden erre kész tudós, közgazdász, üzletember, művész, PR-szakember fáradozhatna az ellenzék által létrehozott széles és nagyvonalú társadalmi körben azon, hogy Magyarország újkori történetének egyik legsúlyosabb válságából kijusson. Természetesen ezt az erőfeszítést, összefogást a Fidesz polgári szövetségnek kellene létrehoznia és koordinálnia, s biztosítani azt a politikai hátteret, amely egy ilyen jellegű valódi reformmunkát kellő súllyal és publicitással ruházhat fel, ily módon abszolút törvényesen és békésen sürgetve a jelenlegi kormány távozását. Merthogy invenciózus miniszterelnökünk mit talál ki legközelebb, hogy ne arról legyen szó, amiről szó van, én nem tudom…