(Srí Lanka)
Mintha csak a filmekből ismert vadnyugati kísértetvárosok egyikébe csöppentünk volna, amelyet banditák dúltak fel, olyan érzésünk támad, amint megérkezünk Hungamába, a Srí Lanka-i magyar faluba. Az épületek ablakai betörve, a tetők megbontva, a falak omladoznak, a kitárt ajtók mögül gaz fut a poros útig, ahol az élet jelét egyetlen sovány korcs kutya képviseli. A Hambantota nevű településhez tartozó terület házai nem a tizenkilencedik század mementói, de még csak a szakadár Tamil Tigrisek sem indítottak támadást ellene, hanem minden jel szerint az egyik legkínosabb segélyezési botrány bizonyítékai.
Az épületeket alig több, mint egy éve, 2006. február 10-én adták át – nagy népünnepéllyel körítve – a 2004. decemberi szökőár károsultjainak. Ekkor még arról szóltak a hírek, hogy a száz házból 74 már lakható, el is foglalták őket a boldog tulajdonosok. Akkori közlés szerint a hetven négyzetméteres házakat kisebb családok részére tervezték nappalival, hálószobával, konyhával, kis kerttel, sőt minden épülethez tartozott öt-öt kókuszpálma is. Úgy tűnik azonban, hogy az első monszun nemcsak a gazdálkodás alapját jelentő növényeket, hanem az egész falut elsodorta, jelenleg ugyanis mindössze két ház lakható.
Pedig a segélyfelhívást követően nagy volt a lelkesedés a távoli Magyarországon, össze is gyűlt több mint hatvanmillió forint, amit jóhiszemű adományozók juttattak el az építkezést szervező Magyar–Srí Lanka-i Baráti Társaság számára. Volt, aki csak ötszáz forintot küldött, de akadt olyan is, aki tizenhatmilliót. Aki ötvenezer forintnál többet adakozott, annak a neve felkerült egy emléktáblára, amely most is ott díszeleg Hungama kapujában. A lista illusztris, hiszen számos magánszemély mellett például Kőbánya, Dabas, Székesfehérvár, Százhalombatta, Érd önkormányzatát, a Fejér és Somogy megyei önkormányzatot, a Baptista Szeretetszolgálatot, a HVB Bankot, a QBE Atlasz Biztosítót és a Király-hágó-melléki Református Egyházkerületet találjuk a jótékony, ám meglehet, naiv adakozók között. Az egyik lakott, ám szintén roskadozó épületben egy kókuszszedésből élő szegény férfi él gyermekeivel. Arról panaszkodik, viskójában elviselhetetlen a hőség, ha viszont végre megérkezik a frissítő zápor, a szobában bokáig állnak a vízben.
Megdöbbenésünkben telefonon Srí Lanka magyarországi tiszteletbeli konzuljához fordulunk, aki a baráti társaság tiszteletbeli elnökeként a gyűjtés irányítója volt. Padma Gannoruva meglepetésének ad hangot, amikor beszámolunk a hambantotai állapotokról, hiszen úgy tudta, lakják az átadott épületeket. Mint visszaemlékezik, a segélyfelhívás idején abban reménykedtek, százmillió forint is összegyűlhet a számlájukon, amelyből akár száz kisebb házat is felépíthetnek. Végül azonban „csak” hatvanmillió forint érkezett be, ebből harminc ház szerkezetkész, negyven pedig kulcsrakész szinten készült el.
A tiszteletbeli konzul szerint a szerződésben az állt, az épületek elkészültét követően a helyi kormányzat válik felelőssé a területért, így társaságuknak immár nincs is beleszólása abba, hogy mi történik a házakkal. Padma Gannoruva mindenesetre elismeri, hogy másfélszer anynyi alapanyagot kellett beszerezniük, mint amennyivel számoltak, mivel a különbözet egyszerűen eltűnt. „Minden országban vannak emberek, akik csak rövid távon gondolkodnak, ők lophatták ki az építőanyagokat” – fogalmazott az orvosként praktizáló diplomata.
