Hajadonok társadalma

Egyre később szánják el magukat a gyermekvállalásra a magyar fiatalok, a második gyereket pedig egyre kevesebben akarják – derült ki tegnap a Népesedési folyamatok a XX. század második felében, a XXI. század elején című konferencián. A rendezvénnyel az ötven esztendővel ezelőtt megalapított Demográfia című folyóiratot ünnepelték, a kiadványt a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottsága és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézete jegyzi.
A KSH-ban megtartott eseményen az egyik előadó, Spéder Zsolt kifejtette: míg 1988-ban átlagosan huszonöt és fél éves korban szülték meg első gyereküket a nők, ez a szám ma huszonnyolc és fél esztendőig tolódott, és a folyamatnak még nincs vége. Ennek következtében a második gyerek vállalásáról sokan végleg lemondanak (a döntésben komoly szerepet játszik a szülők anyagi helyzete is), ezért a lakosság körében nő az egygyermekesek részaránya. Ez tovább borítja a demográfia egyensúlyt, magyarán emiatt (is) fogy a magyar.
Tóth Olga szociológus előadásából kiderült, hogy házasságot is később kötünk, mint korábban. Lanyhult az újraházasodási kedv is az elváltak és özvegyek esetében, nőtt az egyedülállók és az élettársi kapcsolatban élők száma, a családformák változása pedig morális pánikot takar – a magyar társadalom ugyanis családcentrikus lenne, de sokan a külső kényszerek miatt ennek az elképzelésnek nem tudnak megfelelni.
Pongrácz Tiborné kutatásai bebizonyították, hogy míg a hatvanas-hetvenes években a nők közel száz százaléka férjhez ment legalább egyszer, ma már a hölgyek közel fele – papír szerint – hajadonként éli le az életét. 1970 óta megötszöröződött az élettársi kapcsolatban élő száma, a fiatalok harmada élettársi kapcsolattal és nem házassággal indítja közös életét. 2004-ben minden ötödik magyar megkérdezett úgy gondolta, hogy a házasság „idejétmúlt” intézmény, a társadalom hetven százaléka szerint semmi rossz nincs az élettársi kapcsolatban, amíg nem születik gyermek.
A konferencián a kutatók matematikai modellek segítségével bebizonyították: ha a nyugdíjrendszer nem veszi figyelembe azt, hogy a befizető az élete során felnevelt-e gyermeket, ez bizonyíthatóan a termékenység csökkenéséhez vezet.