Hagyományőrzés és reformok a Himalája lejtőin

A himalájai királyság, Bhután határain sem egyik, sem másik irányban nem áramlik át túl sok információ (a kábelcsatornák virágzása óta befelé valamivel több), a kiszivárgó hírek alapján a demokrácia itt felülről jövő kezdeményezés. Az uralkodó akarata folytán az ország a parlamentáris demokrácia felé halad, jövőre tartanak először általános választásokat Bhutánban, de már az idén gyakoroltatják a lakossággal, hogyan kell szavazni.

Két fordulón már túl vannak, az elsőn a lakosságnak csak a harminc százaléka vett részt, a második próbaválasztás napját ezért nemzetközi megfigyelők javaslatára ünnepnappá nyilvánította a király, hogy minél többen részt vehessenek rajta. Ezt a célt szolgálhatta az a rendelkezés is, hogy a választójogot sem korlátozták, legalábbis a tét nélküli gyakorláson. A terv szerint 2008-ban Bhutánban új alkotmány lép életbe, és kétpártrendszer működik majd, kétkamarás országgyűléssel.
A demokratikus átalakulás szerves része és természetes folytatása az 1907 óta hatalmon lévő Vangcsuk-dinasztia eddigi politikájának, mégis nehezen illik bele az önmagát elszigetelő, hagyományaihoz erősen kötődő és a buddhizmus mellett más vallást nemigen tűrő királyság képébe.
Az alattvalók saját hazájukat Druk Yulnak, a sárkány országának mondják, de a Bhután név egy indiai szóból ered, és annyit jelent: Tibet vége. A tibeti kultúra és vallás áthatja az országot, a Himalája északi oldaláról már a VII. században elkezdték terjeszteni e vidéken a buddhizmust, és egyes területeken ezer éve ez lett a fő irányzat. Amikor az 1980-as évek elején hindu vallású nepáli menekültek százezrével lepték el nyugatról Bhutánt, Zsigme Szingje Vangcsuk király a kulturális és vallási hagyományok megőrzése érdekében úgy döntött, csak minden tizediket fogadja be, a többiek azóta is menekülttáborokban tengődnek. A kilencvenes években a buddhista kultúra rájuk erőltetése és politikai képviseletük hiánya miatt a déli országrészben élő nepáliak lázongani kezdtek, végül ezrével menekültek vissza az anyaországukba. Az ENSZ felügyelete alatt lévő táborokba kerültek, s arra várnak, hogy a két érintett ország vezetői – ígéretükhöz híven – visszatelepítsék őket Bhutánba, még a 2008-as választások előtt.
Abba az országba, ahol kötelező a nemzeti viselet, a férfiak térdig érő „ghóban”, a nők pedig bokáig érő „kirában” járnak. A hegymászók igazi paradicsomot találnának itt, de évente mindössze hatezer látogatót fogad be Bhután – a külpolitikáját és honvédelmi ügyeit intéző, déli határait védő India felől –, a rostán átjutó turistáknak napi 200 amerikai dollárba kerül a vízum, és csak szervezett utazásokon vehetnek részt. Többek között ez is akadályozza az alpinistákat, hogy a hétezres csúcsokat meghódítsák, amelyek a bhutániak számára szentek és sérthetetlenek.
Az a kevéske híradás, ami Bhutánról a nemzetközi sajtóban időnként megjelenik, szinte soha nem felejti el megemlíteni, hogy errefelé csak 1999-ben vezették be a televíziót és az internetet, nehogy a világ más tájairól érkező információk aláássák a királyság kulturális és politikai hagyományainak tiszteletét. Bár a helyi médiát erősen korlátozza a hatalom, és csupán egyetlen állami tévé-, illetve rádióadó létezik, a kábeltelevízióval mégiscsak elterjedtek a külföldi tévécsatornák, az emberek pedig nézik is őket. (A lakosság körében egyébként nagy az írástudatlanok száma, ami a tavaszi próbaválasztáson megnehezítette a voksok leadását.)
Bhután nyitott is, meg nem is a változásra, királya kijelentése alapján a prioritás itt nem a GDP növekedése, hanem az össznemzeti boldogság foka. Ezért ragaszkodik a tradíciókhoz, de az előző uralkodó, a ma is hatalmas befolyással bíró Zsigme Szingje Vangcsuk 1998-ban mégis lemondott abszolút hatalmáról, majd kormányával, a nemzetgyűléssel és a királyi tanácsadó testülettel egyetértésben vezette az országot. Szerette kimutatni, hogy milyen egyszerű életet él, a főváros, Thimbu felett lévő fakunyhóban rendezte be a munkahelyét, miközben négy felesége – akik mind testvérek – erődszerű várában kapott rezidenciát.
Ő rendelte meg az idei próbaválasztásokat, s ő döntött úgy, hogy huszonhat éves fiának a tervezettnél egy évvel korábban, 2006-ban átadja a Sárkánykirály címet. Zsigme Namgyel így a 2008-as szavazásig több tapasztalatot gyűjthet.
Az új király oxfordi diák volt, első hivatalos látogatása uralkodóként Indiába vezetett, ahol szorosabbra fűzte a szövetséget, de megállapodott abban, hogy több függetlenséget élvezhet majd a külpolitikában és a honvédelemben. Első hivatalos állásfoglalásában elkötelezte magát, hogy folytatja apja reformjait, és 2008-ban megtartja Bhután történetének első országgyűlési választását.