Híreink azonban talán az önkormányzatok számára igazán megdöbbentőek. Több tisztségviselővel is beszélve megtudjuk, az adakozó települések gyűjtéseket, jótékonysági esteket szerveztek a nemes cél érdekében, és sejtelmük sem volt arról, hogy a pénz nem a legjobb helyre került. A tizenhatmillió forintot felajánló kőbányai önkormányzatnál megrökönyödve szembesülnek a számukra átküldött fotókkal, s mint Ronyecz Róbert, a polgármesteri iroda sajtóügyekért is felelős vezetője közli, mielőbb lépéseket tesznek, hogy megtudják, hova lett az adomány.
A magyar faluban látottak egyszerre lehangolóak és felháborítóak, ám ez arra buzdítja csapatunkat, hogy a többi Srí Lanka-i programot is szemügyre vegyük. Utunk ezért Kahavába vezet, ahol a Baptista Szeretetszolgálathoz kötődő Help projekt eredményeire vagyunk kíváncsiak. A területet magas kőfal választja el a külvilágtól, azon belül takaros, kékre festett házak sorakoznak. Az építkezés ötletgazdája Vaskuti Pál volt, aki a baptistasegely.hu oldalon olvasható bemutatkozó írás szerint „pszichológus, gyermekvédő, iskolaigazgató, BMX-menedzser és kínai, majd izraeli mesterszakács, aki egyszerűen csak mázlinak tartja életre szóló ismeretségeit, kalandjait”, s „most lassan szárnyára bocsátja a programot, melynek híre bejárta a világsajtót”. Mint az írásból kiderül, a magyarul segítséget jelentő Help egyben mozaikszó is, jelentése: Health (egészség), Education (oktatás), Life (élet), Protection (védelem). A faluban a szökőár során árván maradt gyerekeket olyan szülők nevelik fel, akik saját gyerekeiket vesztették el, a nevelőszülőknek pedig olyan „nagyszülők” segítenek, akiknek gyerekeik és unokáik lettek oda. Legnagyobb megdöbbenésünkre azonban itt sem elégedett túlélőkkel, hanem panaszáradattal találkozunk, igaz, ezek elsősorban nem a Baptista Szeretetszolgálatra, hanem Vaskuti Pálra, valamint a kivitelezés minőségére irányulnak.
Nimal Perrera, a létesítmény igazgatója egy betonfalú tárolóhoz vezet bennünket, amely állítása szerint az ivóvízellátást szolgálná, ám a förtelmes kútból senki sem mer inni, hiszen mint fogalmaz, „még élni szeretnének”. Azt mondja, mindez huszonkétezer dollárba került. De gond van az áramellátással is, hiszen az állítólag nyolcezer dolláros aggregátor üzemképtelen, azt csak kívülről festették le, a borításon belül egy kivénhedt gép pihen. Ezt látva Vaskuti Pálhoz és Szenczy Sándorhoz, a Baptista Szeretetszolgálat elnökéhez fordulunk, akik értetlenül állnak a vádak előtt. Állítják, a mocskos vizet tároló medence csak öntözési célokat szolgál, s nem értik, miért nem büszkélkednek a helyiek az új, fúrt kúttal, amelynek vizéből nemrég maguk is ittak. Beszámolnak arról is: minden ház külön derítővel rendelkezik, más kérdés, hogy a lakók azt esetleg nem tartják megfelelően karban. Valóban – így Szenczy Sándor –, az áramot kívülről veszik, de hiszen ez a legolcsóbb megoldás. Az aggregátor – amelyet csak áramkimaradás esetén kell bekapcsolni – kintjártakor még működött. Az épületek négyzetmétere mintegy huszonötezer forintba került, ez az ár pedig bizonyítja, hogy szó sem lehetett lopásról. „A szeretetszolgálat hitele inoghat meg az ilyen ügyek miatt, ehhez pedig nem szeretnénk asszisztálni” – fogalmaz Szenczy, aki kérdőre is vonja helyi megbízottaikat a vádaskodás miatt. A baptisták másik, eredeti nevén „Fogadj örökbe!” programja Colombóban fut, igaz, a kezdeti személyre szóló támogatás helyett immár intézményesített rendszerben. Száz gyerek lakik a szeretetszolgálat árvaházában, összesen pedig ötszáz ember kap támogatást hét éven keresztül.
