Luciper szekerén

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Antonio Sandini (1693–1751), a páduai szeminárium könyvtárának őre három, iskolai tanításra is alkalmas könyvvel segítette az egyháztörténelem oktatását. Az első Jézus Krisztus és a szent család életét dolgozta fel, a másik az apostolok történetét, a harmadik a római pápákét. Mindhárom kötet a katekizmusok megszokott kérdés-felelet formájában íródott. Az alapos történész-jogász-könyvtáros jóvoltából még jegyzetapparátus is segíti a források megtalálását. Sandini ugyanis „régi emlékekből” gyűjtötte össze műveit, de tájékozott ember lévén a fontosabb kortárs szakirodalmat is felhasználta és megemlítette. Így például a Historia familiae sacrae című könyvében nemcsak Aranyszájú Szent Jánosra, Aquinói Szent Tamásra, Jeromosra, Ágostonra hivatkozik, hanem Alexander Natalisra (1639–1724) és Augustin Calmetre (1672–1757) is. Vagyis ismerte és használta a legfrissebb szakirodalmat, legalábbis azon a szinten, amely a felső gimnáziumi-akadémiai oktatáshoz szükséges.
A Historia familiae sacrae három részre tagolódik: az első Jézus Krisztussal, az emberi nem megváltójának földi életével, a második Szűz Máriával, a harmadik pedig Szent Józseffel foglalkozik. Természetesen nem egyenlő terjedelemben: a 426 oldalnyi szövegből 314 a Megváltó életét mutatja be, 86 Szűz Máriáét, Szent Józsefét viszont mindössze 25. Ez persze érthető, hiszen a felhasználható források is hasonlóképp oszlanak meg, sőt Szent Józseffel kapcsolatban Sandini olykor merő spekulációkra kényszerül – persze szigorúan figyelembe véve az egyház tanítását.
A kérdésekre adott válaszok egyébként jól foglalják össze a bibliai tudnivalókat. Bemutatják az evangéliumokból megismerhető eseményeket, körülményeket, de azt is, amit a kor földrajzi és történeti ismeretei alapján tudni lehetett az ókori Palesztináról, a helyi szokásokról és a földrajzról egyaránt. A kötetet praktikus időrendi mutató és jól használható név- és tárgymutató egészíti ki.
Mindenesetre nagyon hasznos kis könyvecske a Historia familiae sacrae, és Magyarországon Sandini többi művével együtt – a fellelhető példányok száma, valamint a hazai kiadások alapján úgy tűnik – meglehetősen népszerű is volt. Nagyszombatban 1748-ban és 1755-ben is kinyomtatták a Historia familiae sacrae-t, és a Historia apostolica is kétszer jelent meg. Mindez azért figyelemre méltó, mert a szent családdal foglalkozó munkának Páduában is csak öt kiadása volt, és ezen kívül Velencében és Grazban nyomtatták ki még egyszer-egyszer. Talán valamelyik szerzetes hozta magával az első, 1734-es vagy az időben a magyar kiadáshoz közelebb eső 1745-ös páduai példányt, és mivel megtetszett neki, tüstént kinyomtatta Magyarországon is. Grazban csak a magyar kiadás után öt évvel jelent meg, Velencében és Fuldában pedig jóval később.
Az általam átnézett példányok bejegyzései alapján úgy tűnik, hitoktatók is használták, de diákok is. Az 1748-as nagyszombati kiadásban több generáció feljegyzései, rajzai is megtalálhatók. Hosszú pénzügyi feljegyzések az egyik könyvhasználó kiadásait mutatják. A listán szabó és könyvkötő is szerepel. A következő lapon is tollpróbák olvashatók, „probatio calami”, Szent Ferenc imádsága latinul, valamint két szólás található: „N. B. Az üröm örömre. Úgy félnek a tíztűl, mint a tűztűl. N. B. Meg mondom a mondóját.” Mellette valami régi hitvitázó irodalomból kimásolt ítélet: „N. B. A’ Luciper szekere sarkán nyargalódó Luther Márton.” A szennylap másik felén négy név következik, valamennyi ugyanattól a kéztől feljegyezve: Tibolt Ádám, Nyáki János, Kovács József, Mészáros József. Egy másik bejegyzés szerint ez utóbbi a könyv tulajdonosa is lehetett valamikor.
Ezeknél az apró töredékeknél, tollpróbáknál sokkal érdekesebb a kötet végén található jól kidolgozott ceruzarajz. Persze próbálkozás, firka ez is, ráadásul meglehetősen nehéz lenne megállapítani, mit ábrázol. A díszes öltözetű ember talán egy kártyafigura, de lehet épületdísz is, vagy valamilyen színielőadás maskarás szereplője. De hogy miért rajzolták Sandini kötetébe, örökre rejtély marad. Az azonban biztos, hogy a nagyon is világias figurának a szent család történetéhez semmi köze nincs.