Bevándorlási hullám Angliában

A brit lakosság a munkáspárti kabinet legelhibázottabb lépéseként tartja számon azt a 2004-es döntést, amelynek értelmében Nagy-Britannia mindenféle korlátozás nélkül nyitotta meg munkaerőpiacát az unióhoz újonnan csatlakozott országok polgárai előtt. A döntést a lakosság 88 százaléka tartja hibásnak. Többen, mint ahányan az iraki katonai részvételt helytelenítik.

Vízer Dávid
2007. 06. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az EU soros elnökségének betöltésére készülő Nagy-Britannia a lehetséges hétéves halasztástól eltekintve kívánt gesztust gyakorolni a nyolc volt szocialista ország polgárai számára. Az akkoriban külön e célra létrehozott kormánybizottság megállapította, évente mindössze 13 ezer munkavállaló érkezése várható a térségből.
2005 májusában elmaradt a sokak által várt roham. Egyes brit cégek – busztársaságok, húsfeldolgozók és építőipari társaságok – a folyamat ösztönzéseként toborzóirodákat nyitottak több lengyel városban, ahol díjmentes kiutazást és szállást ígértek leendő, többnyire képzetlen munkavállalóiknak. Lapunk kérdésére, hogy miért éppen Lengyelországra esett a választás, a Stagecoach (Nagy-Britannia második legnagyobb busztársasága) sajtóreferense elmondta: a II. világháborút követően az országba érkezett lengyel politikai menekültekről, azok munkamoráljáról kialakult igen kedvező kép miatt célozták meg a lengyel álláskeresőket.
Egy évvel később azonban már az előre jelzett 13 ezernek a húszszorosa, 270 ezer, 85 százalékában lengyel munkavállaló regisztrálta magát Nagy-Britanniában. Az is nyilvánosságra került, hogy bár kötelező a regisztráció, szankciók hiányában azonban az újonnan érkezők mindössze egynegyede tesz eleget kötelezettségének. Az országban működő lengyel baráti társaságok már ekkor mintegy egymillió tagot számláltak, és bizonyos közszolgáltatók – például a kommunális szemétszállítást végző cégek – is jelezték, szerintük a lakosság száma annak sokszorosával emelkedett, mint amennyi az önkormányzatok nyilvántartásaiban szerepel. Hamarosan elfogytak az iskolai helyek és az önkormányzatok által szociális alapon kiutalható lakások, jelentősen nőttek a várólisták az egészségügyben, és drasztikusan emelkedni kezdett a munkanélküliség is.
Jelenleg, három évvel a nyitás után, a magukat regisztráló kelet-közép-európai munkavállalók száma még mindig nem éri el az egymilliót. Mostanra azonban már mindenki egyetért abban, ennek legalább négyszeresével kell számolni. A határállomásokon időközben bevezetett számítógépes rendszer havonta 230 ezerre teszi a belépő és tartósan az országban maradó személyek számát az időközben Romániával és Bulgáriával kiegészült térségből.
Szakértők az Európa keleti feléből érkezett bevándorlást tanulmányozva rámutatnak: egy átlagos bevándorló tizenkét rokonát, ismerősét „hívja ki”, vagyis beszéli rá arra, hogy költözzön Nagy-Britanniába. Ebből kiindulva az elkövetkezendő években a közszolgáltatásokra már igen jelentős terheket rovó kelet-közép-európai bevándorlás tovább nőhet. Az újonnan érkező munkavállalók – noha rendszeresen látogatják otthonukat – 90 százaléka úgy gondolja, soha semmilyen körülmények között nem költözik haza. Nagy-Britanniában a minimálbéren alkalmazott munkavállalók átlagosan csak 8 százalék jövedelemadót, vagyis feleannyit fizetnek, mint egy átlag brit munkavállaló, emellett azonban jóval több szociális juttatást élveznek. Sokan például szülni érkeznek a szigetországba, elmondásokból ismerve, hogy az önkormányzatok kötelesek azonnal lakáshoz juttatni a „hajléktalan kismamákat”.
Az újságok egyelőre burkoltan fogalmaznak a kelet-közép-európai munkások bűnözési „hajlamáról” megjelent cikkekben. Legutóbb a börtönőrök által kötelezően elvégzendő lengyeltanfolyamok bevezetéséről esett szó. Nemcsak kisstílű bűncselekményekről, mint például az üdvhadsereg ruhagyűjtő raktárainak rendszeres kifosztásáról lehet hallani, hanem olyan jellemzően kelet-európai bűnszervezetek által működtetett „munkaerő-kölcsönző” cégek működéséről is, amelyek a minimálbér egyharmadát fizetve munkásaiknak először adósságcsapdába kergetik, majd bűnözésre veszik rá azokat.
Nagy-Britannia történelme során ilyen mértékű bevándorlás még nem volt, beleértve az egyes gyarmati területek megnyitását követő időszakot is. Az uniós törvények szerint a bevándorlási szabályok enyhítését nem követheti ugyanazon jogszabály szigorítása. Nagy-Britannia – egyéb jogi lehetőség híján – az unión kívüli országok állampolgárainak tette szinte lehetetlenné a vízumszerzést.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.