Igazi kémkönyv. Méghozzá a legjobb fajtából. Elsősorban abban különbözik a ponyvairodalomtól, hogy az alkotás nem fikció, mindenki valós figura, a második világháború alatt élt. Dokumentumregény: az elmesélt történetek – az ismertebbek és az általunk még sohasem hallottak – is valóságosak. Az élet írta ilyenné: voltak csodálatos férfiak, akik így éltek, nap mint nap kockára tették az életüket, egyesek hazaszeretetből, mások kalandvágyból, esetleg valami aprópénzért. Sorsukról, amely a halálba vezetett – bár sokuk megérdemelné, hogy hazájukban nemzeti hősként tisztelegjenek előttük –, a széles közvélemény semmit sem tud.
Aki nem kitalált izgalomra vágyik, aki szereti a bonyolult szövésű történeteket, az alig tudja letenni a több mint hatszáz oldalas könyvet, a Három összeesküvést. A szerző, Charles Fenyvesi amerikai magyar újságíró tizenévesen, 1956-ban távozott az Egyesült Államokba, s a Harvardon szerzett diplomát. Majd két évtizedig volt a Washington Post rovatvezetője, s nyugdíjas éveiben könyvírásra adta a fejét. A közelmúltban több regénye (Mikor kerek volt a világ, Mikor az angyalok túljártak a világ eszén) magyarul is megjelent. Az Egyesült Államokban az utóbbi években feloldották a második világháborús hírszerzési anyagok kutathatóságának tilalmát – ez volt az a kezdő lökés, amely Fenyvesit a korszak viszonyainak kibogozására ösztökélte. A kutathatóvá tett anyag mennyisége több millió oldal. A könyv három történettel foglalkozik, amelyek kapcsolódnak az amerikai hírszerző szervezet, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalának, a CIA elődjének, az OSS-nek az isztambuli irodájához. Fenyvesi a német, a magyar és az osztrák náciellenes szervezkedéseket veszi számba, amelyek eltérő okokból mind kudarcba fulladtak. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, a kapcsolatfelvétel szereplői, a tárgyalások résztvevői kémháborút vívtak nemcsak az őket megfigyelő Gestapóval, hanem a saját ügynökeik közt megbúvó árulókkal is.
Charles Fenyesi nem akarja magára ölteni a távolságtartó történész szerepét, ha kell, olykor anekdotázik is. A hangsúly az 1942-ben alakított OSS isztambuli szereplésén van; mint mondta egyik vezetőjük, nekik mindenről mindent tudniuk kellett. Mit csináltak jól, miben voltak amatőrök, hogyan tévesztette meg egy-egy kettős ügynök az egész irodát, vagy hogyan tette tönkre a belső személyes ellentét is a sikerrel kecsegtető akciókat – Fenyvesi mindezt emberközelből érzékelteti: nemcsak az OSS-kémhálózat felépítését, embereit mutatja be, hanem ugyanolyan alapos jellemzést ad a német, az osztrák és a magyar résztvevőkről, akik kapcsolatba léptek az irodával.
A könyvnek külön érdeme, hogy nagy terjedelemben taglalja Kállay Miklós magyar kormányfő kiugrási kísérletét, amelynek előkészületei 1943 őszétől 1944 tavaszáig zajlottak, ám amelynek véget vetett a németek magyarországi bevonulása. Bár a történészeknek a könyv ezen fejezetei valószínűleg nem hoznak újabb kiegészítő információkat, amerikai részről a tárgyalások akkori megítélésében, amelyről jelentések és dokumentumok szólnak, biztosan találhatnak újdonságot.
Charles Fenyvesi mintha egész pályafutása során erre a könyvre készült volna. Bámulatos az a tudás, ahogyan a második világháború különböző meghatározó személyiségeit jellemzi, ahogyan átlátja az egész akkori történelmet. Nyilvánvaló, hogy ezt az ismeretet nem lehetett egy ilyen könyvre való felkészülés során magába szívnia, erre egész életében kellett készülnie.
(Charles Fenyvesi: Három összeesküvés. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 3200 forint)
origo.hu
Fidesz-frakció: Gyurcsány lemondásával semmi sem változik
