Államreform: kormányzati zsákutca

Beszédes címe – Kő kövön – már előrevetítette, hogy nem az úgynevezett államreform kritikátlan dicsérete fogja uralni a Deák Ferenc Közéleti Klub múlt heti vitaestjét. A fórum vendégei Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője, Répássy Róbert, a Fidesz és Salamon László, a KDNP frakcióvezető-helyettesei voltak.
Salamon László – mindenki egyetértését kiváltva – azt ecsetelte, hogy épp a mai, Gyurcsány-féle kormányzati szándékok, a települések, közösségek ellehetetlenítése és felszámolása miatt tiltakoztak már 1988-ban is. Ez ellen emelték fel a szavukat, akik kimentek a Hősök terére demonstrálni a falurombolás ellen. Csakhogy akkor a Ceausescu-diktatúra Romániájában történt mindez a rombolás, nem pedig a rendszerváltozás után tizenhét évvel egy európai uniós demokráciában, a magyar kormány vezérletével. Van más út is – hangoztatta a kereszténydemokrata honatya, hozzátéve, a politikai elitnek éppen az a feladata, hogy felmutassa ezt az alternatívát.
Herényi Károly úgy fogalmazott: nagy butaságot mond, aki azt állítja, hogy a több-biztosítós modelltől egészségesebbek lennénk egy olyan országban, ahol hat évvel korábban halnak meg az emberek, mint az EU-átlag, s ahol sokan életük folyamán igen komoly összegeket fizettek már be az egészségbiztosításnak. A takarékosság lenne az a vezérlő elv, ami majd kirántja a kormánypártokat a csávából? Az MDF politikusa óva intett attól, hogy bárki felüljön ezeknek a faramuci hivatkozásoknak. – Soha ne higgyenek annak a politikusnak, aki a pénzhiányra panaszkodik, mert annak nemcsak pénze – de esze sincs – folytatta, nagy derültséget aratva.
– Nem szabad belemennünk a kormány zsákutcájába, mert ha „államreformról” vitázunk, elfogadjuk a koalíciós blöfföt, mintha az zajlana – szögezte le Répássy Róbert. Figyelmeztetett: egy egész havi fizetést vesznek el az emberektől takarékoskodás címén, s a közigazgatás színvonalesésének lehetünk elszenvedői. A fideszes képviselő mégis optimista volt: nem csak szólam, tényleg nem képesek úgy tönkretenni az országot, hogy ne lehetne azt a romjaiból felépíteni.
S hogy mit tenne az ellenzék a mostani kaotikus viszonyok fölszámolására? Salamon László egyetértő derültséget kiváltva úgy szólt: az első lépés az lenne, hogy azonnal leállítanák, ami ma történik. Az álbaloldali kurzus éppen ott akar gyengíteni, amiben a demokráciák erősek: ez a szolidaritás elvén alapuló egészségügy, az oktatás, a közigazgatás. S ott akar irreálisan erősnek mutatkozni, ahol a stabil demokráciák visszafogottak: az erőszakszervezetek bevetése, az adminisztratív intézkedések, a pénzbehajtás terén. Más szóval: valójában a jelenlegi koalíció akarja a Kádár-rendszer beidegződéseit föleleveníteni. Azt a korszakot melegítenék fel, amelyben reformnak, modernizációnak hívták a diktatórikus, felülről vezérelt, életidegen pusztítást. Ők tehát abban az értelemben használják a reform kifejezést, amire Salamon László is emlékeztetett.
De mindennek a gerjesztett szerencsétlenkedésnek mi lehet a vége? Répássy Róbert ironikusan azt mondta: tetszik neki, hogy elvileg három évvel a rendes választások előtt már kormányprogramot kérnek számon az ellenzéken. Nem zárta ki az előre hozott voksolást, bár megjegyezte: jelenleg ötven százaléknál kevesebbre taksálja ennek az esélyét. Az MSZP néhány képviselőjének ugyanis tevékeny részt kellene vállalnia az alkotmányos aktus kikényszerítésében. Hogy ezt a verziót egyáltalán nem szabad a lehetetlenségek tartományába utalni, arra pedig éppen a még hivatalban lévő koalíció szolgáltat minden nappal több alapot – világlott ki a vitából.