Tasnádi Péter, Pécs szocialista polgármestere egy közelmúltbeli testületi ülésen ismerte el, hogy az EKF-program legnagyobb ellensége éppen az idő. A kijelentés nem véletlen, hiszen az ütemtervek szerint is alig másfél év alatt kell felépülniük a „főváros” kulcsprojektjeinek. Egyelőre azonban csak a multifunkcionális koncertterem, illetve a regionális könyvtár és tudásközpont beruházása áll úgy, hogy elindíthatták az engedélyezési, illetve kiviteli tervek elkészítésének folyamatát. A másik kettő, a nagy kiállítótér tervpályáztatásának határideje júniusban zárul, a legnagyobb volumenű beruházásra, a 11,5 milliárdos Zsolnay kulturális negyed pályáztatására pedig szintén júniusig kell várni.
Mindezekkel párhuzamosan a nyár folyamán kezd munkába az a tanácsadó cég, amely a teljes EKF-nek, illetve a projekteknek a megvalósíthatósági és környezeti hatástanulmányát, a költség-haszon elemzést, valamint az uniós források lehívásához szükséges pályázati dokumentációt fogja elkészíteni.
A tanulmánytól sok minden függ, hiszen a tanácsadók állapítják meg azt is, hogy 2010 után egyáltalán fenntartható, finanszírozható lesz-e egy-egy 2010-ig elkészülő nagy projekt, azaz hogy az EKF befejezése után is lesz-e pénz az új központok működtetésére. A nyár folyamán fog az is kiderülni, hogy az épületeknek mi lesz a végleges funkciójuk, s milyenek lehetnek a technikai paramétereik.
Freivogel Gábor, az EKF építészeti igazgatója szerint a tanulmány, valamint egy később kiírandó mérnöki tender fogja megmutatni az „igazságot”. A megvalósíthatósági tervek decemberre készülnek el, s ugyanezt a határidőt szabták a koncertterem és a könyvtár engedélyezési anyagainak elkészültére is. Az építészeti igazgató úgy véli, bizonyos szempontból talán jobb is, hogy csak most készülnek el a tanulmányok, hiszen sokkal felkészültebben láthatnak munkához. A párhuzamosság pedig, állítja, nem jelenthet hátrányt, hiszen szeptemberre teljes képet kaphatnak, mit és hogyan kell és lehet megvalósítani a tervekből.
Kockázatos helyszínválasztás
Az információközelben lévők előtt régóta nyilvánvaló: az építkezések helyszínei is kockázatot rejtenek – a leendő koncertterem például egy XIX. századi temető fölé, míg a kiállítótér a belváros egy olyan részén épülne fel, ahol bármikor felbukkanhatnak újabb régészeti emlékek, s ezek szakszerű feltárása a meglehetősen szoros határidők betartására is hatással lehet. Freivogel Gábor építészeti igazgató is osztja azt a nézetet, amely szerint e veszélyek fennállnak, de előzetes számításaik és reményeik szerint mégsem hátráltatják majd a munkákat. Hozzáteszi: jelenleg azon a „sávon” belül vannak, amikor még mindenre elegendő idő van.
A beruházásoknak amúgy harmincnégymilliárdból kellene megvalósulniuk, de sokakban, így Dévényi Sándor Kossuth-díjas építészben is felmerül a kérdés, vajon a pénzügyi keret elegendő lesz-e, hiszen a projektek az eredeti elképzelésekhez képest minőségükben, nagyságukban is jelentős változáson mentek át.
Merza Péter fejlesztési igazgató szerint azonban ez nem lehet probléma: a koncertterem esetében például egy négyzetméterre vetítve ötszázezer forintból kell megoldaniuk az építkezést. Nem az a kérdés, mondja, hogy a beruházások megvalósíthatók-e ebből az összegből, inkább az, hogy a későbbiekben hogyan lesznek fenntarthatók az új intézmények. Az épületek létjogosultságát az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok igazolták, s a szakemberek azt remélik, hogy a 2010-ig tartó időszak a piacteremtés időszaka is lesz – bizakodik Merza Péter.
Pécs mint „második”
magyar város
A művészeti igazgató, Méhes Márton hasonlóképpen vélekedik. Méhes szerint alapvető szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy 2010-től egy másik pályára állhasson a baranyai megyeszékhely. Azért, teszi hozzá, hogy Pécs legyen az a magyar város – Budapesten kívül –, amelyet Brüsszelben is ismernek, és elismerik értékeit. Hozzáteszi, ezt ugyan most még nem sokan tudják elképzelni, de a folyamat elkezdődött, a folytatáshoz pedig rengeteg marketing és jó programok kellenek.
Sokak szerint a török főváros, Isztambul, illetve a Ruhr-vidék nagyvárosa, Essen, a két másik 2010-es kulturális főváros mellett Pécsnek kevés esélye látszik arra, hogy turisztikailag is vonzóvá tegye magát. Árnyaltabban látja ezt a művészeti igazgató, ő úgy gondolja, Pécsnek a két Európa-szerte ismert város kínálata mellett a harmadik utat kell megtalálnia. Ez szerinte a bensőségesség, az otthonosság hangulata lehet, s az sem elhanyagolható, véli, hogy egyfajta közvetítő szerepet is betölthetnek Isztambul és Essen között: a balkáni elemek éppúgy jelen vannak Pécsett, mint a németség kultúrája.
Méhes Márton azon az állásponton van: az elvesztegetett idő elsősorban arra vezethető vissza, hogy olyan szituáció állt elő, amelyben a politikának, a civil szférának, a szakembergárdának, valamint a gazdaságnak kell együttműködnie, s az összhangot eddig nehezen találták meg. Tavaly augusztustól azonban változtak a dolgok, mondja, elkészült az az ütemterv, amelyet azóta tartani tudnak.
