Ismét Iránon a gyanú

A Londonból New Yorkba tartó, a skóciai Lockerbie felett 1988-ban felrobbantott PanAm 103-as járat utasainak hozzátartozói évek óta kampányolnak az általuk koncepciós pernek tartott eljárás újbóli lefolytatásáért. A négy magyar halálos áldozatot követelő Lockerbie-merénylet elkövetésében bűnösnek talált Abdelbaszet Ali Mohmed Al Megrahi másodízben kérheti ítéletének felülvizsgálatát.

A perújrafelvétel lehetőségét 2003 óta vizsgálja az illetékes skót bizottság azt követően, hogy egy egyelőre magát megnevezni nem kívánó magas rangú skót rendőrnyomozó ügyvédjén keresztül közölte, bizonyítani tudja, a CIA áll annak hátterében, hogy végül nem az Irán támogatásával működő Palesztin Felszabadítási Népfront aktivistájára, hanem a líbiai Megrahire terelődött a gyanú.
Világszerte meglepetést okozott 1991 novemberében, hogy a gyanúsítási eljárást követően végül két líbiai férfit neveztek meg gyanúsítottként. A kiszivárogtatott vizsgálati anyagok szerint sokáig nyilvánvaló volt, Irán állhat a robbantás hátterében, bosszút állva ezzel a Mekkába tartó utasszállítóját hónapokkal azelőtt ért amerikai rakétatámadásért, amiben 350 zarándok vesztette életét. A líbiai szál hallatán hitetlenkedő közvéleményt hamar meggyőzte az 1986-os, Tripolit és Bengazit ért amerikai bombázás kiváltó okként való megjelölése, amelyben mintegy száz civil, többek között Kadhafi elnök nevelt lánya is életét vesztette. A teória szerint Líbia ezt megbosszulandó tervelte ki a Nagy-Britanniában békeidőben legtöbb halálos áldozatot követelő terrorcselekményt.
A nyomozó hatóságok szerint a líbiai nemzeti légitársaság alkalmazottjaiként a máltai Luqa repülőterén dolgozó Megrahi és később felmentett társa, Al Amin Khalifa Fhimah, úgy hajthatták végre a terrorcselekményt, hogy Máltáról egy New York-i címzésű bőröndöt adtak fel, amely Frankfurt érintésével, onnan továbbirányítva került végül a PanAm 103-as járatára.
Az egyetlen tárgyi bizonyíték, amely alapján Megrahit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, az a parányi nyomtatott áramköri lap volt, amelyet csak hónapokkal a katasztrófát követően találtak meg a roncstól mérföldekre, egy erdős területen. Az áramkörről az FBI-nak dolgozó Thomas Thurman igazságügyi szakértő megállapította, az egy, a svájci Mebo-cég által kizárólagosan Líbia számára gyártott időzítőszerkezet darabja volt.
A skót rendőrnyomozó nem kevesebbet állít, mint hogy tudja, a CIA helyezte el az áramköri lapot az erdőben annak érdekében, hogy ne Mohammed Abu Talbot, az Irán támogatásával működő Palesztin Felszabadítási Népfront aktivistáját ítéljék el, hanem helyette Líbiára terelődjön a gyanú. Hozzáteszi, az öbölháborút követően Iránnal kifejezetten jó diplomáciai kapcsolatokat ápoló Egyesült Államoknak nem állt érdekében ugyanis az, hogy végül Irán felelősségét állapítsa meg a nyomozás.
Megrahi elítélésében komoly része volt még Tony Gauci máltai bolttulajdonosnak is. Egy, a roncsok között talált ingről megállapították ugyanis, hogy az az ő boltjából származik. Gauci, aki az elmondások szerint vagyonos emberként tért vissza Máltára az eljárást követően, az első két szembesítési eljárás során egyértelműen Mohammed Abu Talbot jelölte meg az ing vásárlójaként, és csak hat hónappal később, egy harmadik szembesítéskor mutatott Megrahira.
Gauci szavahihetőségének vizsgálatán túl az új eljárás gerince lehet a tény, miszerint az áramkörök gyártásával foglalkozó Mebo jelezte, kétségeik vannak afelől, hogy az áramkör valóban az ő termékük lett volna. Emellett az is, hogy időközben Thomas Thurmanről egy amerikai bíróság megállapította, igazságügyi szakértői képesítéssel nem rendelkezik, és rendszeresen szolgáltatott hamis tanúvallomásokat különböző amerikai büntetőeljárásokban. A tárgyalás során a bírák figyelmébe ajánlják azt a tényt is, hogy tizennyolc órával a terrorcselekmény végrehajtása előtt betörtek London Heathrow csomagkezelő központjába, s így akár egy csomagot is fel lehetett volna juttatni a PanAm 103-as járatára.
Az eredeti ítélet semmissé nyilvánítása nemcsak a skót igazságszolgáltatás súlyos kudarcát jelentené, hanem a Líbia által családonként fizetett nyolcmillió dollár kártérítés azonnali visszafizetéséről is gondoskodni kellene. Az összeesküvés-elméletek megszállottjai pedig hozzáteszik, ahogyan az Egyesült Államoknak annak idején nem, ma annál inkább érdekében állna az, hogy bebizonyosodjon, Irán keze volt a robbantásban.