Előre a tridenti úton

Nem valamiféle visszarendeződés, hanem az ősi liturgikus hagyományok továbbélésének biztosítása a napokban nyilvánosságra kerülő új pápai rendelkezés célja. Lényege, hogy a manapság használatos VI. Pál-féle rítus mellett tágabb teret enged a régi, úgynevezett tridenti liturgia használatának a katolikus szentmisékben.

Ismeretes, a II. vatikáni zsinat iránymutatásai nyomán VI. Pál pápa megreformálta a szentmise bemutatását. Ennek két leglátványosabb eleme, hogy a pap nem a híveknek háttal misézik, hanem velük szembefordulva, illetve a szertartás nemzeti nyelven folyik – noha az általánosan elterjedt tévhittel szemben a latin ma is a misézés hivatalos nyelve. Emellett számos más változtatás is történt, amelyek a hívek aktívabb bekapcsolódását és a Biblia szövegeinek szélesebb körű alkalmazását segítik elő.
Az évszázadok során kialakult és a trentói (tridenti) zsinat rendelkezései nyomán V. Piusz pápa által rendszerezett liturgia az 1970-es évektől kiszorult a római katolikus egyház életéből. Vannak, akik éppen a liturgikus reformnak tulajdonítják az akkoriban kialakult válságot. Bizonyos csoportok pedig, akik Marcel Le-febvre francia érsek köré tömörültek, nemcsak az új miseszertartást nem fogadták el, hanem a zsinat más rendelkezéseit, így az ökumenizmust és a vallásszabadságot sem, s végül 1988-ban elszakadtak Rómától.
Már hónapok óta lehetett tudni, hogy a pápa a mise rendjével kapcsolatban változtatásokra készül, és folytak a találgatások, mit fog tartalmazni a motu propriónak nevezett (saját indíttatású) rendelkezése. A tervezett pápai rendelkezés hírét több ország püspökei ellenérzéssel fogadták. Attól tartanak ugyanis, hogy XVI. Benedek kötelezővé tenné a latin nyelv használatát és a tridenti rítus szerinti misézést.
A pápai rendelkezés lényegét egyébként már májusban ismertette a régi rítus vatikáni felelősének tekinthető Darío Castrillón Hoyos bíboros a latin-amerikai püspökök brazíliai tanácskozásán.
A pápának az új szertartású misézéssel kapcsolatos iránymutatásait pedig a márciusban kiadott „A szeretet szentsége” kezdetű apostoli buzdítása tartalmazza. Ebben ugyan szorgalmazza, hogy a hívők latinul is ismerjék az imádságokat, azonban a latin nyelvű – de a mai rítus szerinti – misézést elsősorban a nemzetközi jellegű szertartások esetében tartja fontosnak, ahol jobban kifejezi az egyház egységét.