Utunk ezt követően a sziget déli részén fekvő Polhena faluba vezet, ahol a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet legnagyobb, 56 milliós Srí Lanka-i programja zajlott. A mintegy háromezres településen hatalmas károkat okozott a szökőár, a víz kőházak százait semmisítette meg. A magyar szervezet 41 lakást épített újjá, ötvenet felújított, igaz, a házak némelyikébe belépve azt látjuk, bőven lenne még mit tenni, az épületekben ugyanis általában csak egy-két helyiség lakható, a többi beépítésre vár. Egy korábban búvárként dolgozó helyi fiatalember azt mondja, 350 ezer rúpiát (mintegy 800 ezer forintot) kapott a magyaroktól, 250 ezret pedig az államtól. Ebből megkezdte háza újjáépítését, de a munkának még nem látja a végét, a kassza pedig kiürült.
Pénzből talán igen, de jó szándékból nem volt hiány a Magyar Vöröskeresztnél sem, akik egy 570 négyzetméteres közösségi házat építettek fel szintén délen, Habaraduva faluban. (A Magyar Vöröskereszt legnagyobb térségbeli projektje Indonéziában található.) Az épület iskolai előkészítőt, könyvtárat, orvosi szobát és fitnesztermet foglal magába, oldalában pedig a gyerekek nagy örömére játszóteret alakítottak ki. Az átadásnak még 2005 októberében kellett volna megtörténnie, de az építkezés több ok miatt is késett, így arra csak az idén május 23-án kerülhetett sor. Az építkezést a ház hetvenszázalékos elkészültéig Rohan Nanajakkara, Magyarország tiszteletbeli konzulja koordinálta, de kiderült, hogy tevékenysége körül nincs minden rendben. Gyenge minőségű alapanyagokat szerzett be, munkásai pedig képtelenek voltak betartani az időpontokat. A Magyar Vöröskereszt illetékesei nem is szívesen beszélnek az esetről, ám mint elárulják, a diplomata közreműködése okozott ugyan mintegy 20–30 százaléknyi kiesést, de így is sikerült a szervezet honlapján ismertetett mintegy 26 milliós költségkereten belül maradni.
Megpróbálunk utánanézni Rohan Nanajakkara egyéb ténykedéseinek is, de csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Magyarországot képviselő diplomata rendkívül elfoglalt ember lehet. Felhívjuk a honlapján (www.rgroup-intl.com) szerepelő telefonszámot, de a vonal túlsó végén beszélő férfi csak szingalézül ért, így tőle nem tudjuk megkérdezni, hogyan egyeztethető össze a konzuli tevékenység az oldalon feltüntetett többi üzleti vállalkozással – elvégre mégiscsak furcsa, hogy a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja hivatalos oldalán hirdesse utazási irodáját, szállodáját, szállítócégét és egyéb vállalkozásait.
Persze mindaz, amivel Srí Lankán találkoztunk, bőven vetne még fel kérdéseket, ám érezzük azt is, hogy az ügy rendkívül kényes. A botrányok vagy legalábbis gyanús esetek hallatán biztosan sokan gondolják úgy, soha többé nem küldenek pénzt távoli katasztrófák ismeretlen páriái számára, hiszen a segély úgysem a megfelelő helyre jut. Ilyen következtetést levonni azonban kár, túlzásba esni nem szabad. A szökőár hírét követően soha nem látott adakozás kezdődött, ritka összefogásra volt példa, itthon és külföldön is nagyon sokan dolgoztak – vöröskeresztesek, baptisták, ökumenikusok – keményen, olykor saját testi épségük kockáztatásával azért, hogy a szerencsétlenül járt, gyakran mindenüket elveszített embereknek reményt adhassanak. A segélyezés terepének meg kell tehát tisztulnia, hogy ez a csoda ne váljon hiénák martalékává.
origo.hu
Tragédiával végződött egy erdélyi iskolai kirándulás