A kampány miatt késnek?
Sokan vélekednek úgy, a tavaszi választásoknak köszönhető, hogy a program „megcsúszott”. A múlt év nyarán már olyannyira eldurvultak a dolgok, hogy Toller László volt polgármester megtiltotta, rajta, illetve az egyik alpolgármesterén kívül bárki is nyilatkozzon a projektről. Nem sokkal később, júniusban lemondott Takáts József, aki a pályázat szellemi „atyja” volt. Távozását azzal indokolta, hogy a város vezetése nem akarja kiengedni a kezéből a szakmai döntéseket, bizalmatlan a civilekkel, a szakmával szemben. A kritikákat nem hallja meg, és a városházán csak azt mondogatják, minden a legnagyobb rendben van, illetve akik elégedetlenkednek, csak néhányan vannak. Sérelmezte, hogy a fejlesztésekkel kapcsolatos, a stratégiai kérdésekben adott tanácsait nem hallgatták meg, s nem is reagáltak rájuk.
Fél évvel később távozott Tarróssy István is, aki szintén az egyik lelke volt a programnak. Akkor megjegyezte, az irányítási struktúrában nincs tisztázva a felelősség és a kompetenciák. Ráadásul egy olyan szereplő, a Hungarofest Kht. is belépett a lebonyolításba, amely teljesen független Pécstől, viszont közvetlen kormányzati irányítás alatt áll: a központi keret terhére a művészeti igazgató programjavaslata alapján köt majd meg minden szerződést 2006-tól egészen 2010-ig.
Megcsapolják a támogatást?
A szocialista vezetésű pécsi városházától nem függő helyi értelmiségiek a Hungarofestnek az EKF-rendszerbe léptetését nemigen tudják mire vélni, s leginkább attól tartanak, hogy a 2010-es programra szánt támogatások megcsapolása lehet a cél. A 2010-es és az azokat felvezető kulturális attrakciókra – dologi kiadásokra, működésre – ugyanis a költségvetés szerint kilencmilliárdot költhetne a város, ebből azonban 1,3 milliárdot a már jóváhagyott megállapodás szerint a minisztérium által kiírt közbeszerzésen nyertes cég költ majd el hazai és nemzetközi marketingre. Így ténylegesen csak 2,3 milliárd jut Pécsnek, a maradékot pedig hitelből, a romokban lévő költségvetésből, illetve szponzorok és partnervárosok segítségével kellene megszerezni.
Méhes Márton művészeti igazgató ebben nem lát kivetnivalót: azt mondja, a kulturális fővárosi program mindenütt politikai kérdés is, a döntéshozóknak megvan a saját szerepük, ők azonban a szakmai munkában autonómiával bírnak. Ezt erősíti, hogy javaslatok ugyan bárhonnan érkezhetnek hozzájuk, de senki nem kényszerítheti rájuk az akaratát. A Hungarofest Kht.-val kapcsolatban alapvető félreértés, mondja, hogy beleszólhatna a pécsi programokba – az igazgató elmondta, a kormány–város szerződés alapján csak a pénzügyi lebonyolításban osztottak lapot a kht.-nak. Arra a kérdésünkre, hogy egyes feltételezések szerint a programokra szánt kilencmilliárdból a kormányzati támogatás egy része a szocialisták kasszáját növelheti majd, s azt a következő választási kampányra spájzolnák el, ahelyett, hogy valóban az EKF-be invesztálnák, Méhes úgy fogalmaz, egy ilyen megoldást elképzelhetetlennek tart. Már csak azért is, mondja, mert minden egyes kiadási tétellel évente el kell számolniuk.
A pécsi EKF tehát a hivatalos álláspont szerint sínen van, az utóbbi hetekben mégis meglehetős csönd veszi körül. Éppen azon értelmiségiek részéről, akik korábban többször is hallatták hangjukat a felkészüléssel kapcsolatban. Ennek talán az lehet az oka, hogy attól tartanak, kritikájukkal csak annyit érnének el, hogy a nyakukba varrhatják: a siker ellen ágálnak.
Méhes azonban a csönd mögött éppen a megerősödést érzékeli. Úgy véli, az emberek látják, hogy immár valóban elkezdődött valami. Futnak a programok, a terveztetések, az új irányítási szervezet pedig letisztult, és immár vannak számon kérhető felelősök is.
Kósa: Politikai döntés született
A számtalan eddigi kritika mellett az egyik legerősebb Kósa Lajosé, Debrecen polgármesteréé volt, aki a pécsi felkészülésről úgy nyilatkozott, utólag már jól látható: rossz, politikai döntés született. Ezt persze Pécsett sokan vitatják. Jelzésértékű azonban, hogy csak Medgyessy Péter miniszterelnök 2004. nyári távozása után kapott lendületet a pécsi projekt előkészítése. Ismeretes, hogy Medgyessy leköszöntekor a szocialista párt elnöksége Kiss Péter kancelláriaminisztert javasolta volna a posztra. Ezen az ülésen mondott le tagságáról viharos körülmények között Toller László, az előző pécsi polgármester, majd Gyurcsány miniszterelnöki jelölése mellett kampányolt országszerte. A sportminiszterként már félreállított Gyurcsányból többek között ennek köszönhetően lett kormányfő. Pécsi körökben azóta is tartja magát a vélemény, Gyurcsány alkut ajánlott Tollernek: eszerint az EKF-ért és az M6-os gyorsforgalmi út megépítéséért cserébe Pécsett, a Tubesen kapjon helyet a harmadik magyarországi NATO-lokátorállomás.
origo.hu
„Induljunk el, menjünk tovább és ne ragadjunk bele a nehézségbe” – Lakatos András inspiráló üzenete a szívátültetés után
