Míg a munkáltatók maradéktalanul elfogadták, a szakszervezetek még csak alkudozni sem voltak hajlandók az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a kormány rugalmas munkaidő szervezésre vonatkozó törvényjavaslatáról. Az érdekvédők által leginkább vitatott paragrafus lényege, hogy a munkáltatók részéről túlórával, ügyelettel együtt elrendelhető heti legfeljebb 48 órás munkaidőn felül további 12 órányi „önkéntes” munkára vállalkozhatnának a dolgozók a munkaadóval kötött egyéni szerződés alapján.
A másik, szakszervezetek által vitatott paragrafus szerint a munka törvénykönyve alapján általánosan alkalmazható két hónapos munkaidőkeretet három hónapra emelnék. A harmadik vitás kérdés alapja, hogy jelenleg évente legfeljebb 200 órányi túlórát rendelhetnek el kollektív szerződés nélkül a munkáltatók. A módosítás szerint bizonyos speciális szaktudást igénylő munkakörökben, illetve ha a munkáltató munkaerőigényét nem tudja fedezni, egy évre megállapodást köthetne egyes dolgozókkal a kollektív szerződés nélkül is elrendelhető évi 300 órányi túlóráról. Ez az alkalmazottak maximum tíz százalékára terjedhetne ki.
A szakszervezetek alapvetően az önkéntes túlmunka és a munkaidőre vonatkozó különmegállapodás intézményének bevezetése ellen tiltakoznak. Szerintük ezek rombolják a kollektív szerződés erejét, jelentős előnybe hozva a munkáltatókat az alkalmazottakkal szemben. A kormányzati oldal javasolta, keressenek olyan formát, amely ezekben a helyzetekben egyéni szerződés nélkül is biztosítaná a munkáltatóknak a szükséges munkaerőt.
A munkáltatók viszont arra hívták fel a figyelmet az érdekegyeztető tanácsban, hogy sokkal kiszolgáltatottabb helyzetet teremt, ha a szakszervezetek kérésére kihagyják a paragrafusból a dolgozókkal köthető egyéni szerződés intézményét. Így a munkáltató bizonyos helyzetekben szabadon rendelheti el egyes dolgozóknál kollektív szerződés nélkül is az évi háromszáz órányi túlórát.
origo.hu
Ezt kell tudni a román elnökválasztás esélyeséről
