Csendes emlékezés

Miközben mi a trianoni diktátumra emlékezünk, Irán Khomeini ajatollahot gyászolja, Kína a Tienanmen téri tiltakozó akció vérbe fojtásáról beszélne, ha erre lehetősége lenne. A Pekingben egyszerűen csak június 4-i eseményekként ismert tragédia nem jelentett cezúrát Kínában, ám a Nyugat szemében máig szimbolikus a tankok előtt álló fiatalember.

A történelem legnagyobb zuhanását jegyezték fel a sanghaji tőzsdén, Peking visszautasítja az amerikai vádakat a mérgező kínai fogkrémekkel kapcsolatban, Hongkong pedig július elsején ünnepli, hogy tíz évvel ezelőtt került vissza Nagy-Britanniától az anyaországhoz, a rendőrfőnök bízik az ünnepségek biztonságos lebonyolításában. Vezető hírek a tegnapi kínai lapokból. Egyik sajtótermék sem említi meg, hogy 18 éve verték le a kínai diákok tiltakozó akcióját a Mennyei Béke terén, a főváros központjában. Ahol 1989-ben tankok vonultak fel, ma nyüzsgő forgalom van, és turisták fényképezgetik Mao Ce-tung (Mao Zedong) óriásportréját a Tiltott Város vörös falán. A Reuters beszámolója szerint talán a megszokottnál több a rendőr, ám senki sem foglalkozik igazán az akkori eseményekkel. A legalább kétszáz ember halálát követelő tüntetéssorozat Nyugaton sem hír már. A CNN egy hírben számol be arról, hogy egy kínai emberi jogi szervezet szerint még mindig tizenhárom egykori tüntető rács mögött van a tizennyolc évvel ezelőtti tiltakozás során játszott szerepe miatt. Egyedül Hongkongban volt fáklyás felvonulás, ám a Kínához tartozó, mégis gyakorlatilag teljes függetlenséget élvező tartományban ez helyi szokás. Az említett júliusi évforduló minden bizonnyal színesebb és izgalmasabb lesz, és a nemzetközi sajtó is beszámol majd róla.
A diákok 1989-ben reformokat követeltek, gazdasági liberalizációt, amelyet nem láttak bizonyítottnak a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaobing) által kihirdetett újítások alapján. A tiltakozó akciók egyre hevesebbek lettek, és Mihail Gorbacsov akkori szovjet pártfőtitkár látogatása miatt óriási sajtónyilvánosságot kaptak. A kormány tárgyalni nem volt hajlandó, pedig akkor már küszöbönálltak a mára beért reformok. A kommunista vezetés kizárólag az erőszakban bízott, így a hadsereggel elsöpörte a fiatalokat.
Ironikus módon Peking a követeléseket végül is teljesítette. Jelenleg kevés kínai fiatal panaszkodhatna a csekély lehetőségekre vagy a politikai elnyomásra. Néhány év múlva talán még a lapok is meg fogják írni, mi történt ezen a napon, ám kérdés, hogy bárkit is érdekelni fog-e mindez.