Ellenőrzött nemesek

A második világháború utáni idők vagyonelkobzásainak megkérdőjelezése, az állam által kisajátított vagyon visszaszerzésére tett kísérleteket követő jogi huzavonák örökzöld témái a csehországi közbeszédnek.

(Prága)
Nem egy csehországi kötődésű arisztokrata család, például a Kinsky, a Belcredi, a Czernin, a Lobkowicz és a Kolowrat főúri família leszármazottai kitartóan küzdenek a sok esetben tönkretett, romokban álló ősi vagyon visszaszerzéséért, vállalva a felújítással járó tetemes költségeket. Ezért Csehországban ezen arisztokrata utódokat sokan tradíciókat őrző patriótáknak tekintik. A Kolowrat család utódjai például visszaszereztek egy várkastélyt, Prágában egy palotát és mintegy 12 ezer hektárnyi erdőt és szántóföldet. Ám nem minden esetben koronázza siker az igyekezetet. A Colloredo-Mannsfeld család sarja, Krisztina grófnő, jóllehet tavaly, 14 évi küzdelem után viszszakapta az államtól a kelet-csehországi Opocnóban a családi várkastélyt, de a megyei bíróság néhány héttel ezelőtt indokolatlannak minősítette az alsóbb fokú törvényszék döntését. A várkastély – műemlékvédők szerint is több milliárd koronát érő gyűjteményeivel – így ismét állami kézbe került. A grófnő ügyvédje a döntés után jelezte, a strasbourgi európai törvényszékhez fordulnak.
Oknyomozó újságírók nemrégiben arról hoztak nyilvánosságra bizonyítékokat, hogy a szociáldemokraták kormányzása idején titkos parancs alapján mintegy harminc főből álló rendőri különítményt hoztak létre azzal a feladattal, hogy vegyék tüzetes vizsgálat alá az egykori cseh nemesi családok ma is élő és elkobzott vagyonukat visszakövetelő leszármazottainak kárpótlási igényeit. A feltárt dokumentumokból kitűnik, hogy a rendőrség a kutakodásba be akarta vonni a polgári elhárítást is. Azt kérte a szolgálattól, segítsen külföldön olyan okmányok beszerzésében, amelyek alapján kétségbe lehetne vonni egyes nemesi utódok által támasztott igényeket egykori vagyonuk visszaszerzésére.
A Majetek (Vagyon) fedőnevű speciális különítmény vezetője a polgári elhárítás illetékeseihez írt levelében azt szorgalmazta, hogy e szolgálat ügynökei osztrák és német levéltárakban olyan iratok után kutassanak, amelyekből például kiderülhetne, hogy a vagyonukat jogi úton visszakövetelő személyek születésük idején nem voltak cseh állampolgárok. Ekkor Frantisek Oldrich Kinsky születési bizonyítványa, illetve Josef Colloredo-Mannsfeldnek a Német Birodalomhoz fűződő viszonyát bizonyító okmány „beszerzéséről” volt szó. De a kutakodás célkeresztjében voltak a Wallenstein (csehesen: Valdstejn), a Salm és a Dietrichstein főúri családok utódjai is.
A hírszerzők hamarosan rájöttek, hogy az osztrák anyakönyvi hivatalok szabályai túlságosan szigorúak, és szinte lehetetlen, hogy illetéktelen külföldi magánszemély engedély nélkül tanulmányozza az anyakönyvek adatait. Felvetődött még, hogy az elhárítás „operatív eszközökkel”, tehát titokban szerezze meg a dokumentumokat. De ez az út sem volt járható, mivel a bíróságok az okmányokat csak akkor tekinthetnék bizonyítéknak, ha azokhoz hivatalos úton jutottak volna.
A nyilvánosságra jutott eset kapcsán Andor Sándor, a cseh katonai elhárítás volt főnöke nagyon szokatlannak tartotta már magát az ötletet is, hogy Ausztriában vagy Németországban operatív módszerekkel, törvénybe ütközően kellene beszerezni valamiféle okmányokat. A Lidové noviny a polgári elhárítást operatív módszerek alkalmazására kérő rendőrtisztek eljárását a jogállami szabályok semmibevételének tekinti. A felelősség azonban valamennyi parlamenti párté is – írta kommentárjában a prágai konzervatív lap –, amelyek abbéli félelmükben, hogy a bíróságok visszafordíthatnák a Benes-dekrétumok kétségbevonhatatlanságát, a törvényhozó testületben a dekrétumok megingathatatlanságának céljából tető alá hozták a kormánykoalíció és az ellenzék egyetértését.